Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


2.4.3.1.5. Budai Sylvesterről a Magyarország históriájában
Budai hamarosan hasznosította feljegyzéseit. Magyarország históriáját feldolgozó munkájának második kötetében az I. Ferdinánd uralkodása alatt történtek előadása során részletesen tárgyalja Sylvester János munkásságát.1 Patrónusát, Nádasdy Tamást méltatva ezt írja:
 
Legtöbb hasznot azzal tett, hogy Új Sziget (Neanesus) nevű birtokábann, mely Vas Vármegyébenn Sárvárhoz közel esett, alkalmatos Oskolát, és mellé Könyvnyomtató műhelyt állíttatott. Mind kettőt bízta Erdősi János (Joannes Sylvester) nevű Tudós Emberre, a’kit azutánn Udvari Papjának is felvett. Erdősi János azon Oskola számára 1536-bann Deák nyelvenn Magyar Grammatikát készítvén: azt, ugyan azon Újszigeti Nyomtató műhelybenn kiadta 1539-benn; mely is legelső grammatikája a’ Magyar Nyelvnek.”2
 
Természetesen utal az Újszövetség-fordításra is, itt még csak röviden.
A Grammatica Hungarolatináról írottakat illetően úgy tűnik, Budai az ismertetett kéziratát használta fel a nyomtatott szöveg megfogalmazásához. Saját megjegyzései mellett a kimásolt részekből idézi Sylvesternek a szülőföldjéről és Sárvárról írott sorait, magyar terminusait és definícióit. Majd így folytatja:
 
De hogy a’ Magyar nyelv természeti tulajdonságinak méjjebb vi’sgálásába, sőt más nyelvekkel való egybehasonlításába, és a’ hibás nevezeteknek megjobbításába is beléereszkedett: megtetszik tsak abból is, a’ mit a’ Nemekről (de Generibus) p. 20. és a’ hónapoknak magyar neveiről mond p. 21–28. ekképenn: […]3
 
Ehhez a szakaszhoz kapcsolódva megállapítja: „Itt mindenik Hónapnak természetét, vagy maga tulajdon versével, vagy régi classicus Poétáéval tévénn ki; azoknak egymás utánn ilyen nevezetet adott: […]”4 A saját versek közül kettőt idéz:
 
October, Boruetö ho; (Borvető hó; melyet ezzel a’ versel világosít:
Ut durare queant longos nova musta per annos
October cellis condit, et illa cavis.)
 
November, Borlátogato ho; (mellé ezt a’ verset tészi világosításúl:
Condita num valeant consistere vina probantur
Illo, qui nomen, mense, Novembris habet.)5
 
Amint a fentebb hivatkozott helyen kimutatni igyekeztem, a „Nos” szerzőjű versek egy része tartalmaz klasszikus reminiszcenciákat, más részük viszont teljesen elszakad az antik előképektől. Aligha lehet véletlen, hogy a klasszika-filológus Budai Sylvester „maga tulajdon versei” közül éppen azokat idézi, amelyek az utóbbiakhoz tartoznak, tehát a legnagyobb mértékben tekinthetők önálló költői alkotásnak.
A Grammatica Hungarolatina ismertetését Budai így fejezi be: „Méltán óhajthatni, hogy Erdősi Jánosnak ezen Magyar Grammaticáját, Tek. Kazinczy Ferentz Úr, a’mint megígérte, maga jegyzéseivel mentűl elébb kiadja.”6 Kazinczy ígérete a tudós világban ismert lehetett. Levelezésében gyakran emlegette szándékát. A kiadáshoz kapcsolódó megnyilatkozásaira a következő fejezetben utalok.
A Magyarország históriája vonatkozó kötetének második, 1814-ben megjelent kiadásában Budai már ezt írhatta: „Erdősi Jánosnak ezen Magyar Grammaticáját, Tek. Kazinczy Ferentz Úr, a’ mint megígérte, maga jegyzéseivel megbővítve kiadta.”7
A Grammatica Hungarolatina ismertetése után Budai részletesebben szól az Újszövetség-fordításról. Kapcsolódó megjegyzéséről és annak előzményeiről az Új Testamentum 18–19. századi utóéletét tárgyaló fejezetben szólok.
Az idézett részek kritikatörténeti jelentőségükön túl az anyanyelvi oktatás szempontjából is figyelemreméltók: a Magyarország históriájának kötetei igen fontos szerepet töltenek be Budai magyar nyelvű tankönyvprogramjában. A diákok magyarul olvashattak – sok egyéb között – Sylvester János érdemeiről. Érdemes volna tudni azt is, hogyan hasznosította Budai Sylvester grammatikájának a magyar nyelvre vonatkozó megállapításait „ad usum studiosae iuventutis Hungaricae” alkalmazott, „observationes […] genio linguae Hungaricae accommodatas”8 tartalmazó latin nyelvkönyveiben. Ennek vizsgálata azonban már a nyelvtudomány és a pedagógia történetére tartozik.
 
1 Budai 1808, 129–135.
2 Uo., 129–132.
3 Uo., 131.
4 Uo., 132.
5 Uo., 133.
6 Uo.
7 Budai 1814, 131.
8 Borzsák 1955, 84.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave