Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


2.3.3. Ephorosztól Erasmusig

A szó előfordulására Pápai Páriz Cicerótól idéz példát: „Corycaeis plena sunt omnia: Mindenüt vagynak hír hordók visgálók.” Az idézet forrása nem Cicero, hanem Erasmus. A fordulat Arnoldusnak és Corneliusnak „a meggondolatlan fogadalomról” szóló „nyájas beszélgetésében” található.1 A magyar fordítás értelemszerűen adja vissza jelentését:
 
Figyelmeztetlek, ne fecsegj valami meggondolatlanságot, mert a falnak is füle van.2
 
A kérdéses szó görögös változata Cicerónál hasonló értelemben az egyik Atticus-levélben bukkan fel:
 
Így tehát ezután arról nem fogok írni neked, hogy mire készülök, hanem csak arról, amit már megtettem; úgy tűnik ugyanis, mindenki Korükaiosz, kihallgatják, amit beszélek.3
 
A szólás eredetét már az antikvitásban többféleképpen magyarázták. Az elnevezés alapjául szolgáló földrajzi név nem egyértelmű: Korükosz (Corycus) nevű város vagy hegyfok több helyen is előfordul. Az ókori szerzők hol egyiket, hol másikat említik. Ephorosz Lüdiába helyezi, Zénodotosz és a Szuda-lexikon Pamphüliába, Attalea közelébe. Sztephanosz Büzantinosz szerint az ióniai Teosz városa mellett van, Sztrabón és Plinius úgy tudja, Kilikiában található.
A mondás eredetét minden forrás a környékét uraló kalózokkal hozza összefüggésbe. Az egyik változat szerint a Korükaioszok (Corycaei), Korükioszok (Corycii) vagy Korükióták (Coryciotae) a közeli települések lakói. Együttműködtek a tengeri rablókkal: hogy ne bántsák őket, különféle álöltözetekben elmentek a környező városokba és kikötőkbe, kihallgatták, kik, hova készülnek hajózni, és amit megtudtak, azt jelentették a kalózoknak. Mások úgy magyarázzák: a Corycaeusok maguk a kalózok. Akárhogy is volt, innen származik a közmondás: kihallgatta egy Corycaeus.
A fordulat a komédiaszerzők, Menandrosz és Dexipposz művei révén terjedt el. A 16. századi humanisták a mondást Erasmus szólásgyűjteményének különféle változataiból is ismerhették. Az egyik korai kiadásban ez áll:
 
Kihallgatta egy Coriceus. Sztrabón a 14. könyvében a következő történetet írja le. Egykor az ázsiai Coricus-hegyfok környékét a tengeri rablók uralták, akiket a hegyről Coriceusoknak neveztek. Az volt a szokásuk, hogy szétszéledtek a kikötőkben, és kilesték a kereskedők szándékát. Titokban kihallgatták, milyen áruval, hová hajóznak. Miután megtudták terveiket, a megfelelő helyen megtámadták és kifosztották őket. Ez a dolog olyan széles körben elterjedt, hogy innen ered a mondás: kihallgatta egy Coriceus. Azt érzékeltetjük vele, hogy a kíváncsiskodók kifürkészik, amit titokban akarunk tartani. Cicero alkalmazza ezt a szólást egy Atticushoz írt levelében: úgy tűnik ugyanis, mondja, hogy mindenki Coriceus, kihallgatják, amit beszélek.4
 
Egy rövidebb megfogalmazásban így szerepel:
 
Kihallgatta egy Corycaeus. Akkor használják, amikor valaki megpróbálja titokban tartani, amit csinál, de a kíváncsiskodók mégis megtudják. Corycus egy igen magas hegyfok Pamphüliában, sok kikötő van a közelében, és ezért a kalózok alkalmas leshelye. Akik a hegy környékén kémlelődtek, azokat nevezték Corycaeusoknak.5
 
Mint korábban idéztem a Nyájas beszélgetésekből, Erasmus maga is él ezzel a fordulattal. A Balgaság Dicséretében az istenek dőreségéről szóló fejezetet – a modern magyar fordítás szerint – így fejezi be:
 
No de jó lesz hallgatni, mint Harpokratés, nehogy valami árulkodó isten kihallgasson, hogy olyasmit mesélek el, amit még Mómos sem adhatott tovább büntetlenül.6
 
A „valami árulkodó isten” az eredeti szövegben: „Corycaeus aliquis Deus”.7
 
1 „Sed interim illud mihi monendus es, ne quid effutias incogitantius: iam enim Corycaeis plena sunt omnia.” Colloquia Familiaria, De votis temere susceptis. Erasmus 1540, 31.
2 Erasmus 1540/1967.
3 „Itaque posthac non scribam ad te, quid facturus sim, sed quid fecerim: omnes enim Korykaios videntur subauscultare, quae loquor.” Ad Atticum, 10, 18.
4 „Coriceus auscultavit. Strabo li. xiiii. huiusmodi meminit historiae: olim totam Corici montis Asiatici praeter navigationem latronibus obsessam fuisse. Quos a monte Coriceos nominabant. Eos per portus dispersos solitos mercatoribus insidiari: furtimque auscultare: quid mercium ferrent: quo navigare destinassent: deinde collectos in loco adoriri ac spoliare. Quae res adeo in rumorem venit: ut inde proverbium natum sit: Coriceus auscultavit: quo secreta nostra a curiosis observari significamus. Usus est hoc adagio Cicero in epistolis ad Atticum: Omnes enim inquit Coricei subauscultare videntur quod loquor.” Adagia, 1, 2, 44. Erasmus 1509, D3v.
5 „Corycaeus auscultavit. Ubi quis id quod agit, conatus dissimulare, tamen a curiosis deprehenditur. Corycus mons est Pamphyliae praecelsus ac portuosus, atque ob id piratarum insidiis opportunus. Exploratores illius montis Corycaeos vocabant.” Erasmus 1549, 117.
6 Kardos Tibor fordítása: Erasmus 1509/1994, 33.
7 „At satius est in his Harpocratis meminisse, ne quis forte nos quoque Corycaeus aliquis Deus auscultet, ea narrantes, quae ne Momus quidem impune proloquutus est.” Erasmus 1509, 15.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave