Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


2.4.3.1.1. A magyar nyelv szerepe az oktatásban
Margócsy István kutatásai nyomán úgy tűnik: a 18. század utolsó évtizedeiben sokan úgy gondolták, hogy a magyar nyelv szabályait először tudományos alapossággal ki kell dolgozni, és csak utána lehet alkalmazni az oktatásban.
 
Úgy látszik, még azok a gondolkodók, írók is, akik pedig teljes szívvel-lélekkel a magyar nyelvi program mellett álltak ki, s azt vallották, hogy a magyar nyelv nem szűkölködik semmiben, a magyar nyelv korabeli „megállapítottságával” szemben komoly bizalmatlansággal éltek, s ezért először – természetesen a folyamatosan folytatott írói/fordítói munka mellett – a magyar nyelv eddig még pontosan nem tisztázott szabályainak meghatározását és egyeztetését akarták végrehajtani, ezt pedig nyilván nem lehetett oktatás közben végezni, sőt a normatíve meg nem határozott nyelvet ilyen állapotban nyilván oktatandónak sem vélték, iskolai alkalmazását korainak láthatták […]. A nyelvvel kapcsolatos szervezkedések ezért nem oktatási, hanem „tudós” intézményeket óhajtottak volna felállítani, s a tudós társaságok iránt való szándékok épp ezért nem a nyelv tanításának, hanem előzetes standardjának megállapítására, azaz a „tökéletes” grammatika és a „teljes” szótár elkészítésére irányultak.1
 
Margócsy az iskolai magyar nyelvűségnek három korabeli stratégiáját különbözteti meg. Az oktatás szempontjából a legkevésbé érdekes az, amelyet ő harmadikként tárgyal:
 
[…] a nyelv önmagáért való tudományos és/vagy esztétikai kutatását csak kevesen választották, s közöttük is hamarosan jelentős viták alakultak ki a grammatikai szabályozás vagy az írói alkotói szabadság dichotómiája kapcsán.2
 
Az iskolai alkalmazáshoz szorosabban kapcsolódik a másik két elképzelés. Az első
 
[…].a nyelvművelésbe beleértette a nemzet kultúrájának minden elemét […], s elsősorban a mindenre kiterjedő egyetemes literatúra-fogalomnak magyar nyelvű kiterjesztését célozta meg […]. E koncepcióban a nyelv és a nyelvi kultúra mintegy egyetemes demiurgoszi funkcióban tűnik fel; kiműveltetése a társadalmi élet egészét átalakítaná – ugyanúgy, ahogy visszavetítve eddigi társadalmi bajainknak generális okaként is kinevezhető lesz a nyelvművelés hiánya vagy a latin nyelv sokáig tartó káros uralma. […] A másik stratégiai elképzelés a lehető legegyszerűbb megoldást választotta (s a gyakorlatban feltehetően ennek hívei és képviselői voltak a legszámosabban): a nyelvtanítás arra és csak arra van kitalálva, hogy Magyarország nem-magyar ajkú lakosságát megtanítsa magyarul, s ezáltal biztosítsa a nem-magyar népességnek nemcsak kulturálódási lehetőségeit, hanem magyar állampolgárságát is.3
 
1 Margócsy 2005, 115.
2 Uo., 123.
3 Uo., 119–120.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave