„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”
Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között
2.5.3.2.2. Bél Mátyás
| 1 | „Sectio Secunda. De Litteris Hunno-Scythicis speciatim. […] Cur autem K. in P. mutarint recentiores Hungari, in Coniunctione Caussali, Kedig, Kediglen, vt iam scribant: pedig, pediglen, autem, sed, vero, equidem nequeo reperire. IOANNES SYLVESTER, qui anno MDXLI floruit, in versione Noui Testamenti vbique habet Kedig, neque aliter recentior versionis eiusdem editio, quae MAXIMILIANO II. imperante, excusa est.” Bél 1718, 36. |
| 2 | „Ypsilon deniqe litterae vim apud Hungaros plane non obtinet, licet vsus sit familiarissimi, sed qui solius admodum notae diacriticae vices obit: consonantibus namque g, l, n, t, iunctum, easdem emollit, vt: gyalázat, ignominia; nyavalya, morbus; atya, pater. Hinc est, quod veteres, neglecto [tó] Ypsilon ministerio, litteras emolliendas, virgula quadam, superius adscripta, notare maluerunt. Ita vetus librorum Noui Foederis codex, interprete IOANNE SYLVESTRO, editus, vbique habet: g’, l’, n’, t’, id vero, pro illius indole aetatis, rudi charactere.” Uo., 42. |
| 3 | „Sectio Tertia. De Praeiudiciis, quae aduersus Litteraturam Hunno-Scythicam, adferuntur. […] Mihi vero suppetit codex librorum Noui Foederis Historicorum antiquior longe, quem Hungarice reddidit IOHANNES SYLVESTER, et FERDINANDI, Romanorum, Hungariae, Bohemiae Regis filiis, MAXIMILIANO et FERDINANDO, inscripsit anno 1541, de quo codice alibi commodior erit dicendi locus.” Uo., 66. |
| 4 | „Sectio Quarta. De Alphabeti Hunno-Scythici Scriptione, et facta abrogatione. Igitur, disiectis, quae caliginem Alphabeto nostro poterant inducere, praeiudiciis, et adserta eius antiquitate, iuuabit nunc scriptionis et lectionis quoddam exemplar producere, quod, quia e manu scriptis codicibus, haud licuit decerpere, Orationem Dominicam, ex antiqua IOHANNIS SYLVESTRI, quam supra indicauimus, interpretatione, in literas istas Hunno-Scythicas placuit referre, eamque istiusmodi litteris exaratam, chalcographi artificioso stilo in aes curatius incisam, curiosorum oculis heicin Tab. V. spectandam subiicere.” Uo., 76. |
| 5 | „Istud profecto multum oppido laudis conciliat, quod Nouum Testamentum Hungaricum, ioanne siLVesTro interprete A. MDXLI. sumtu autem Comitis Thomae Nadasdy, [hic] typis expressum, idemque Ferdinandi i. filiis, Maximiliano, et Ferdinando, dedicatum est.” Bél 1730k/2006, 140–141. A Sylvesterről szóló rész: 140–147. |
| 6 | „[…] non minus eleganter, quam pia scripta est.” Uo., 140–141. |
| 7 | „Si fuissent, qui genus hoc carminum Hungaricorum, porro percoluissent, multum poesi Hungaricae factum fuisset accessionis. Nunc, quia sine vlla metri lege, rhytmis delectamur, longe absumus a laude poetices.” Uo., 146–147. |
| 8 | Budai 1814, 132. |
| 9 | ,„Meminit Wolfgangus Lazius, Iohannis Sylvestri, quem ille publicum Linguae Hebraicae Professorem in Gymnasio Viennensi fuisse scribit. […] Ex quibus eius verbis, facile est argumentum eruditionis, qua pollebat, capere, quin docere etiam, illa jam tum aetate, cum renascerent[ur] meliores litterae, non defuisse Hungariae viros, sicuti doctrina insignes, ita ad labores patriae caussa exantlandos, natos.” BéL 1720u, 132–134. Vö. Dán 1969. |
| 10 | Az ajánlás címzésének idézése után: „Ipse postea dedicatio sequitur, quam integram quidem adscribemus, sed ordinis causa, in tres eam partes, diuisam, quarum prima occasionem et caussas, quae induxerant Auctorem ad hanc interpretationem exponit, Patronumq[ue] laudat; altera dedicationis caussas nuncupat, Tertia deniq[ue] conceptis verbis laborem illum Archi-Ducibus adscribit.” Uo.,134. |
| 11 | [Nádasdy Tamás] „Auxit laudum suarum cumulum purioris Evangelii, quod omni studio prosequebatur, amore: ex quo est istud praeclarum sane facinus arcessendum, quod primus primam nobis Noui Testamenti versionem Sylvestro administro, procuravit. Excusa ea est, in oppido suo: sed quod quaeso illud oppidum? exemplar enim, quod possideo, ea plagula mancum est, quam solent librorum inscriptiones, et locus, ubi sint impressi, indicari. Si tamen conjectandum sit, Csepreginum insigne olim, Comitatus Castriferrei oppidum fuisse existimaverim, quippe, quod sedem subinde praebuit Illustrissimi Comiti Thomae a Nadasd, habuitq[ue], ejus munificentia excitatum Typographaeum, ex quo longa post aetate, multi, iique insignes libelli, prodiere.” Uo., 136–137. |
| 12 | „Nunc reliquae, quae sunt circa versionem hanc obseruatu digna, prosequamur. Et ad formam quidem libri quod adtinet, quadripartita ea est, charta neq[ue] nitida, neque plane inelegans. Typus inconcinnus, et characteri germanico, illi potissimum, quem monasticum vocant, haud absimilis: dicendi genus priscum et ab hodierna Hungarorum dialecto multum dissidens, sed emphaticum tamen et rebus accomodatum. Ortographia multum et ipsa antiquitatis prae se fert, cuj[us] specimen infra dabimus. Nuncupatoriam epistolam carmen hungaricum, ad leges elegiae latinae factum sequit[ur], quo noster lectionem […]” Uo., 138. |
Tartalomjegyzék
- „Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”
- Impresszum
- Előszó
- Bevezetés
- 1. Adalék a vizsgált korszak előzményeihez
- 2. Újabb adalékok a Sylvester-kutatáshoz
- 2.1. Sylvester feltételezhető magyar kiegészítései Melanchthon latin nyelvtanához, 1526
- 2.2. Sylvester első verse, 1527
- 2.3. Puerilium colloquiorum formulae, 1527
- 2.4. Grammatica hungarolatina, 1539
- 2.4.1. Glóttomakhia és mataiotekhnia
- 2.4.2. A körtvilytől a figéig: a Grammatica Hungarolatina szaknyelvi jelentősége
- 2.4.3. A Grammatica Hungarolatina utóélete
- 2.4.1. Glóttomakhia és mataiotekhnia
- 2.5. Új Testamentum, 1541
- 2.5.1. Milyen fára mászott fel Zakeus?
- 2.5.2. „Kiknek inai helyekrűl el indultanak vala és és meg ßakattanak vala”: betegségek meghatározása Sylvester János Újszövetség-fordításában
- 2.5.3. Az Újszövetség-fordítás utóélete – a második kiadás és a későbbi idézések
- 2.5.1. Milyen fára mászott fel Zakeus?
- 2.6. Egy feltételezhető Sylvester-fordítás
- 2.1. Sylvester feltételezhető magyar kiegészítései Melanchthon latin nyelvtanához, 1526
- 3. Grammatikai és poétikai irodalom
- 3.1. A héber nyelv tanítása
- 3.2. Görög grammatikák
- 3.2.1. A görög stúdiumok megjelenése a humanizmus korában
- 3.2.2. Nyugat-európai görög nyelvtanok hazai használata
- 3.2.3. Hazai kiadású görög grammatikák
- 3.2.4. A görög nyelv elsajátításához kapcsolódó egyéb hazai kiadású nyomtatványok
- 3.2.5. Külföldön kiadott magyar vonatkozású, a görög nyelv tanulásához kapcsolható nyomtatványok
- 3.2.1. A görög stúdiumok megjelenése a humanizmus korában
- 3.3. Latin grammatikák és poétikák
- 3.3.1. Bevezetés a latin grammatikákba: nyelvtanok a humanizmus korában
- 3.3.2. Molnár Gergely kolozsvári tankönyvprogramja
- 3.3.3. Molnár Gergely Donatus–Culmann-kiadásai
- 3.3.4. Melanchthon
- 3.3.5. Linacre
- 3.3.6. Johann Honter
- 3.3.7. Károlyi Péter
- 3.4. „Patvaros philosophusok, viszzalkodo, maguk hanio böltsek”
- 3.4.1. Források
- 3.4.2. „Ad Bibliothecam pertinentia”: kritikatörténeti vonatkozású fogalomcsoportok
- 3.4.3. „Okossagomual igyekezem ualamit meg bizonjttanj”: a magyar értelmezések típusai
- 3.4.4. „Kechkekrül auagy pasztorsagrul valo beszed”: az irodalmi gondolkodás szempontjából különösen fontos példák
- 3.5. „Atyám tyúkja”: az anyanyelvű olvasás és írás néhány kritikatörténeti vonatkozása a 16. században
- 3.1. A héber nyelv tanítása
- 4. Retorikai irodalom
- 4.1. Világi retorikák
- 4.2. Egyházi retorikák
- 4.2.1. „Mártának öccse, Mária”: a 16. századi prédikáció-irodalom kritikatörténeti vonatkozásaiból
- 4.2.1.1. „Gondot kellene a Jehova magzatira viselni”: művelődési program a prédikációskötetek kísérőszövegeiben
- 4.2.1.2. „Kik az diák írást nem tudgyák”: az anyanyelvű irodalom és közönsége
- 4.2.1.3. „Nem mint prédikációt, hanem mint magadban olvashatót”: szóbeliség és az írásbeliség
- 4.2.1.4. „Tisztán és igazán kérdezkedvén”: a bizonyítás és a cáfolás retorikája
- 4.2.1.5. „A közönséges magyarok nyelvén”: a prédikációk szerkezeti és stiláris követelményei
- 4.2.1.1. „Gondot kellene a Jehova magzatira viselni”: művelődési program a prédikációskötetek kísérőszövegeiben
- 4.2.2. Imádság
- 4.2.1. „Mártának öccse, Mária”: a 16. századi prédikáció-irodalom kritikatörténeti vonatkozásaiból
- 5. Logikai irodalom
- Összegzés
- A kötet szerzőjének a témához kapcsolódó publikációi (1993–2022)
- Források
- Irodalom
- Függelék
Kiadó: Akadémiai Kiadó
Online megjelenés éve: 2026
ISBN: 978 963 664 210 5
Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk. A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.
Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//
BibTeXEndNoteMendeleyZotero