Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


2.4.3.2.2. Az 1808-as kiadás példányai
Az 1808-as kiadásból a Széchényi Könyvtár jelenleg 7 példányt őriz. Ezek közül 6 példány található a törzsgyűjteményben, a hetedik pedig a Kézirattárban.1 A Kézirattár példánya eleve korrektúrapéldánynak készült, írópapírra nyomtatták, és Kazinczy korrektúrajelei is szerepelnek benne, ami arra enged következtetni, hogy Kazinczy a megjelenés után is tovább tökéletesítette a kiadást egy újabb, javított edíciót tervezve. Ezt a kötetet 1893-ban vásárolta a könyvtár Dobrowsky Ágost budapesti antikváriustól.
A törzsgyűjtemény példányai többszörös átszámozáson mentek keresztül. A 19. században csak az alapító Széchényi Ferenc által adományozott könyvek voltak rendezve, a többi szerzemény feldolgozására nem volt mód.2 Barna Ferdinánd 1859-ben kezdte el a felgyülemlett sok ezer kötelespéldány feldolgozását, s pár év múlva a müncheni Hof- und Staatsbibliothek akkor modernnek számító rendszerének mintájára az ún. müncheni katalogizálást is bevezették. A kötetek tehát így jelzetet kaptak, de ez sem volt mindig egyértelmű. Látni fogjuk, hogy a Magyar régiségek és ritkaságok példányai sem minden esetben kerültek ugyanarra a jelzetre.
Az 1808-as kiadás törzsgyűjteményi példányai a bekerülésük időrendjében a következők. Elsőként a könyvtáralapító Széchényi Ferenc példánya érkezett be, feltehetően a kötet megjelenésének idején. Könyvtári félvászon kötése arra utal, hogy valószínűleg a könyvtárban kötötték be. Müncheni jelzete: L. Hung. 457.
Ezt követte Jankovich Miklós példánya, amely a neves könyvgyűjtő hagyatékával került be a 19. század közepén.3 Ebben a kötetben nem szerepel müncheni jelzet. Valószínűleg Jankovich köttette be zöld egészbőr kötésbe.
Harmadikként érkezett az egykor Horvát Árpád történész tulajdonában lévő kötet, amely a benne található bélyegző tanúsága szerint 1896-ban került a nemzeti könyvtárba. A bélyegző szövegében – Horvát Árpád könyvtára, Szentiváni Dr. Mészáros Károly ajándéka – szereplő szentiváni Mészáros Károly orvos Horvát Árpád halála után megvásárolta a gyűjteményt és a Széchényi Könyvtárnak ajándékozta, azzal a kikötéssel, hogy a könyvtárban már meglévő munkákat más könyvtárak között osszák szét.4 Láttuk, hogy ekkor már két példány volt az OSZK állományában, Kazinczy munkája mégis itt maradt. A kötet müncheni jelzete Hung. l. 290, ezt másként szakozták, mint a Széchényi-példányt.
Apponyi Sándornak, a neves bibliofilnak is volt példánya a Magyar régiségek és ritkaságokból. Ő az 1863-ban elhunyt gyűjtő, Nagy István példányát szerezte meg, s ez Apponyi hagyatékával 1925-ben került az OSZK-ba. A müncheni rend szerinti katalogizálás 1926-ig folyt, tehát még ez a példány is megkapta a Hung. l. 290 jelzetet.
Az ötödik kötet az államosítások során a Népkönyvtári Központon keresztül jutott a Széchényi Könyvtárba 1954-ben. Előzőleg a csornai prépostságé volt, akikhez Ágoston József ügyvéd hagyatékából kerülhetett. Ekkor már az újonnan bekerült könyvek folyószámos numerus kurrens jelzetet kaptak, a könyv a 198.944-es jelzetet kapta, melyre időközben átszámozták az előző négy kötetet is.
A könyvtárba utoljára bekerült példány a 19. században Révész Imre református lelkész példánya volt. A kötet 1963-ban került az OSZK-ba. Hogy a helyzet még bonyolultabb legyen: az 1950-es évek közepén a különösen értékes vagy ritka első kiadásokat kiemelték a törzsgyűjteményből, és a Régi Nyomtatványok Tárában (akkor Régi és Ritka Nyomtatványok Tára) helyezték el, ez a kötet tehát bekerülésekor az RE 999 jelzetet kapta, mint időközben a többi példány is. 1977-ben azután az első kiadások visszakerültek a törzsgyűjteménybe, és így mind a hat példány a 198.944-es jelzetre került, remélhetőleg már végleg.
Ez a kis kitérő azért lehet érdekes, mert elárulja, hogy a duplummá nyilvánítás és a kikerülés feltételezett időpontjában (a 19. sz. második felében) két példány volt az állományban, ami a másodpéldányok rendezetlen helyzete miatt akár elég is lehetett ahhoz, hogy egy harmadik kötet duplummá váljon és kikerüljön a könyvtárból. Az 1807-es nyomtatvány feltételezhetően kötés és fűzés nélkül érkezett a könyvtárba, s így könnyebben áldozatul eshetett a selejtezésnek. Hanyagságból előfordulhatott, hogy azonosnak vélték az 1808-as kiadással, s mivel krúdában maradt, inkább megszabadultak tőle, mintsem, hogy a beköttetésével foglalkozzanak. A duplumok körül a 19. század során végig nagy volt a kavarodás, már az első könyvtárőrrel, Miller Jakab Ferdinánddal kapcsolatban is vizsgálatot indítottak önkényes könyveladogató akciói miatt.5 Később, a müncheni szakrendszerű feldolgozás miatt több mint tizennyolcezer kötet bizonyult duplumnak, és csak a nagyon ritka vagy gyakran használt könyvekből tartottak meg másodpéldányt.6 Az értékesítések során történt visszaélések megelőzésére 1894-ben a minisztérium rendeletben szabályozta a könyvtári állományba tartozó másodpéldányok eladását. Fejérpataky László, a könyvtár igazgatója új duplumbélyegzőt is csináltatott Duplum venditum e bibliotheca Musei Nationalis Hung. felirattal.7 Ekkorra azonban feltételezéseink szerint a kötet már kikerült a könyvtárból, bár a benne található korábbi duplumbélyegző használatára is vannak példák a 20. század első évtizedeiből. A kötetben nincs nyoma müncheni jelzetnek, tehát valószínűleg már nem esett bele az ekkori katalogizálásba.
Még egy dolog valószínűsítheti a kikerülés idejét. Petrik Géza, a neves bibliográfus az adott korszakra vonatkozó nemzeti bibliográfiája8 szerkesztése során alaposan átvizsgálta a Széchényi Könyvtár gyűjteményét is. Az 1807-es Sylvester-kiadást ő sem regisztrálta.
Mielőtt rátérnénk a kétféle redakció összevetésére, érdemes röviden áttekinteni azokat az adatokat, amelyek indokolták a kételkedést az 1807. évi kiadás létezését illetően.
 
1 OSZK Kézirattár, Oct. Hung. 474.
2 „E nem törődés annyira ment, hogy a beérkezett köteles példányok a legtöbb esetben föl se bontattak, hanem a borítékra rendesen ráíratott péld: »Praesent. 1810 die 14 Aprilis« s azzal egyszerűen egymásra halmoztattak, e halmot én bontottam szét” – írja Barna Ferdinánd, akit a feldolgozással megbíztak. Barna 1876, 128.
3 Jankovich gyűjteménye két alkalommal került be a könyvtárba, az ún. első gyűjtemény 1836-ban, a második pedig 1852-ben. Berlász 1973.
4 Wix 1992, 190–191.
5 Windisch V. 1959.
6 Somkuti 2002, 51.
7 Uo., 69.
8 Petrik 1888–1892.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave