Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.1. A héber nyelv tanítása

Héber nyelvű önálló hazai nyomtatványról a vizsgált korszakban nem tudunk, rövidke szövegekről azonban igen. Nyomtatott héber betűk Magyarországon először a Grammatica Hungarolatinában jelennek meg.
 
Ebben a munkában a tudós humanista [Sylvester János] a magyar nyelv néhány tulajdonságát a héberrel veti össze és illusztrálva mondanivalóját héberül nyomtatja ki mintáit. Ezek a héber betűk még nagyon kezdetlegesek, nem ólomöntvényről készültek, hanem fából faragta azokat Sylvester famulusa, Strucius mester.
A sárvárújszigeti kísérlet után négy évtized telt el és csak 1578-ban hallunk újra héber típusokról Magyarországon. Telegdi Miklós ebben az évben megvásárolta a bécsi jezsuiták nyomdáját, amely héber betűket is tartalmazott. A műhely Nagyszombatban kezdte munkáját, de héber könyvet nem nyomtatott, csak jelentéktelen jegyzetekben használta héber típusait. Közel kétszázötven évvel később e műhelyből alakult ki az első hazai zsidó-héber nyomda Budán.1
 
Megemlítendő, hogy ha korábban itthon héber nyomda nem is volt, hazai vonatkozású héber nyelvű nyomtatványok már a 17. században készültek. Ilyenek a külföldön tanuló magyarok (Kismarjai Veszelin Pál, Komáromi Csipkés György, Parschitius Dániel, Szathmárnémeti Mihály, Pilarik Ézsaiás) idegenben megjelent grammatikai munkái és Alsted gyulafehérvári héber rudimentája. Tótfalusi Kis Miklós 1698-ban kiadta Jacobus Alting grammatikáját, és ugyanabban az évben Kaposi Sámuel Memoriale Hebraicumát. Az utóbbit tartják az első, hazai szerző által szerkeszett, itthon kinyomtatott héber könyvnek.2 Értékes adalékok a régiség nyelvi műveltségéhez a 17. századi hazai szerzők héber nyelvű üdvözlőversei.3
A református kollégiumokban már a 16. század második felében tanították a héber nyelvet. Balla Ibolya idézi az 1567. évi debreceni zsinat határozatát, majd annak megvalósíthatóságáról is ír.
 
Mivel az iskolák az egyház veteményes kertjei, […] bennük a nyelvek ismerete, latin, görög nyelvtan (ahol lehet, a héber is), dialektika, retorika és más, a teológia megismeréséhez szükséges szabad tudományok is taníttassanak.
Az 1567-es törvény – az „ahol lehet” kitételével – azonban rávilágít arra a problémára is, amely hosszú időn át minden református kollégiumban megfigyelhető, hogy nem minden iskolában volt alkalmas tanár a héber nyelv oktatására.4
 
A külföldi kiadású segédkönyvek korai használatáról nincsenek adatok.
 
A hallgatóknak a tanárok jegyzeteiből – amelyek sokszor diktátumok voltak – kellett tanulni, és ezeknek megőrzése, rendszerezése is hiányos. Ezzel összefüggésben áll az, hogy a rendszerezett könyvtárak és levéltárak is jóval az iskolák alapítása után jöttek létre.5
 
Így tehát a vizsgált korszakból a szent nyelvek tanításához használt segédeszközök közül a görög és a latin grammatikai kézikönyveket ismerjük. Ezekről szólnak a következő fejezetek.
 
1 Dán 2010. A Grammatica Hungarolatina héber vonatkozásairól újabban: zsengeLLér 2017, 66–67; schorch 2023, 257–262.
2 Az 1630–1700 közti időszak magyar vonatkozású héber nyomtatványainak rövid áttekintése: Bartók I. 1998, 24–26.
3 Zsengellér 2012, Koltai 2020, Koltai 2021a, Koltai 2021b, Juhász 2021a, Juhász 2021b.
4 Balla 2018, 176.
5 Uo., 175. A héber nyelv oktatásának korabeli feltételeiről európai és magyar vonatkozásban: Zsengellér 2021, 737–740; Zsengellér 2022, 138–141.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave