Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


2.4.3.1.2. Budai Ézsaiás a magyar nyelvről
Budai Ézsaiás már Göttingenben benyújtott doktori értekezésében (1794) is leszögezte, hogy a „lingua vernacula”, az anyanyelv „a legfőbb eszköz, amely a kultúrát bármely országban a nép legalsó rétegei közé is eljuttatja”.1 Amikor a debreceni kollégiumban 1797-ben vitát nyitottak a tanítás nyelvéről, „alkalmasint” Budai fogalmazta meg azt a határozatot, amely elrendelte a magyar nyelvű oktatást. Ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal is, amit Borzsák István így fogalmaz:
 
[…] a magyarnyelvűség 1797. évi elrendelése persze még korántsem jelentett gyökeres változást a debreceni iskola életében: a latin továbbra is megtartotta uralkodó helyét. Arról volt szó csupán, hogy a kötelező és kizárólagos latinnyelvűségen enyhítsenek és az anyanyelv szóhoz juttatásával egyáltalán az oktatás eredményességét fokozzák. Ezt a célt szolgálták Budai latin nyelvkönyvei.2
 
A különböző szintű kézikönyvekben a szabályok és magyarázatok megfogalmazásában és a példaanyagban nagy mértékben támaszkodott az anyanyelvre. Ehhez szükség volt a magyar nyelv szabályainak ismeretére és rendszerezésére is. Borzsák István hivatkozik Péczely Józsefnek egy adatára,
 
[…] mely szerint Budai „az akkor hiányai mellett is legjobbnak tartott, jutalomnyertes debreceni magyar Grammatikából maga rövid kivonatot készített, tanítóknak, tanítványoknak kézikönyvül – vezérfonalul.”3
 
Nem a debreceni grammatika volt az egyetlen magyar nyelvtan, amit Budai kijegyzetelt. Tanári munkásságához kapcsolódva Borzsák István röviden ismertet néhány fennmaradt diákjegyzetet, amelyek a professzor debreceni óráin készültek. Majd megemlíti: „1804-ből való jegyzetek találhatók végül a debreceni R. 586. jelzésű füzetben.” A kapcsolódó lábjegyzet szerint:
 
A 61 lapnyi terjedelmű kéziratban másfél lap történelmi vonatkozású; a végén Euripidésszel kapcsolatos, derekas részében pedig Sylvester János „Grammatica Hungaro-Latina in usum puerorum scripta” c. munkájára vonatkozó bejegyzéseket olvashatunk.4
 
Mielőtt rátérnék Budai jegyzetére, röviden utalnom kell a Grammatica Hungarolatina utóéletének korábbi szakaszaira. A 16–17. században fel-felbukkantak különböző említések valamiféle latin–magyar nyelvtanról. Ezek egyesek szerint Janus Pannonius elveszett grammatikájára utalnak, mások úgy vélik, hogy Sylvester munkájára. A minden kétséget kizáróan a Grammatica Hungarolatináról szóló hírek a 18. század utolsó évtizedeiben jelennek meg. Legkorábban egy 1770-ben keltezett soproni kéziratos egyháztörténetben említik.5 Margócsy István 1776-hoz kapcsolja azt a következőkben részletesebben ismertetendő adatot, mely szerint a debreceni piarista gimnáziumban Sylvester grammatikájából tanították a magyar nyelvet. A bécsi bibliográfus, Michael Denis 1782-ben közölte a munka pontos címleírását.6 Ennél kézzelfoghatóbb magának a kötetnek a felbukkanása Debrecenben. A jelenleg ismert egyetlen példányról a tudós világ az 1790-es évek elején szerezhetett hiányos értesüléseket Weszprémi István híradásaiból. Első közleménye a kassai Magyar Museumban jelent meg 1792-ben.7 Ugyanez a szöveg a következő évben újra napvilágot látott a bécsi Magyar Hírmondóban.”8 Weszprémi 1795-ben az ismertetést egy gyűjteményes kötetébe is felvette, így tudósítása összesen háromszor volt olvasható nyomtatásban.9 Kazinczy Ferenc nyomozta ki, hogy a Grammatica Hungarolatina Sinai Miklós debreceni professzor tulajdonában van. A szöveget lemásoltatta és több sikertelen próbálkozás után végül 1808-ban kiadta.10 A kiadás történetéről a következő fejezetben részletesen szólok.
 
1 Borzsák 1955, 61.
2 Uo., 82–84.
3 Uo., 88–89. A hivatkozott forrás Péczely akadémiai emlékbeszéde: In A M. Tudós Társaság Évkönyve 6 (1845), 48.
4 Borzsák 1955, 88.
5 Részletesen: Bartók I. 2007, 283–291.
6 Denis 1782, 411–412.
7 Weszprémi 1792. Keltezése és aláírása a következő: „Az illy tsekélységekben magokat gyönyörködtetöknek kedvekért írtam Debretzenben Szent Mihály’ havának 8-dik napján, 1792. Dr. Weszprémi István.”
8 Weszprémi 1793. A keltezés szövege egyszerűbb, a dátumot Weszprémi az időszerűre javította: „Debreczenben, Böjt elö Havának 2-dik napján 1793-dikban. D. W. I.”
9 Weszprémi 1795. A cím és a keltezés megegyezik a Magyar Museumban megjelent cikkével. Weszprémi híradásainak összefoglalása: Kapronczay 2010, 64–65.
10 Sylvester 1539/1808.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave