Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


5. táblázat

 
Diomedes, Honter és Károlyi műfajelméleti meghatározásai
Diomedes
Johann Honter
Károlyi Péter
Poematos sunt genera tria. Aut enim activum est vel imitativum, quod Graeci dramaticon vel mimeticon, aut enarrativum vel enuntiativum, quod Graeci exegeticon vel apangelticon dicunt, aut commune vel mixtum, quod Graeci koinon vel mikton appellant.
Poëmatis tria sunt genera.
Quomodo in genere Omnia Carmina dividuntur?
Alia sunt
Drammatika
Exegetika
Mixta
Dramaticon est vel activum in quo personae agunt solae, sine ullius poetae interlocutione, ut se habent tragicae et comicae fabulae; quo genera scripta est prima Bucolicon et ea cuius initium est ’quo te, Moeri, pedes?’
Activum vel imitativum, id est in quo cum personae agunt solae, sine ulla poëtae interlocutione, ut sunt Tragodiae et Comodiae. Eius genera sunt Tragicae, comicae, satyricae et mymicae.
Quid est Drammaticum? Est genus Carminis, in quo Poëta tacente persona introducta negotium omne absolvunt. Huc pertinent Tragodiae et Comoediae Euripidis, Sophoclis, Aristophanis, Plauti, Terentii.
Poematos dramatici vel activi genera sunt quattuor, apud Graecos tragica comica satyrica mimica, apud Romanos praetextata tabernaria Atellana planipes.
 
 
Exegeticon est vel enarrativum in quo poeta ipse loquitur sine ullius personae interlocutione, ut se habent tres Georgici et prima parts quarti, item Lucreti carmina et cetera his similia.
Enarrativum vel enunciativum, in quo poëta ipse loquitur sine personae ullius interlocutione.
Quid est Exegeticum? Est genus Carminis, in quo Poëta sine personis interloquentibus negotium absolvit. Talia sunt poëmata Hesiodi, Theognidis, Lucretii, Ovidii et Vergilii in Georgicis.
Exegetici vel enarrativi species sunt tres, angeltice, historice, didascalice.
Cuius species sunt tres.
Quot sunt Species exegetici Carminis?
Tres.
Angelticae
Historicae
Didascalicae
Angeltice est qua narrationes sententiae scribuntur, ut est Theognidis liber, item chriae.
Angelicae, qua sententiae scribuntur.
Quae sunt Angelticae? Quibus sententiae morales conscribuntur, ut sunt poëmata Pythagorae, Phocylidis, Catonis.
Historice est qua narrationes et genealogiae conponuntur, ut est Hesiodu gynaikon katalogos et similia.
Historiae qua narrationes et genealogiae componuntur.
Quae sunt Historicae? Quibus narrationes, genealogia, aliarumque rerum descriptiones absolvuntur, ut est Hesiodi Theogonia.
Didascalice est qua conprehenditur philosophia Empedoclis et Lucreti, item astrologia, ut phaenomena Aratu et Ciceronis, et Georgica Vergilii et his similia.
Didascalicae, qua comprehenditur Philosophia, Astrologia et his similia.
Quae sunt Didascalicae? In quibus Philosophica tractantur, aliarumve artium praecepta, ut sunt Arati Phanomena, Hesiodi Opera et dies, Virgilii Georgica.
Koinon est vel commune in quo poeta ipse loquitur et personae loquentes introducuntur, ut est scripta Ilias et Odyssia tota Homeri et Aeneis Vergilii et cetera his similia.
Commune vel mixtum est, in quo poëta ipse loquitur et personae loquentes introducuntur.
Quid est Mixton?
Est genus Carminis, in quo partim Poëta author operis, partim personae introductae loquntur. Talia sunt poëmata Homeri, Virgilii, Ovidii in Metamorphosi.
Koinou vel communis poematos species prima est heroica, ut est Iliados et Aenidos; secunda est lyrica, ut est Archilochi et Horatii.
Cuius species sunt Heroica et Lyrica.
 
 

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave