Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között

2.5.2.3. „El aßott embereknek sokasága”

Már az eddig idézett szakaszokban is említésre került néhány betegség. Simon Péter anyósát „erőssen leli vala az hideg” (tenebatur febri magna), majd „elhagyá űtet az hideglelísnek betegsíghe” (reliquit illam febris). A lepra említésére kétféle elnevezést idéztem, amelyek jól szemléltetik Sylvester alaposságát. Máté evangéliumában Jézust „eggy poklos” (leprosus) kereste fel, Lukácsnál a beteg „tele vala poklos varval” (plenus lepra). Sylvester mindkét kifejezést pontosan visszaadta. A vérfolyásos asszony „fekütt vala vérkórságban” (fuerat obnoxia profluvio sanguinis), hitének köszönhetően azonban „meg ßárada az ű vírínek folyása” (siccatus est fons sanguinis eius).

Lehet tovább szaporítani a betegségeket. Némelyiket egy-egy ma is használt szóval vagy egyszerűbb szókapcsolattal fordítja Sylvester. A bethesdai fürdő oszlopcsarnokában a betegeknek „nagy soksága fekßik vala, vakoknak, sántáknak, el aßott embereknek sokasága”.1

Többféle betegség következménye lehet a meggörbülés.

[Jézus] Tanít vala kediglenn az synagógáknak eggyik[é]ben eggy ßombat naponn. És íme, vala ott eggy asßonyállat, kiben tizennyolc eßtendőtűl fogva betegsígh hozó gonoß ßellet vala, és eggybe sugorodott vala, és az ű fejit semmikippenn fel nem emelheti vala, mellyet mikor meg látott volna az Jésus, ű hozzá hívá azt, és monda annak. Asßonyállat, megßabadultál az te betegsíghedből. És legottann fel egyenesedék, és dicsiretet tíszen vala az Istennek.2

Az „egybezsugorodás” okára itt semmilyen magyarázat nincs. A szíriai betegek felsorolásában is előfordul a meggörbülés, de itt az oka is meg van nevezve:

És ki terjede az ű híre eghisß Síriában, és ű hozzá hozának mindeneket kiknek külömb külömb betegsignek miatta gonoßul vala dolgok, és kik béli fájásnak miatta meg görbettenek vala, és kikben ördögök valának, és kik havasok valának, és kiknek inai helyekrűl el indultanak vala, és meg ßakattanak vala és meg gyógyítá űköt.3

A „béli fájás” jelentése a latin megfelelője (tormina) alapján ’bélgörcs, hascsikarás, vérhas’. A latin „lunaticus” lehet ’holdkóros, alvajáró’, de ’nyavalyatörős’ is. Érdekes a Sylvester szövegében szereplő „havasok” kifejezés. A régiségben nem lehetett szokatlan a „Hold” szóból hasonló alakokat képezni. Az adott helyet a régi magyar kódexekben (Müncheni, Jordánszky-) is ugyanígy fordították, de még Szenci Molnár Albert szótárában (1604) is megtalálható.

Kérdéses Sylvester fordításának eredete a bénák esetében. A latin „paralyticus” hosszú körülírása ugyanígy olvasható a kafarnaumi százados történetében is:

Mikoron kediglenn be ment volna Jésus Kapernaumba, ű hozzá mene egy ßázados, és ighen kíri vala űtet ezt mondván: Uram, egy gyermekem házamnál fekßik, kinek inai helyekrűl el indultanak és meg ßakattanak, és ighen nehezen kínlódik.4

A paralysis definíciója az Újszövetség-fordítás végére illesztett „kísérőtanulmányok” között, az evangéliumokban előforduló betegségek magyarázatában is megjelenik:

Paralysis. Görögül. Magyarul Ina szakadott ember. Olly betegsígh, melly mikoronn embernek testínek valamelly rißire esik, az meg aloszik és evvel nem kezd bírni. Ez az betegsíg, mint én alítom, mellyet az köz níp Guttának hív, mellyet fájdalomnak magyaráztanak. Egyéb az fájdalom, egyéb az illyen betegsíg.

Vajon honnan vehette Sylvester ezt a meghatározást? Sem a fordítása alapjául szolgáló görög–latin Újszövetségben, sem Erasmusnak az adott helyekhez fűzött kommentárjaiban nem található az evangélium-fordításokban olvashatókhoz fogható bonyolult körülírás. Tudvalevő, hogy Sylvester időnként a Vulgatát is szem előtt tartotta, korábbi magyar fordításokat is ismert. Az ő megoldásához azonban sem korábbi, sem későbbi párhuzamot nem találtam. Az idézett előfordulásokhoz a következő forrásokat néztem meg:

	Mt 4,24	Mt 8,6
Vulgata	paralyticos	paralyticus
Müncheni Kódex	köszvényeseket	köszvényes
Jordánszky-kódex	köszvényeseket	keszvényben fekszik
Erasmus	paralyticos	paralyticus
Pesti Gábor	keszvényeseket	keszvényben fekszik
Károlyi Gáspár	gutaütötteket	gutaütötten fekszik
Káldi György	inaszakadtakat	fekszik inaszakadtan
Modern protestáns fordítás	bénákat	bénán fekszik
Modern katolikus fordítás 1973	bénákat	bénán fekszik
Modern katolikus fordítás 2015	bénákat	bénán fekszik

Legjobban Káldi György munkája, az első teljes katolikus bibliafordítás hasonlít Sylvester megoldásához, egyetlen szóba tömörítve. A 17. században egyébként már elterjedhetett ez a jelentés. A Szenci Molnár-szótárban a paralyticus ’Guttaütöt, Inaißakadozot’. Sylvester alaposságát és filológiai igényességét ismerve az is elképzelhető, hogy a betegség pontos definícióját valamilyen orvosi szakkönyvből vette át. Hogy csak egy lehetőséget említsek: Galénosz munkái latin fordításban a 16. század első évtizedeiben többféle kiadásban is elérhetőek voltak. A bénultság tüneteit felsorolva így folytatódik a leírás:

Az inak ilyesfajta működési zavarait görögül paralysisnek, azaz az inak helyükről való elválásának nevezzük.5

Más helyen a paralysis magyarázata:

Leginkább így hívják az inak elválását a helyükről, aminek következtében a mozgás lehetetlenné válik. 6

Ne tévesszen meg senkit, hogy a „nervus” a mai szóhasználatban ideget jelet. A Sylvester definíciójában szereplő „ín” Szenci Molnár Albert többször hivatkozott szótárában is a „nervus” magyar megfelelője. Így tehát mindkét hely akár Sylvester forrása is lehet – hacsak elő nem kerül egy még pontosabb párhuzam.

Az idézett szemelvények alapján kitűnik, hogy Sylvester János Újszövetség-fordítása bőven kínál tennivalókat a további kutatás számára. A gyógyításra, betegségre vonatkozó kifejezések módszeres feldolgozása, összevetése a lehetséges forrásaikkal és utóéletükkel bizonyára hasznos adalékokkal szolgálna a magyar orvosi szaknyelv történetéhez. Ugyanakkor kritikatörténeti jelentőségük sem lebecsülendő. Akárcsak a többi szakterület esetében, számos információhoz juthatunk Sylvester fordítói módszeréről, forrásainak köréről, és azok feldolgozásáról.7 Mindezek ismeretében értékelhetjük igazán erőfeszítéseit, amelyekkel anyanyelvének gazdagításán fáradozott.

1	„in his iacebat multitudo magna languentium, caecorum, claudorum, aridorum” Uo., Jn 5,3.
2	„Docebat autem in una synagogarum sabbatis. Et ecce, mulier quae habebat spiritum infirmitatis annis decem & octo, eratque contracta, nec omnino poterat erigere caput, quam cum videret Iesus, vocauit eam ad se, & ait illi: Mulier, liberata es ab infirmitate tua. Et imposuit illi manus [Sylvesternél kimarad a kézrátétel!], & confestim erecta est, & glorificabat deum.” Uo., Lk 13,10–13.
3	„& dimanavit fama illius in totam Syriam. Et adduxerunt ad illum omnes male affectos, variis morbis ac torminibus contractos, & daemoniacos, & lunaticos, & paralyticos, sanavitque illos.” Uo., Mt 4,24.
4	„Porro cum ingressus fuisset Iesus Capernaum, adiit eum centurio, obsecrans eum & dicens. Domine, famulus meus decumbit domi paralyticus, ac grauiter discruciat.” Uo., Mt 8.5–6
5	„Et vocatum quidem ejusmodi nervorum vitium Graece paralysis, id est nervorum resolutio.” Galénosz 1523, Lib. I, Cap. 1.
6	„Itaque nervorum resolutio potissimum dicitur, ubi motus deperditus est.” Uo., Lib. III, Cap. 10.
7	Sylvester és mások fordítói eljárásainak összevetése: Demján 2005, Slíz 2005, Demzán 2012, Szalma 2016.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Irodalom

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero