„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”
Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között
5. táblázat
|
Diomedes
|
Johann Honter
|
Károlyi Péter
|
|
|
Poematos sunt genera tria. Aut enim activum est vel imitativum, quod Graeci dramaticon vel mimeticon, aut enarrativum vel enuntiativum, quod Graeci exegeticon vel apangelticon dicunt, aut commune vel mixtum, quod Graeci koinon vel mikton appellant.
|
Poëmatis tria sunt genera.
|
Quomodo in genere Omnia Carmina dividuntur?
|
|
|
Alia sunt
|
Drammatika
Exegetika
Mixta
|
||
|
Dramaticon est vel activum in quo personae agunt solae, sine ullius poetae interlocutione, ut se habent tragicae et comicae fabulae; quo genera scripta est prima Bucolicon et ea cuius initium est ’quo te, Moeri, pedes?’
|
Activum vel imitativum, id est in quo cum personae agunt solae, sine ulla poëtae interlocutione, ut sunt Tragodiae et Comodiae. Eius genera sunt Tragicae, comicae, satyricae et mymicae.
|
Quid est Drammaticum? Est genus Carminis, in quo Poëta tacente persona introducta negotium omne absolvunt. Huc pertinent Tragodiae et Comoediae Euripidis, Sophoclis, Aristophanis, Plauti, Terentii.
|
|
|
Poematos dramatici vel activi genera sunt quattuor, apud Graecos tragica comica satyrica mimica, apud Romanos praetextata tabernaria Atellana planipes.
|
|
|
|
|
Exegeticon est vel enarrativum in quo poeta ipse loquitur sine ullius personae interlocutione, ut se habent tres Georgici et prima parts quarti, item Lucreti carmina et cetera his similia.
|
Enarrativum vel enunciativum, in quo poëta ipse loquitur sine personae ullius interlocutione.
|
Quid est Exegeticum? Est genus Carminis, in quo Poëta sine personis interloquentibus negotium absolvit. Talia sunt poëmata Hesiodi, Theognidis, Lucretii, Ovidii et Vergilii in Georgicis.
|
|
|
Exegetici vel enarrativi species sunt tres, angeltice, historice, didascalice.
|
Cuius species sunt tres.
|
Quot sunt Species exegetici Carminis?
|
|
|
Tres.
|
Angelticae
Historicae
Didascalicae
|
||
|
Angeltice est qua narrationes sententiae scribuntur, ut est Theognidis liber, item chriae.
|
Angelicae, qua sententiae scribuntur.
|
Quae sunt Angelticae? Quibus sententiae morales conscribuntur, ut sunt poëmata Pythagorae, Phocylidis, Catonis.
|
|
|
Historice est qua narrationes et genealogiae conponuntur, ut est Hesiodu gynaikon katalogos et similia.
|
Historiae qua narrationes et genealogiae componuntur.
|
Quae sunt Historicae? Quibus narrationes, genealogia, aliarumque rerum descriptiones absolvuntur, ut est Hesiodi Theogonia.
|
|
|
Didascalice est qua conprehenditur philosophia Empedoclis et Lucreti, item astrologia, ut phaenomena Aratu et Ciceronis, et Georgica Vergilii et his similia.
|
Didascalicae, qua comprehenditur Philosophia, Astrologia et his similia.
|
Quae sunt Didascalicae? In quibus Philosophica tractantur, aliarumve artium praecepta, ut sunt Arati Phanomena, Hesiodi Opera et dies, Virgilii Georgica.
|
|
|
Koinon est vel commune in quo poeta ipse loquitur et personae loquentes introducuntur, ut est scripta Ilias et Odyssia tota Homeri et Aeneis Vergilii et cetera his similia.
|
Commune vel mixtum est, in quo poëta ipse loquitur et personae loquentes introducuntur.
|
Quid est Mixton?
Est genus Carminis, in quo partim Poëta author operis, partim personae introductae loquntur. Talia sunt poëmata Homeri, Virgilii, Ovidii in Metamorphosi.
|
|
|
Koinou vel communis poematos species prima est heroica, ut est Iliados et Aenidos; secunda est lyrica, ut est Archilochi et Horatii.
|
Cuius species sunt Heroica et Lyrica.
|
|
|
Tartalomjegyzék
- „Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”
- Impresszum
- Előszó
- Bevezetés
- 1. Adalék a vizsgált korszak előzményeihez
- 2. Újabb adalékok a Sylvester-kutatáshoz
- 2.1. Sylvester feltételezhető magyar kiegészítései Melanchthon latin nyelvtanához, 1526
- 2.2. Sylvester első verse, 1527
- 2.3. Puerilium colloquiorum formulae, 1527
- 2.4. Grammatica hungarolatina, 1539
- 2.4.1. Glóttomakhia és mataiotekhnia
- 2.4.2. A körtvilytől a figéig: a Grammatica Hungarolatina szaknyelvi jelentősége
- 2.4.3. A Grammatica Hungarolatina utóélete
- 2.4.1. Glóttomakhia és mataiotekhnia
- 2.5. Új Testamentum, 1541
- 2.5.1. Milyen fára mászott fel Zakeus?
- 2.5.2. „Kiknek inai helyekrűl el indultanak vala és és meg ßakattanak vala”: betegségek meghatározása Sylvester János Újszövetség-fordításában
- 2.5.3. Az Újszövetség-fordítás utóélete – a második kiadás és a későbbi idézések
- 2.5.1. Milyen fára mászott fel Zakeus?
- 2.6. Egy feltételezhető Sylvester-fordítás
- 2.1. Sylvester feltételezhető magyar kiegészítései Melanchthon latin nyelvtanához, 1526
- 3. Grammatikai és poétikai irodalom
- 3.1. A héber nyelv tanítása
- 3.2. Görög grammatikák
- 3.2.1. A görög stúdiumok megjelenése a humanizmus korában
- 3.2.2. Nyugat-európai görög nyelvtanok hazai használata
- 3.2.3. Hazai kiadású görög grammatikák
- 3.2.4. A görög nyelv elsajátításához kapcsolódó egyéb hazai kiadású nyomtatványok
- 3.2.5. Külföldön kiadott magyar vonatkozású, a görög nyelv tanulásához kapcsolható nyomtatványok
- 3.2.1. A görög stúdiumok megjelenése a humanizmus korában
- 3.3. Latin grammatikák és poétikák
- 3.3.1. Bevezetés a latin grammatikákba: nyelvtanok a humanizmus korában
- 3.3.2. Molnár Gergely kolozsvári tankönyvprogramja
- 3.3.3. Molnár Gergely Donatus–Culmann-kiadásai
- 3.3.4. Melanchthon
- 3.3.5. Linacre
- 3.3.6. Johann Honter
- 3.3.7. Károlyi Péter
- 3.4. „Patvaros philosophusok, viszzalkodo, maguk hanio böltsek”
- 3.4.1. Források
- 3.4.2. „Ad Bibliothecam pertinentia”: kritikatörténeti vonatkozású fogalomcsoportok
- 3.4.3. „Okossagomual igyekezem ualamit meg bizonjttanj”: a magyar értelmezések típusai
- 3.4.4. „Kechkekrül auagy pasztorsagrul valo beszed”: az irodalmi gondolkodás szempontjából különösen fontos példák
- 3.5. „Atyám tyúkja”: az anyanyelvű olvasás és írás néhány kritikatörténeti vonatkozása a 16. században
- 3.1. A héber nyelv tanítása
- 4. Retorikai irodalom
- 4.1. Világi retorikák
- 4.2. Egyházi retorikák
- 4.2.1. „Mártának öccse, Mária”: a 16. századi prédikáció-irodalom kritikatörténeti vonatkozásaiból
- 4.2.1.1. „Gondot kellene a Jehova magzatira viselni”: művelődési program a prédikációskötetek kísérőszövegeiben
- 4.2.1.2. „Kik az diák írást nem tudgyák”: az anyanyelvű irodalom és közönsége
- 4.2.1.3. „Nem mint prédikációt, hanem mint magadban olvashatót”: szóbeliség és az írásbeliség
- 4.2.1.4. „Tisztán és igazán kérdezkedvén”: a bizonyítás és a cáfolás retorikája
- 4.2.1.5. „A közönséges magyarok nyelvén”: a prédikációk szerkezeti és stiláris követelményei
- 4.2.1.1. „Gondot kellene a Jehova magzatira viselni”: művelődési program a prédikációskötetek kísérőszövegeiben
- 4.2.2. Imádság
- 4.2.1. „Mártának öccse, Mária”: a 16. századi prédikáció-irodalom kritikatörténeti vonatkozásaiból
- 5. Logikai irodalom
- Összegzés
- A kötet szerzőjének a témához kapcsolódó publikációi (1993–2022)
- Források
- Irodalom
- Függelék
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 210 5
Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk. A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.
Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero