Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


2.5.2.2. Kór, kórós, kórság

Ismét hasznos Erasmushoz fordulni, ezúttal az Annotationeshez. A németalföldi mester kifogásolja a Vulgata fordítójának, Szent Jeromosnak az eljárását, aki
 
a görög nószosz szót, aminek a latinban egyértelműen a morbus (’betegség’) felel meg, többnyire languornak (’bágyadtság, gyengélkedés’) fordítja. A malakia szót viszont, ami latinul egész pontosan mollicies (’bágyadtság, gyengeség’) helyesen fordítja infirmitasnak (’erőtlenség, gyengeség, gyengélkedés’). De még ennél is pontosabb lenne, ha itt használná a languor szót. A gyengélkedés ugyanis enyhe és elbágyasztó betegség, ami nem szögez ágyhoz, hanem azzal jár, hogy kevésbé vagyunk jó erőben, mint egyébként.1
 
Megfigyelhetjük, hogy a magyar fordításban Sylvester legtöbbször az Erasmus-féle fogalompárokat alkalmazza. Ahogyan Erasmusnál
 
nószosz = morbus és malakia = infirmitas, languor,
 
ugyanúgy Sylvesternél
 
morbus = betegsígh és infirmitas, languor = kórság.
 
Amikor a morbus és az infirmitas vagy languor egyszerre fordul elő, megkülönbözteti jelentésüket a kétféle fordítással. Például:
 
Hogy bé tellyesednék, az mi meg vala mondvánn Isaiás prófétának általa, mikoronn ezt mondotta: Ez vivé el az mü betegsíghinket, és az mü kórsághinkat ű viselé el.”2
 
Máshol:
 
Jésus minden városokot és falukot el jár vala az környíkben, tanítván az ű Sinagogájokban, és prédikálvánn az menny orßágnak Euangéliumát, és meg gyógyítvánn minden betegsíghet és minden kórsághot az nípeknek közötte.3
 
Az apostolok felruházását a gyógyító hatalommal Lukács a már idézett szakaszban (Lk 9,1) röviden írja le: céljuk, „hogy betegsígheket gyógyítanának” (ut morbos sanarent). Ugyanez Máté evangéliumában újabb példa a fentebbi megkülönböztetésre:
 
És az ű tizenkét tanítványit ű hozzá híván hatalmat ada űnekiek minden fertelmes ßelleteken, hogy azokot emberekből ki űznék, és meg gyógyítanának minden betegsíghet és minden kórsághot.4
 
A „kórság” alapjául szolgáló „kór” szótő és további származékai lehetőséget adtak Sylvesternek a különböző tartalmak tolmácsolására. A „kór” szó főnévi értelemben jelentheti magát a beteg embert. Például:
 
És [Jézus] valahová be mégyen vala, faluba, avagy városokba, avagy ßállásokra, az kórokot az utzákon letiszik vala, és kírik vala űtet, hogy avagy czak az ű ruhájának ßílít hadná illetniek, és valamennyinn illetík vala, mind meg gyógyulnak vala.”5
 
Jézus így utasította az isteni erővel felruházott apostolokat:
 
Kórokot gyógyítsátok, poklosokot tißticzátok, halottakot támasßátok, emberekből ördöghököt űzzétek, ajándík ßerint vüttítek, ajándík ßerint aggyátok.6
 
Főnévként a „kóros” forma is előfordul. Az a híres rész, amelyből kiderül, hogy „senki sem lehet próféta a saját hazájában”, Sylvesternél így szól:
 
Az Jésus kediglenn ezt mongya vala űnekiek. Az próféta nem utálatos egyebütt, hanem czak az ű hazájában, és az ű rokonsághi között, és az ű házanípe között. És semmi isteni erővel való dolgot nem tehete ott egyebet, hanem czak azt, hogy egy nihány kórosot gyógyijta meg kezít űreáiok tívínn.7
 
A fenti példákban a főnévi értelemben szereplő „kór” és „kóros” latin eredetije az „infirmus” melléknév ugyancsak főnévi értelemben használt többes számú tárgyesete, az „infirmos”. Bizonyosan nem véletlen a rokonság az infirmitas = kórság fogalompárral.
Idéztem már Jézus párbeszédét a bethesdai bénával. Ott a „kór” melléknévi értelemben, jelzőként szerepelt: „Felele űneki az kór ember.” Hasonlóképpen a következő helyen, ahol olyan emberekről van szó, akik betegek voltak. Amikor Jézus kíséretével Genezáret földjére érkezett,
 
el járvánn mind az eghíß körül való tartományt, az tartománybeli emberek azokat, az kik kórok valának, kezdék viselő ßékekben ide s tova hordozni, mikoronn meg hallották volna, hogy az Jézus ott volna.8
 
1 „Deinde nószon quod plane morbum significat, hic plerunque vertit languorem. Rursum malakian, quod ad verbum sonat molliciem, non male vertit, infirmitatem, rectius tamen versurus, languorem. Est enim languor, levis ac lentus morbus, qui non affigit quidem lecto, sed tamen facit, quo minus firma simus valetudine.” Erasmus 1519, Mt 4.
2 „Ut impleretur quod dictum erat per Esaiam prophetam cum ait. Hic infirmitates nostras suscepit, & morbos portauit.” Uo., Mt 8,17.
3 „Et circumibat Iesus civitates omneis ac vicos, docens in synagogis illorum, & praedicans euangelium regni, & sanans omnem morbum & omnem languorem in populo.” Uo., Mt 9,35.
4 „Et accensitis duodecim discipulis suis, dedit eis potestatem adversus spiritus immundos, ut eijcerent eos, & sanarent quemquis morbum, & quemquis languorem.” Uo., Mt 10,1.
5 „& quocumque introisset in vicos, aut in civitates, aut in villas, in plateis ponebant infirmos, & deprecabant eum, ut vel fimbriam uestimenti eius tangerent. Et quotquot tangebant eum, salui fiebant.” Uo., Mk 6,56.
6 „Infirmos sanate, leprosos mundate, mortuos suscitate, daemonia eijcite. Gratuito accepistis, gratuito date.” Uo., Mt 10,8.
7 „Dicebat autem illis Iesus: Non est propheta contemptus nisi in patria sua, & inter cognatos, & in familia sua. Et non poterat ibi virtutem ullam aedere, nisi quod paucos infirmos, impositis manibus sanauit.” Uo., Mk 6,4–5.
8 „Percurrentes totam undique regionem illam, coeperunt in grabatis eos qui male habebant circumferre, cum audissent eum illic esse.” Uo., Mk 6.55.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave