Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3. Grammatikai és poétikai irodalom

A következő fejezetekben a nyelvekre, a nyelvhasználatra vonatkozó elképzelések forrásait tekintem át. A korszak grammatikai irodalma jelentős részben a klasszikus stúdiumokat szolgálja, különös tekintettel a szent nyelvekre.1 Még ha nem is fűződnek mindig a legszorosabb szálakkal a hazai irodalmi gondolkodáshoz, jellemző dokumentumai a nyelvi művelődésnek. Elárulják, hogyan kapcsolódtunk az európai tendenciákhoz. Egyrészt igazolják a korszak meghatározó áramlatainak jelenlétét a hazai kiadású kézikönyvekben, másrészt felfedezhetőek bennük a népnyelvek felértékelésének elemei, amennyiben megjelennek az anyanyelvű kiegészítések.
Legkevesebbet a héber nyelvoktatásban használt segédeszközökről tudunk. A görög nyelv tanításához hazai szerkesztésű könyvek is rendelkezésre álltak. A latin grammatika késő antik hagyományát a legnépszerűbb Donatus-feldolgozások folytatják. Ennek bemutatására ismertetem részletesebben a legtöbb itthoni edíciót megért szerző, a német Leonhard Culmann munkásságát. Mint a protestáns világban mindenütt, nálunk is használták Melanchthon kézikönyveit, így nem maradhatnak említés nélkül. Molnár Gergely jóvoltából a filozofikus nyelvszemlélet egyik meghatározó képviselőjének, az angol Thomas Linacre-nak a nézetei is tanulmányozhatók hazai redakcióban, ezért szólok róla is bővebben.
Különösen fontosak az átfedések a grammatika, a poétika és a retorika között. Kifejezetten irodalmi, irodalomelméleti kérdésekkel a poétikák foglalkoznak, sokszor a grammatikák részeiként, kifejtve a retorikákban is tárgyalt fogalmakat. A vizsgált korszakban erre Johann Honter latin nyelvtana a legjobb példa, ezért szentelek neki hosszabb fejezetet. Károlyi Péter prozódiai összefoglalója önállóan jelent meg, ami ugyancsak külön fejezetet érdemel.
A továbbiakban a népnyelv használatához kapcsolódó egyéb forrásokban: glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben keresek kritikatörténeti érdekű adalékokat. Úgy látom, értékes adatokkal szolgálnak a magyar elméleti (logikai, grammatikai, retorikai) szaknyelv történetéhez. A magyar szakkifejezések megalkotása a terminológia kialakulása mellett sokszor elvi, szemléleti megfontolásokról is árulkodik.
Az anyanyelvű olvasás és írás szükségességének hangoztatása is fontos a kritikatörténet számára. Mind az elméleti megnyilatkozásokból, mind a cél megvalósítását szolgáló kézikönyvekből világosan kirajzolódnak szerzőik elképzelései, szoros összefüggésben a nyelvi patriotizmussal, azaz az alakuló nemzettudat nyelvi vonatkozásaival.
 
1 Teológia és nyelvtanulás összefüggéseiről a korszak meghatározó elképzelései alapján: Csepregi 2022.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave