Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


1. Adalék a vizsgált korszak előzményeihez

A monográfia összeállítása során igyekeztem a vizsgálandó korszak határain belül, 1530 és 1580 között maradni. Sok esetben azonban a tágabb összefüggések érzékeltetésére szükséges egyrészt az előzményekre utalni, másrészt kitérni az egy-egy témakörhöz tartozó későbbi fejleményekre. Az indokoltnak tűnő hátra- és előretekintésekre az egyes fejezetekben a maguk időrendi helyén kerítek sort, röviden vázolva a kapcsolódó ismereteket. Kivételt a következőkben teszek: önálló fejezetben részletezem a magyar grammatikai irodalom kezdeteit érintő elképzeléseket, amelyek – ha filológiailag igazolható adatokkal nem is szolgálnak –, a kritikatörténet számára tanulságosak lehetnek.
 
Legenda és valóság: Lippi Zsigmond magyar nyelvtana
(Wi grammatica, Buda, 1490)
A Janus-szakirodalomban sokat foglalkoztak egy – okkal vagy ok nélkül – a költőnek tulajdonítható magyar–latin grammatika említéseivel.1 A munka egykori létezését több, egymástól független adat alapján lehet elutasítani vagy éppen valószínűsíteni. Ismeretes egyetlen hivatkozás egy másik korai magyar nyelvtanra, egy bizonyos Lippi Zsigmond Wi grammatica című munkájára. Ha végigkísérjük újabb és újabb említéseit a szakirodalomban, a fantázia szárnyalására számos példát találhatunk, de a műre vonatkozó ellenőrizhető adatokhoz jelenlegi ismereteink alapján nem jutunk. Ugyanakkor tudománytörténeti szempontból nem érdektelen, hogyan alakult a századok során az Wi grammatica hírének fogadtatása.
 
1 A kapcsolódó adatok és a szakirodalmi viták összefoglalása: Bartók I. 2007, 57–85.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave