Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között

2.4.3.2.3. Kételyek és bizonyságok

Balázs János Sylvester-monográfiájában, az első mondathoz fűzött jegyzetében, az életműre vonatkozó adatokkal kapcsolatban említi a következőket: „Kazinczy a GH.-t [Grammatica Hungarolatina] kétszer is kiadatta, először 1807-ben (=SylvMagyDeák.), majd e kiadást visszavonva újból 1808-ban (=MRég). – E két kiadásnak lényegileg azonos előszavában ő ír először Sylvesterről irodalmi értékű és érdekű méltatást.”1 A zárójelben álló rövidítések feloldása a forrásjegyzékben: „Sylvesternek Magyar–Deák Grammatikája… Újra kiadta Kazinczy Ferenc. Pest 1807”, illetve „Magyar Régiségek és Ritkaságok I. Kiadta Kazinczy Ferenc. Pest 1808”.2

Monográfiájának utolsó mondataiban Balázs Kazinczy Sylvester- méltatását idézi:

„Erdősi valóban eggyike vala nemzetünk’ legtiszteltebb Hérosainak… a’ szeretetre-méltó Melanchthonnak és Erasmusnak indult-el nyomdokain, ’s egész élete azon dicső tárgynak volt intézve, hogy a’ Szépnek tudományát, melly a’ Jóéval és Igazéval mindig együtt-jár, vagy inkább ezeket mindég megelőzi, Hazánkban virágzatba hozhassa.« […] Ő vala az, a’ ki, kilesvén nyelvünknek tulajdonságait, mellyet ő előtte senki nem merészlett, … annak törvényeit … tudományos rendbe szedte. Ő végre az, a’ ki, a’ tetrachordont el vetvén, fülünket azon mennyei zengzethez szoktatta, mellyet a’ szépegű Hellász boldog fijai az Istenek’ magzatjaiktól tanultanak…”3

A kapcsolódó jegyzetben az 1807. évi kiadásra hivatkozik: „Kazinczy jellemzése: Kazinczy SylvMagyDeák. XX.”4

Az idézet pontosan megegyezik az 1808. évi kiadás szövegével, ezért is lehetett feltételezni, hogy valójában abból származik. Pedig alaposabban megfigyelve a hivatkozott lapszámot, gyanakvásra adhatott volna okot, hogy az idézett sorok ott nem a XX., hanem a XVIII–XIX. lapokon találhatók.

A Grammatica Hungarolatina utóéletét áttekintve Éder Zoltán is említést tesz az ismert, 1808. évi kiadást megelőző redakcióról. Címét a következőképpen idézi: „Sylvesternek, Magyar–Deák Grammatikája. Nyomt. Uj-Szigeten, 1539. – A’ Krakkai 1549. kiadott Orthographia Vngarica – ‘S Varjas Jánosnak E vocálisu éneke, Újra kiadta Kazinczy Ferencz, Pesten, Mossóczy I. Károly Könyvárósnál, 1807.”5 Kazinczy szavahihetőségét tiszteletben tartva a kutatás során még az is felmerült, hogy „Édert valamiféle téves bibliográfiai adat vezethette félre”.6

Az elképzelés 1805. évi megfogalmazását követően, többszöri sikertelen próbálkozások után a munka végül 1808 áprilisában jelent meg. A kiadásnak az olvasóhoz szóló előszavában Kazinczy így ír régi tervének megvalósulásáról:

Így a’ könyvnek nyomába vezettetvén, annak birtokosát, Tiszt. sinai mikLós Urat szinte az erőszakig vitt kérésimmel addig ostromlottam hogy számomra másoltatná-le, míg három esztendei várakozásom után, segédemre kelvén Sándor fijának szent fortélyai, kívánságomat végre teljesedve látom, ’s már most sietek azt közre ereszteni, hogy a’ mit tőlünk az idők’ mostohasága megirígylett, másod ízben bírhassuk.7

Ugyanez az előző változatban ebben a megfogalmazásban szerepel:

Végre 1801-ben, életemnek hetedfél esztendei hízagja után, megengedtetett azt [a Grammatica Hungarolatina unikum példányát] látnom; ’s három esztendővel azután megnyertem birtokosától, Nagy-Tiszt. Sinai Miklós Úrtól, azt is, hogy párját vétethessem, ’s íme megyen sajtó alá, hogy a’ mit tőlünk az idők’ mostohasága megirígylett, másod ízben bírhassuk.”8

Ha 1539 és 1808 között a munka megjelent volna, akkor a „másod ízben bírhatás” csakis arra lenne igaz. A következő kiadást 1808-ban Kazinczynak a harmadiknak kellett volna neveznie – hacsak alapos oka nem volt úgy nyilatkozni, mintha az előzmény nem létezett volna.

Az 1808. évi kiadás ugyanazon év augusztus 4-én keltezett Utólírását így kezdi: „Éppen most telik három esztendeje, hogy ez a’ munka sajtó alá került.”9 Említi az 1805-ben megírt előszót is, majd így folytatja: „Hogy Kiadómnak nagy költséget ne okozzak, ’s a’ munkát tovább ne tartóztassam, meg kell elégednem azzal, hogy ezen első Előszó itt újra nyomtattatik, és hogy e’ mellé, igazítás és poltolék gyanánt, egy két jegyzést vethetek.”10 Mint látni fogjuk, az előszó nem egyszerűen „újra nyomtattatott”, hanem át lett dolgozva. De ami még fontosabb: korábbi kiadásról itt sem esik szó, ahol pedig a leginkább helye lenne egy ilyen hivatkozásnak.

Az első változatot, úgy tűnik, még „szakmai körökben” sem ismerték. Amint azt az előző fejezetben ismertettem, a debreceni kollégium tudós professzora, Budai Ézsaiás magyar történetében bemutatta Sylvester munkásságát, így a Grammatica Hungarolatinát is, amelynek egy példányát – ha nem a Bécsben őrzött példányt, akkor a Sinai Miklós tulajdonában lévő kötetecskét – neki is módjában volt kézbe venni, sőt kijegyzetelni. Budai tudott a kiadás előkészületeiről, hiszen Sylvester nyelvtanáról – mint fentebb is idéztem – azt írta: „Méltán óhajthatni, hogy Erdősi Jánosnak ezen Magyar Grammaticáját, Tek. Kazinczy Ferentz Úr, a’mint megígérte, maga jegyzéseivel mentűl elébb kiadja.”11 A Magyarország históriája vonatkozó, második kötetének első kiadása 1808-ban jelent meg, az előszó kelte 1808. május 14. Mint az idézetből kitűnik, Budainak nem volt tudomása semmiféle előző évi megjelenésről. Innentől kezdve a hivatkozások a Sylvester-grammatika Kazinczy-féle kiadásaira az 1808. évi redakcióra vonatkoznak.

A megjelenés elhúzódásában szerepe lehetett annak is, hogy Kazinczy az 1808-as kiadás Utólírásában hozzászól Verseghy Ferenc és Révai Miklós 1805 és 1806 között zajló nyelvi és helyesírási vitájához is.12 Verseghy A tiszta magyarság című, 1805-ben megjelent vitairatában nyíltan támadta Révait, aki 1805-ben, illetve 1806-ban álnéven egy-egy írásban válaszolt a támadásokra. A vitát összefoglaló iratot13 ugyan tanítványa, Horvát István fogalmazta, ám a nyomtatást Révai személyesen felügyelte, s így módjában állt belenyúlni a szövegbe. Az iratba beillesztette Kazinczynak egy hozzá írott levelét – Kazinczy (és Horvát) tudta nélkül -, azt demonstrálandó, hogy a széphalmi mester is az ő pártján áll. A vitairat ugyan még 1806-ban megjelent, de Kazinczy kezébe csak 1807 augusztusában került. Ez az eljárás módfelett felháborította, erről többeknek is panaszkodott leveleiben.14 Így szándéka ellenére belekeveredett a vitába, s 1807 őszén már azt fontolgatta, nem kellene-e nyilvánosan is felszólalnia. Végül Sylvester-kiadásának utószavában ezt meg is tette.

Kazinczy az Utólírásban hosszan írt Révairól és a Révai–Verseghy-vita történetéről, és indulatosan fogalmaz a tudta nélkül kinyomtatott levélről:

Révainak eggyik tanítványa – az, a’ ki magát Boldogréti Víg Lászlónak nevezte-el – nékem egy Révaihoz írt levelemet engedelmem sőt hírem nélkűl irtóztató titulusú irtóztató munkájának 15d. lapján bényomtattatta. Elrettentem a’ levél’ meglátására. Fájt nékem, hogy eggy szerencsétlen ember’ szenvedései általam is nagyítattak, ’s szántam őtet, bár maga az oka kínjának. Mi szüksége volt a’ világnak azt tudni, hogy én eggynek ’s másnak dolgozgatásairól mit tartok, azt én ugyan meg nem foghatom: azonban vígasztalásomra szolgál, sőt kevélykedem benne, hogy ez a levél, a’ mellyről nem hittem hogy azt Révain kivűl valaki más látni fogja, bizonyságot tészen, hogy én barátomnak meg nem érdemlett megtámadásán ’s érzékeny és illetlen bántásain nehezteltem ugyan: de ezt nem csak bosszúra nem buzdítottam, sőt méltó bosszankodását szelidíteni igyekeztem.” [Kazinczy kiemelése.]15

Ha már így történt, Kazinczy nyíltan is a győztes Révai mellé állt a vitában, s ezzel saját pozícióját is erősíthette, éppúgy, mint Révai a magáét a levél közzétételével. Mindketten kölcsönösen felhasználták a másik tekintélyét álláspontjuk elfogadtatására. Kazinczy az indiszkrécióért nem Révait, hanem annak tanítványát marasztalja el.16 A Magyar régiségek és ritkaságok megjelentetését tehát nemcsak a nyomdász és a kiadó problémái késleltethették, hanem Kazinczynak a Révai–Verseghy-vitában tett állásfoglalása is.

Az 1807-es évszámmal nyomtatott próbapéldány a fenti adatok ismeretében talán 1807. május és szeptember között készülhetett, mivel Kazinczy május környékén még abban reménykedett, hogy a munka hamarosan napvilágot lát. Ekkor még nem volt a kezében Horvát István vitairata, mely hamarosan válaszra sarkallta az 1808-as kiadás Utólírásában. 1807 októberében azonban a Nagy Gábortól kért adatokra feltehetően már az újabb változathoz volt szüksége.

1	Balázs J. 1958a, 393.
2	Uo., 384, 383.
3	Uo., 378.
4	Uo., 433.
5	Éder 1990, 17–18.
6	Bartók I. 2007, 301.
7	Sylvester 1539/1808, VI–VIII.
8	Sylvester 1539/1807, VII–VIII.
9	Sylvester 1539/1808, XXI.
10	Uo., XXI–XXII.
11	Budai 1808, 133.
12	A vita összefoglalása: Szalai 1990, 117–168.
13	Boldogréti Víg 1806.
14	Kazinczy Cserey Farkasnak, Széphalom, 1807. augusztus 19. Kazlev 5:124.; Kazinczy Kis Jánosnak. Széphalom, 1807. augusztus 28. Kazlev 5:132.
15	Sylvester 1539/1808, XXXIX–XL.
16	Uo., XXXIX–XL.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Irodalom

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero