Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között

2.4.3.2.4. A két kiadás összehasonlítása

Az egész könyv és a Grammatica Hungarolatina belső címlapja is különbözik a két kiadásban:

1807	1808
SYLVESTERNEK, MAGYAR–DEÁK GRAMMATIKÁJA. NYOMT. UJ-SZIGETEN, 1539. A’ KRAKKAI 1549. KIADOTT ORTHOGRAPHIA VNGARICA; ‘S VARJAS JÁNOSNAK E VOCÁLISU ÉNEKE. ÚJRA KIADTA KAZINCZY FERENCZ. PESTEN, MOSSÓCZY I. KÁROLY KÖNYVÁRÓSNÁL. 1807.	MAGYAR RÉGISÉGEK ÉS RITKASÁGOK. KIADTA KAZINCZY FERENCZ. ELSŐ KÖTET. I. Sylvesternek Magyar–Deák Grammatikája. Új-Szigeten, 1539. II. A’ legelső nyomtatott Magyar Abécze. Krakkóban, 1549. III. Prof. Varjas János’ E vocálisú éneke. Debreczen, 1775. PESTEN, Mossóczy Institóris Károly’ számára, Trattner Mátyás műhelyében. 1808.
JOANNES SYLVESTERNEK, AZ AZ SZINNYÉRVÁRALJAI ERDŐSI JÁNOSNAK, MAGYAR–DEÁK GRAMMATIKÁJA. NYOMT. ÚJ-SZIGETEN, 1539. AZON NYOMTATVÁNYBÓL, MELLY A’ MI IDŐNKRE, A MENNYIRE UGYAN MÉG EDDIG TUDATIK, EGYEDÜL JUTOTT EL, ’S MOST SINAI MIKLÓS ÚRNAK KINCSEI KÖZTT DEBRECZENBEN TARTATIK.	SYLVESTERNEK, AZ AZ SZINNYÉRVÁRALJAI ERDŐSI JÁNOSNAK, MAGYAR–DEÁK GRAMMATIKÁJA. NYOMT. ÚJ-SZIGETEN, 1539.

A két redakció eltér az előszavak tekintetében is:

1807	1808
Az Olvasóhoz: V–XXIV. (20 lap) Keltezése: Írtam Ér-Semlyéntt, Biharban, Debreczen és Károly, ’s Kálló és NagyVárad között, Juniusban, 1805. K. F.	Az Olvasóhoz: V–XX. (16 lap) Keltezése: Ér-Semlyéntt, Biharban, Június’ közepén, 1805. Utólírás: XXI–XL. (20 lap) Keltezése: Széphalom, Augustusnak 4diken, 1808. k. F.

A két kiadást részletesebben összevetve kitűnnek a további egyezések és különbségek. A következőkben kiemelek néhány olyan mozzanatot, amelyek irodalom- és kritikatörténeti szempontból fontosak lehetnek.

a.) Az előszavak

Az 1807. évi kiadás előszavában Kazinczy elmondja a Grammatica Hungarolatina előkerülésének történetét. Hosszú lábjegyzetben rajzolja meg a könyv tulajdonosának, Sinai Miklós debreceni professzornak pályaképét. Ebben a változatban még így fejezheti be jegyzetét: „Méltó valóban, hogy borúlatos életének késő estvéje kies színbe derüljön.”1

A becses nyomtatvány ismertetése során részletesen leírja a címlap metszeteit. Utal a reformáció kibontakozására és elterjedésére, majd áttekinti Sylvester életrajzi adatait, felsorolja nyomtatásban megjelent munkáit. Összefoglalva érdemeit szép szavakkal méltatja tevékenységét. Ezt így fejezi be: „Hadd légyen azon Cenotáphiumnak, mellyet én ez helytt az ő homályból előhozott árnyékának religiósus tisztelettel emelek, tulajdon az a’ koszorú a’ dísze, mellyet a’ Múzsáknak maga ő fűzött, ez a’ dicső férjfiú, honni viráginkból:”2 – és következnek Az Magyar níphez címmel az Újtestamentum-fordítást bevezető híres disztichonok teljes terjedelmükben.3 Ez azért rendkívül fontos, mert ezt a helyet eddig nem tartották számon a vers legkorábbi, 18–19. századi szövegközlései között. (Ezeket az Újszövetség-fordítás utóéletéről szóló fejezetben ismertetem.) Végezetül munkáját Kazinczy Virág Benedeknek ajánlja, megköszönve bátorítását a közzététel nehézségei során.

Az 1808. évi kiadásnak az olvasóhoz szóló előszava – egyetlen nagyon fontos különbségtől, a befejezéstől eltekintve – tartalmában lényegileg megegyezik a korábbiéval. A megfogalmazásban előfordulnak kisebb-nagyobb eltérések. A második változat kevésbé terjengős, a fontosabb közlendőkre összpontosít. Jellemző példa erre annak leírása, hogyan tudta meg Kazinczy Weszprémi Istvántól, hol található az általa ismertetett ritkaság:

1807

1808

Gyengéji közé tartozott a’ nagy embernek, szere felett rettegni dicsősége’ megcsonkulásáért, ’s ha mit ollykor mástól veve, nem örömest vallotta-meg, melly forrásból merítgetett. Így történt, hogy ámbár a’ könyvből és a ’ könyv felől kelleténél talán többet is hordott-elő, azt, a’ minek tudása eránt az Olvasóban lángoló vágyást gyúlasztott, gondosan elhallgatá. Azonban azon kedvezések szerint, mellyekkel a’ jó Öreg erántam egyébbel együtt azon tekintetből is bánt, minthogy én az ő vejével, Dr Földi János-sal sűrű tudományos levelezésben állottam, a’ mit a’ Publicum előtt titokban tartott, nekem nem vonakodott megsugni. Sok időre haladt kívánságom’ bételjesedése. Szemesebben őriztetett a’ kincs mint a’ mesék arany almája ’s úgy tetszett, hogy itt az a’ mindent meggyőző eszköz is sikeretlen lészen, mellyel az Istenek’ és emberek’ atyja Acrisiusnak győzött zárjain.4

Gyengéji közé tartozott a’ nagyembernek, szere felett rettegni dicsőségéért, ’s ha mit ollykor mástól veve, nem örömest hagyta tudni, melly kútfőből merítgetett. Itt ezen felyül kincsének becsét akarta nevelni titkolódásával. Azonban azon kedvezések szerént, mellyekkel a’ jó Öreg velem bánni szeretett, a’ mit elrejtve tarta a’ Publikum előtt, nekem nem sokáig vonakodott megsugni.5

Az 1808. évi kiadásban az átdolgozott korábbi előszó keltezéseként Kazinczy – mint fentebb is utaltam rá – meghagyta az 1805. évet. A Sinai Miklósra vonatkozó jegyzetbe csakis utólag illeszthette be az első mondatot: „Ez a színetlen tiszteletet érdemlő szerencsétlen Öreg ez idén, 1808. Júniusnak 17d., hala meg, Debreczenben, életének mintegy 78-dik esztendejében.”6 A terminus post quem nem lehet kétséges. A nyomtatványt ismertetve a metszetekről sokkal rövidebben szól, mint az első változatban, viszont a címlap képeihez kapcsolódva beiktat egy lábjegyzetet Trattner Mátyás dicséretére, aki „kimetszette azt, úgy hogy itten már azt is láthatja az Olvasó.”7 Ez a megjegyzés azért furcsa, mert a címlap kezdetleges reprodukciója ugyanígy látható az 1807. évi kiadásban is. A továbbiakban a gondolatmenet az első változatot követi. A legfontosabb különbség a befejezésben van: Sylvester méltatását közvetlenül a Virág Benedeknek szóló ajánlás követi, kimaradnak a híres disztichonok.

Az Orthographia Ungarica kiadása esetében csak Az Olvasóhoz című bevezetésben van különbség a két változat között. Az eltérés a 137-138. lapon (I5r-v) mindössze annyi, hogy a későbbi változatban Kazinczy hosszabban ír az artikulusok használatáról.

1807

1808

A’ ki magát állatásom’ igazsága felől meggyőzni akarja, olvasson valamelly czikkelyt egy Római Iróban, kinek szép nyelvét nem dísztelenítik-el ezek a’ sok monosyllabus, semmit nem jelentő, szó forma nem-tudom-mik, vesse-öszve azt a’ franczia, német vagy magyar fordítással, ’s érzeni fogja a’ külömbséget.8

A’ ki magát állításom’ igazsága felől meg akarja győzni, vesse-öszve Sylvesteremben a’ 44. és 45. lapon az articulus nélkűl ellenni épen

nem tudó magyar és görög sorokat a’ deák textussal, ’s érezni fogja a’

külömbséget – noha más részről feléled, látván, hogy a’ mi igen szép nyelvünk mellett megszégyenűlve áll mind

az eggyik mind a’ másik, midőn ez, öszveolvasztván a’ maga pronómeneit a’ substantívumokkal, olly szerencsésen el tudja mellőzni, még pedig

az értelemnek minden kára nélkűl, a’ minden nyelvek’ legszebbikének azokat a’ sok hűmon-jait ’s mu meg mu ’s ismét mu-jait, ’s azokat a’ sok vestris-eket meus-okat a’ deákban.9

b.) A szövegközlés

A Grammatica Hungarolatina szövegközlése mindkét kiadásban az A1r– H8v íveken található, 1-től 128-ig lapszámozva. Nemcsak az ívjelzés és a lapszámozás azonos, hanem legnagyobbrészt a szedéstükör és a nyomtatás is. Egyetlen helyen kellett újraszedni, ahol Kazinczy rövidített egyik terjedelmes lábjegyzetén, amit a szöveghez fűzött. Az egyik magyar mondat ürügyén a kortárs nyelvészeti vitákhoz kapcsolódott. A nyelvtani példaként idézett bibliai szakasz Sylvester fordításában: „Es parantsola ünekiek, hog’ mind le ültetnék üköt eg’g’ eg’g’ lakodalomhelt oßtuan mindennek az zöld füön.”

Kazinczy jegyzete a két kiadásban egy darabig megegyezik:

Az n betű felett mind itt mind más helyeken valóban a’ kettőztetés’ jele áll. Ezt azoknak kedvekért jegyzem fel, a’ kik megbotránkoztak a’ Debreczeni Grammatica’ Írójin, hogy a’ gerundiumok’ n betűjit kettőztetik. De egy úttal azt is fel kell tehát jegyeznem, hogy ezen archaizmussal Debreczenben sem él senki más, hanem csak az, a’ ki papol, és azt hiszi, hogy ez által papolásának méltóságot ád. – Éppen úgy, valamint azt is csak papoló-székekből lehet hallanunk, hogy a’ helyben nyugvás’ ban, ben terminatiója a’ helyfelé mozdúlásnak kitételére fordíttatik; p. o. Vedd füledben (e’ helytt füledbe) az én kiáltásomat; és: Bémegyek az Issten házábann, (e’ helytt házába). Ezzel még az igaz magyarság’ kánonjai is, a’ Debreczeni Hentesek, Szappanosok és Sulyomkofák, nem élnek, sőt inkább ők az éppen-ellenkezőbb hibába esnek, a’ nyugvást is a’ mozdúlat’ terminatiója által végezvén.10

Innentől azonban eltér a két kiadás:

1807

1808

Szabó, a’ Baróti és Virthi, a’ nyugvás’ n betűjét kettőztetve festi; ’s úgy hiszem, hogy orthographiai tanítványa, Döme is, úgy fogja. – A’ dolog rég olta forog szóban. A’ scandált versek Daykának példája szerint, majd hosszúnak, majd rövidnek óhajtják. Révai jónak látta eleitől fogva rövidnek venni, ’s maga Virág is rövidnek veszi. Az illy dolgokban a’ legjobb Írók’ állhatatos példája a’ perosztó bíró. – Annyi azonban igaz, hogy ha ebben: azon órában a’ zon syllaba keményebb volna is mint ebben: azon óra: de olly kemény mint ebben: fenn áll, bizony nincs; és így a’ nyugvás’ n betűjének nem szükség kettőzetve írattatni ’s mondattatni.11

Szabó Dávid a’ nyugvás’ n betűjét keményen ejti ’s kettőztetve festi újabb kiadásaiban. Révai, ’s maga Virág is, jónak látták elejétől fogva rövid gyanánt venni, Dayka majd röviden ejti, majd meghúzza. – Hogy a’ nyugvás’ n betűje keményebb ne légyen mint e’ szóban hangzik: azon eset, azt nem vitatom: de olly kemény mint ebben: fenn, bizony nincs, ’s a’ nyelv a’ Révai’, Virág’ és Dayka’ versein meg nem akad.12

A nyelvtudomány és a verstan történetének kutatói számára lehet fontos információ az eltérés. Ami a különbségből adódó tipográfiai problémák megoldását illeti: a jegyzet első, mindkét kiadásban egyező része a 40. lap alsó felét foglalja el, ezek a lapok tökéletesen egyformák. Mivel a jegyzet második része az újabb redakcióban rövidebb, Sylvester szövegéből itt a 41. lap felső felére négy sorral több fért. Ezért a következő, a 42. lapra annyival kevesebb jutott. A szedő ezt a belső alcím (FIGVRA. Ábrázat.) elé és után, továbbá az utolsó bekezdés elé beiktatott sorkihagyásokkal ellensúlyozta. Így a 43. laptól ismét pontosan megegyezik a két kiadás.

Az Ortographia Ungarica szövegközlésében (129–180. lap), mint fentebb idéztem, csak az előszavakban van különbség. A harmadik mű esetében (Varjas Jánosnak E vocálisú Éneke, 181–223. lap) csupán az utolsó előtti ív (N) utolsó lapján megjelenő őrszó megléte, illetve hiánya mutat eltérést. Az 1807-es változatban a lap alján nincs őrszó,13 az 1808-as kiadás N8v levelének (208. lap) alján azonban (12. Kezzdel-) olvasható.14

Kazinczy Ferenc nem létezőnek vagy elveszettnek hitt 1807. évi Sylvester-kiadása tehát megvan, és most már könnyen hozzáférhető. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy önálló kiadásnak semmiképp sem tekinthető, viszont fontos adalékokkal szolgálhat a Magyar régiségek és ritkaságok kiadástörténetéhez. Tüzetesebb vizsgálata ezen túlmenően nemcsak a nyelv- és nyelvjárástörténet, a norma és a normatudat alakulása szempontjából lehet érdekes, hanem a nyelvújítás és a verstan történetének kutatói számára is hasznos lehet. A felvetődő problémák nem közömbösek Sylvester utóélete szempontjából sem, de megoldásuk mégsem annyira a 16. századi kritikatörténetre, mint inkább a Kazinczy-filológiára tartozik.

1	Sylvester 1539/1807, VIII.
2	Uo., XXI.
3	Uo., XXII–XXIII.
4	Uo., VI–VII.
5	Sylvester 1539/1808, VI.
6	Uo., VII.
7	Uo., X.
8	Sylvester 1539/1807, 137–138.
9	Sylvester 1539/1808, 137–138.
10	Sylvester 1539/1807, 40; Sylvester 1539/1808, 40.
11	Sylvester 1539/1807, 41.
12	Sylvester 1539/1808, 41.
13	Sylvester 1539/1807, 208.
14	Sylvester 1539/1808, 208.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Irodalom

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero