Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.2.2. Nyugat-európai görög nyelvtanok hazai használata

Az Európa-szerte legelterjedtebb görög nyelvtanok használatára fel-felbukkannak adatok protestáns és katolikus körökből is. Többször is előkerül a bevezetőben említett Nicolaus Clenardus. Grammatikájának a csíksomlyói ferences könyvtárban található példányáról (Párizs: Andreas Wechsel, 1566) Bánfi Szilvia azt feltételezi, hogy református közvetítéssel kerülhetett jelenlegi helyére.
 
Az első tulajdonos pedig olyan magyar személy lehetett, aki 1566-ban, vagy azt követően nem sokkal megfordult a francia egyetemi városban. Olyan külföldön tanuló magyar diákra gondolhatunk, akinek a görög nyelv elsajátításához szüksége volt Clenardus nyelvtankönyvére. […] Véleményünk szerint a görög nyelvkönyv első magyar tulajdonosa Paksi [Paxius] Cornaeus Mihály (?–Szepsi, 1585. márc. 2.) református lelkész lehetett.1
 
Ugyanebből az időből a munka evangélikus használatáról is tudunk. 1567-ben a strassburgi születésű Abraham Schremmel került a besztercebányai iskola élére. Sturm tanítványaként mestere oktatási rendszerét érvényesítette, alkalmazkodva a helyi adottságokhoz.
 
A görög íróknak Schremmel ily arányban nyitott teret: Kedden és csütörtökön úgy két óra tájt, szerdán meg három óra felé Isokratésnek Demonikos elleni beszédét a harmadik osztályuaknak latin, a nagyobbaknak meg görög szövegben adják elő. Ha az első osztályúak már otthon vannak az alapokban, Aisopost és Lukianos párbeszédeit, majd meg Demosthenes olynthyai beszédeit, Hesiodos „Munkák és napok” czímü műveit és Homer Iliasának két könyvét olvassák. Az első osztályuaknak Cleonardus [!] Miklós görög grammatikáját, mely a szabályokat bámulatos rövidséggel és a többi szerzőnél tökéletesebben tartalmazza, csütörtökön és pénteken 6–7-ig adják elő. S ha ebben már otthonosak, elő lehet venni Varenius görög mondattanát is. S ha már a görög nyelv alapvető ismereteit állandó szellemi sajátjokká tették, a tanító hetenkint legalább egyszer görög mondatot vesz föl értelmezésre.2
 
A kolozsmonostori jezsuita kollégiumban 1580-tól ugyancsak Clenardus görög nyelvtanából tanultak a diákok.3 Batthyány Boldizsár 1584–85-ben ugyanezen grammatikának egy 1560. évi kölni kiadását vásárolta meg.4 A munka egyébként még sokáig népszerű lehetett. Ismeretes egy olyan adat, mely szerint 1686-ban Karácsonyfalvi Pál tordai unitárius diák Clenardus grammatikáját vette ki a kolozsvári egyházközség könyvtárából. Bíró Györgyi feltételezése szerint:
 
[…] egy 1591-ben, Frankfurtban megjelent kiadást kölcsönözhetett ki, amely ma U 62857 jelzet alatt található meg a Román Akadémia kolozsvári könyvtárában.5
 
Martin Crusiusnak, a tübingeni egyetem professzorának görög nyelvtana6 is számos kiadást ért meg még a 17. században is. Nem volt ismeretlen Magyarországon sem. Ötvös Péter magyar fordításban idéz Miskolci Csulyak István latin nyelvű önéletírásából. A szerző 1586. évi sárospataki tartózkodásával kapcsolatban tanárára, az iskola rektorára, Thoraconymus Mátyásra is utal:
 
Patakon se vetettem meg soká a lábam, mert Magyarországot ragályos dögvész járta be és az embereket a halálba küldte. Engem hazaküldött a tanító anyámhoz, de azért meghagyta, hogy szorgalmasan tanuljam Crusius görög grammatikáját. Én hazamentem, ő pedig kevéssel azután eltávozott az élők sorából.7
 
Clenardus és Crusius görög nyelvtanai – más szerzők hasonló műveivel együtt – a németújvári iskola könyvtárában is megvoltak.8
Az ugyancsak a legnépszerűbb görög grammatika-szerzők közé tartozó Constantin Lascaris hazai használatára is van adatunk. Mossóczy Zakariás 1587-ben összeállított könyvtárjegyzékében szerepel görög nyelvtanának egy pontosan meg nem határozott kiadása.9
 
1 Bánfi 2000, 440.
2 Békefi 1898, 168. Varennius mondattanának első kiadása: Syntaxis linguae Graecae, ea complectens quae a latinis dissentiunt, autore Ioanne Varennio Mechliniense. (Louvainii: Bartholomeus Gravius, 1532).
3 Szilágyi 2002, 270.
4 Monok 2006, 187.F.
5 Bíró Gy. 2006, 314.
6 Első kiadása: Martin Crusius, Grammatica Graeca (Basileae: Johannes Oporinus, 1562), VD16 C 6112, C 6113.
7 Ötvös 1971, 34–35.
8 Monok 2017, 242.
9 Iványi 1926, 126.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave