Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


5.4. A katolikus skolasztika arisztotelizmusa

A vizsgált időszak utolsó évében, 1580-ban jelent meg Kolozsváron a katolikus skolasztika egyik „szerfelett hasznos és szükséges” tankönyve a jezsuiták számára.1 A szerző, Frans Titelmans (1502–1537) ferences, majd kapucinus szerzetes, Németalföldön és Rómában tevékenykedett. Munkásságának legtöbbet tárgyalt része Erasmussal folytatott vitája, melynek során a Vulgatát védelmezte a humanisták kritikájával szemben, és bírálta Erasmus Újszövetség-fordítását.2 Dialektikai összefoglalóját a ciceroniánus retorikus logikákhoz sorolják. Az ehhez az irányzathoz tartozó tankönyvek az arisztotelészi logika legfontosabb fogalmait magyarázzák, a humanista retorika elemeinek alkalmazásával.3
A kolozsvári kompendium az Organon nyomán, 6 részben tárgyalja a tudnivalókat. Titelmansnak egy 1533-ban kiadott munkáján4 alapuló kivonat, ami ebben a rövidített formában, a kolozsvári nyomtatványéval megegyező címmel először Párizsban, 1539-ben két nyomdában is megjelent.5 A Heltai-nyomda redakcióját 1640-ben, ugyancsak Kolozsváron újra kiadták.6
 
1 Titelmann 1580. Vö. Vásárhelyi 1983, 271.
2 Erasmus 1529/2015, xvi–xvii, 14–19.
3 Risse 1964, 14–15.
4 De consideratione dialectica libri sex Aristotelici Organi (Antverpiae: Symon Cocus, 1533).
5 Compendium dialecticae Francis Titelmanni, ad libros logicorum Aristotelis admodum utile ac necessarium (Parisiis: Prigentius Calvarin, 1539; Parisiis: Christianus Wechelus, 1539).
6 Titelmann 1640.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave