Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


2.4.2. A körtvilytől a figéig: a Grammatica Hungarolatina szaknyelvi jelentősége

Sylvester jelentőségét a magyar szaknyelv kialakulását illetően – érthető módon – a legtöbbet a nyelvtani szakkifejezésekkel összefüggésben méltatták. A nyelvtudomány történetének kutatói bőségesen foglalkoztak Sylvester magyar terminusainak, definícióinak, anyanyelvű példáinak jelentőségével. Hogy csak egy példát hozzak: Lőrinczi Réka mintaszerű alapossággal elemzi „az közbe uetís”, azaz az interiectio tágabb összefüggéseit, Sylvester magyarázatát összevetve a régiség grammatikai szakmunkáival és a modern nyelvtudomány eredményeivel.1
A Grammatica Hungarolatina magyar szakkifejezései azonban nemcsak a nyelvészeti terminológiát érintik, hanem más szakterületeket is. A következőkben a növénytani szaknyelvből hozok néhány példát.
A névszók tárgyalásánál Sylvester sorra veszi a nyelvtani nemekhez kapcsolódó szabályokat. A második regulában leszögezi: a nők, a női foglalkozások, a városok és a fák neve nőnemű.2 Az utóbbiakra hozott latin példák magyar jelentését is megadja, a következőképpen:
 
pirus
körtvily fa
pomus
alma fa
prunus
szilva fa
ficus
fighe fa3
 
Később Sylvester megjegyzi:
 
Sok olyan fa van, amelyik a mi Magyarországunkon bőséggel előfordul, és sok olyan is, amelyik nem. Ám nemcsak, hogy minden fát nem tudunk megnevezni a nyelvünkön; de még a mi vidékünk fáinak a nevével is bajban vagyunk. Ugyanaz vonatkozik más dolgokra, a füvekre, az ásványokra, a drágakövekre és egyebekre is, amit a fákról mondok. Nem egyedül mi vagyunk ezzel így, hanem más népek is, (ha hiszünk Celsusnak) még a görögök is; jó lenne, ha emiatt közülünk senkinek sem kellene szemrehányást tennie magának.4
 
A latin szöveg többféleképpen is értelmezhető. Sylvester-monográfiájában Balázs János az utolsó mondatot – „ne sit, ut quis ex nostris ob hoc ipsum sibi ipsi displiceat” – másképp fordítja: „Ezért hát senki hazánkfia ne méltatlankodjék emiatt.”5 Nyelvtanilag mindkét lehetőség megengedhető; én azonban fentebb közölt saját változatomat közelebbinek érzem a Grammatica Hungarolatina szellemiségéhez. Úgy vélem, Sylvester nem annyira a magyar elnevezések hiányát mentegeti, mint inkább kidolgozásukat sürgeti.
A fák, füvek, ásványok görög elnevezésével kapcsolatban két Celsus nevű szerzőre is gondolhatunk. Arruntius Celsus római grammatikus a Krisztus utáni 1–2. században élt, egy műve a latin és a görög elnevezések összefüggéseit is érinti.6
Aurelius Cornelius Celsus az egyik legismertebb ókori orvosi szakíró. Időszámításunk kezdete előtt született, az 1. század közepe táján halt meg. Nagy összefoglalójának ötödik könyve a betegségek kezeléséről szól, többek között a gyógyhatású növényekről, ásványi anyagokról és egyéb szerekről. A szerző a latin elnevezések mellett feltünteti a görögöt is, ha van, „quod Graeci […] appellant”; „quod a Graecis […] nominatur”; „quod Graeci […] vocant” és hasonló fordulatokkal.7
Akármelyik Celsusra hivatkozik Sylvester, számunkra a forrás pontos meghatározásánál is fontosabb, hogy a fák, füvek, ásványok és drágakövek magyar elnevezések hiányát és – ha értelmezésem helyes – szükségszerűségét teszi szóvá, mintegy kijelölve az anyanyelv művelésének egyik további feladatát.
 
1 Lőrinczi 2008.
2 „Mulierum ac officium muliebrium, urbium arborumque nomina generis sunt feminini.” Sylvester 1539/2006, 45.
3 Uo., 48.
4 „Multae sunt arbores, quarum Hungaria nostra ferax est, multae, quarum non. Tantum autem abest, ut omnium arborum nostro sermone habeamus vocabulum, ut in nostrae quoque regionis arborum vocabulis laboremus. Quod de arboribus dico, idem de aliis rebus, herbis, lapidibus, gemmis etc. sentiendum. Nec soli nos, sed et aliae gentes, cum quibus (si Celso credimus) et Graeci, ne sit, ut quis ex nostris ob hoc ipsum sibi ipsi displiceat.” Uo., 48.
5 BaLázs J. 1958a, 413.
6 Celsus, A.1600.
7 Celsus, A. C. 1516.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave