Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.2.5. Külföldön kiadott magyar vonatkozású, a görög nyelv tanulásához kapcsolható nyomtatványok

A történelmi Magyarországon megjelent kötetek mellett megemlítendők a magyar (származású) szerzők külföldi kiadványai. Több görög–latin szövegkiadás szerkesztője hangsúlyozta, hogy munkájával kifejezetten a nyelvtanulást kívánja segíteni.
Paulus Rosa pályáját és munkásságát Kecskeméti Gábor ismertette részletesen.1 A körmöcbányai születésű fiatalember az augsburgi gimnáziumban Hieronymus Wolff tanítványaként kapcsolódott be a görög klasszikusok szövegkiadásába. Wolff rendezte sajtó alá Démoszthenész görög–latin redakcióját.
 
E munka során vetődött fel benne a gondolat, hogy Démoszthenészhez is hasznos volna gnomológiát, a szövegekből kivonatolt, a nyelvtanuláshoz, a görög stilisztikához és retorikához felhasználható példamondat-gyűjteményt készíteni.2
 
A munkába tanítványait is bevonta.
 
Az ötödik kötet Ulpianus Démoszthenész-scholionjainak, valamint Ulpianus és Libaniosz Démoszthenész-argumentumainak az előző kötetekhez hasonló feldolgozását tartalmazza (a scholionokból vett szentenciák nincsenek tárgyszavazva), és a latin megfelelőket Paulus Rosa Cremnicius készítette.3
 
Georg Henisch Bártfán született, ezért tartjuk számon a magyar kritikatörténetben. Retorikai munkásságát ugyancsak Kecskeméti Gábor dolgozta fel.4 Ami a görög nyelvtanuláshoz kapcsolódik: Henisch kiadta Hésziodosz műveinek párhuzamos görög–latin szövegét, a 12. századi bizánci grammatikus, Ioannes Tzetzes scholionjaival együtt, amelyeket ő maga fordított latinra. Johann Huldrich murbachi apátnak címzett ajánlásában előadja, hogy a régi hagyomány szerint a legfiatalabbaknak a görög tanulmányokat Hésziodosz műveivel kell kezdeniük, mint ahogy az egyházban a keresztény tanítások alapelemeit a katekizmusból tanítják meg. Kiadásával tehát a hésziodoszi életmű feldolgozását kívánja segíteni.5
Hésziodosz munkáinak következő redakciójában Henisch már a címben előrebocsátja, hogy a kiadásból el lehet sajátítani az inventio, a dispositio és az elocutio művészetét, így bármely szerző gyümölcsöző olvasásának és magyarázatának módszerét is meg lehet tanulni. Az ajánlás Christophorus Fuggernek szól. Tanácsai túlmutatnak az oktatási célon. Kifejti: a grammatikai és retorikai szempontok érvényesítése nemcsak az iskolai követelmények teljesítéséhez hasznos, a műalkotás interiorizációjához is hozzásegít. Mert kétféle olvasó van. Egyesek csak alkalmanként, felületesen tekintenek a költőre, ezért csak felszínesen ismerik meg. Mások viszont gyakori és hosszas, elmélyült olvasással magukévá teszik a szerzőt, és azonosulnak vele. Ehhez nem elegendő a szövegek mértéktelen habzsolása – azt mondják, ezt kell tenni a szorosabb megismeréséhez –, hanem a szabad művészetek szabályainak ismeretére is szükség van.6
Zsámboky János számos szövegkiadása közül a vizsgált korszakból görög–latin Lukianosz-válogatásait emelem ki, amelyek lényegében azonos tartalommal, de változatos címvariánsokkal láttak napvilágot. Az első kiadás élén álló ajánlás címzettje Timotheus Apianus, a híres matematikus, Paulus Apianus fia. Zsámboky kifejezi reményét, hogy az ifjú kedvét leli művében görög tanulmányai során.7 A második edícióban megjelennek a marginális jegyzetek. Zsámboky már a címben jelzi, hogy a lapszéleken feltünteti a retorikai dispositio elemeit. Ugyanitt biztosítja az olvasót, hogy a keresztény fülek számára méltatlan részeket finomabb megfogalmazással helyettesítette.8
A lapszéli jegyzetekből kirajzolódik a dialógus szerkezete. A megjegyzések nemcsak a retorikai, hanem a logikai fogalmak alkalmazására is felhívják a figyelmet. A Prométheusz vagy a Kaukázus elején kiderül, hogy az exordium az alkalom locusából ered. Prométheusz védekezésének előkészítése az érvelés megalapozása mellett az exordium díszítését is szolgálja. Megjelenik a lapszélen a vád három pontja is, majd az egyes pontokhoz kapcsolódva Prométheusz védekezése, amit a conclusio zár. A következő rész az istenek késlekedésének előkészítése, majd a fondorlatos vádaskodás összefoglalása. A narratiót rövid zárás összegzi. Figyelmeztetnek a margináliák az egyes argumentumokra, kiemelve az okokat, az okozatokat és a következményeket. Az egyik ellenvetés egy exemplumra, a másik egy hasonlatra épít. Az egyik ellenérv tetszetős amplificatióban mutatkozik meg. Szerepel még az átmenet az egyes részek között. Az egész művet a conclusio zárja.9
Zsámboky a harmadik és a negyedik edíciónak a címlapján is leszögezi, hogy munkáját a görögül tanulók használatára állította össze. Talán elsősorban a nyelv elsajátításának elősegítésére gondolt, és ehhez elegendőnek tartotta a párhuzamos görög–latin szöveget, ezért hiányoznak ezekből a redakciókból a logikai és retorikai fogalmakat kiemelő lapszéli jegyzetek. Elmaradt az 1550-ben kelt ajánlás is, ami a második kiadásban még megvolt.10
 
1 Kecskeméti 2007, 167–196.
2 Uo., 173.
3 Uo., 176. A kötet: Gnomologiae Demosthenicae Graecolatinae, tomus quintus et ultimus […] Paulo Rosa interprete (Basileae: ex officia Hervagiana, 1570), RMK III. 597.
4 Kecskeméti 2007, 69–74.
5 „Tradunt Scriptores, Reverendissime Princeps, apud veteres tantum fuisse Hesiodi autoritatem, ut pueri cunabulis egressi versus ipsius ediscere sint soliti, non aliter quam in Ecclesia elementa doctrinae Christianae ex vulgo vocatis catechesibus a rudi & nullis adhuc disciplinis imbuta iuventute memoriae mandantur.” Henisch Henisch 1574, A2r.
6 „Est enim duplex genus lectorum. Alii obiter & quasi per transennam poëtam inspiciunt, unde illum velut de facie noscunt. Alii vero diu multumque legendo pervolutandoque sibi familiarem faciunt, & domestice atque intus & in cute notum, adhibita non multis quidem salis modiis, quod in amico cognoscendo faciendum esse aiunt, sed adminiculis ex praeceptis artium liberalium petitits.” Henisch 1580, A8v.
7 „Credo ergo me quorundam repraehensionem subitorum, Timothee, quod istos qualescunque versiculos his Luciani Dialogis usum studiorum linguae graecae delectis, adiecerim.” Zsámboky 1550, ijr.
8 Zsámboky 1554.
9 Uo., 7v–14v.
10 Zsámboky 1572, Zsámboky 1576.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave