Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


2.5.3.2.3. Bod Péter
Míg Bél Mátyás munkájának csak az elejét ismerjük, Bod Péter már említett összefoglalójában, A Szent Bibliának históriájában az utolsó fejezetben saját koráig áttekinti a magyar bibliafordításokat. A munka kiadásváltozatai között Bretz Annamária teremtett rendet mintaszerű alapossággal. Tizenegy példányt átvizsgálva kétféle kiadást tudott megkülönböztetni. A címlapon a megjelenés helye és éve mindkettőnél megegyezik (Szeben, 1748), ennek ellenére valószínűsíthető, hogy a második azonos a Bod Péter naplójában említett 1756. évi kiadással.1 A kétféle szövegváltozat különösen a magyar bibliafordításokról szóló fejezetben tér el egymástól. Bretz éppen a Sylvesterről szóló részek összehasonlításával példázza, hogy Bod bizonyos fordításokat csak hírből ismerhetett, és az első kiadás óta tudomására jutott adatokkal kiegészítette az újabb redakciót.
 
Szinte biztosan nem látta például Sylvester János Újszövetség-kiadását: első alkalommal összesen hat sort ír róla, s a második kiadásban is csak kilencet szentel neki. Először nem tudja a nyomdász nevét, sem a kiadás helyét és időpontját, sőt, a fordító kilétét is csak találgatja. Másodszorra hozzájut a nyomdász nevéhez, tudja a nyomtatás helyét és idejét. Azért olyan feltűnő Sylvesterről szólva ez a szűkszavúság, mert máskülönben Bod sokkal többet tud az általa tanulmányozott könyvekről.2
 
A második kiadásváltozatban Bod az ismert magyar fordítások feltételezhető előzményei után Komjáti Benedek és Pesti Gábor munkáját említi, majd így folytatja:
 
Ez után következett SILVESTER JÁNOS Fordítása, Mellyet nyomtattatott-ki Nádasdi Tamás, aki Ferdinánd király alatt Magyar-Országi Palatinus volt, Uj-Szigeten Abadi Benedek Tipografus által 1541-dik Esztendöben s ajánlott Maksimiliánnak és Ferdinánd [!] az elsö Ferdinánd Tsászár Fiainak.
 
Majd a következőt jegyzi meg:
 
Ki lett légyen ez a Silvester? Ugy itélem meg hogy az, a kit hivtanak Kolosvári Silvester Jánosnak, a ki Tsanádi Püspökségre választatott, s az Tridenti-Gyülésbe-is küldetett vólt Ferdinánd Tsászártól.
 
A kapcsolódó lábjegyzetben Bod Bél Mátyásnak a rovásírásról szóló művére és Heltai 1561. évi bibliakiadásának előszavára hivatkozik.3 Bod Péter ebbeli meggyőződése az idők során nem változott, sőt később már Sylvester eredeti nevében is biztos. Így a Magyar Athenasban Sylvestert a K betűnél lehet megtalálni:
 
KOLOSVÁRI SERESTELY JÁNOS. Tsanádi választott Püspök, és a Tridenti Gyűlésre, Ferdinánd Tsászár Követje, az Uj Testamentomot Magyar nyelvre forditotta: mely ki nyomattatott 1541-dik esztendőben, a Nádasdi Tamás Palatinus költségén.4
 
Sylvester ugyanezen a néven található a kötet végén, a magyar könyvek „lajstromában”, „A Sz. Bibliának Forditásai és ki adatásai” között, a 9. tételként.5 Bretz Annamária szerint:
 
A Kolozsvári Serestély János név tévesen szerepel az Athenas lajstromában. Bod következetlen abban, hogy Kolozsvári Serestélyt nevezi az 1541-es Újtestamentum fordítójának, míg a nyomdászt, Abádi Benedeket bemutató részben meghagyja a fordító, Sylvester János általa korábban már használt, helyes nevét.6
 
A lajstromot tévesnek nem mondanám – hiszen Bod Péter szerint a Sylvester és a Kolozsvári Serestély név ugyanazt a személyt fedi, sőt bizonyos benne, hogy az utóbbi az „igazi” –, ám a következetlenség valóban fennáll.
 
1 Bretz 2004, 60–62.
2 Uo., 65.
3 „Bel in Lit. Hung. Scyth. p. 36. 66. Heltai n Praef. N. T.-i.” Bod 1748, 135.
4 Bod 1766, 144.
5 Uo., 334.
6 Bretz 2004, 70.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave