Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.3.1.1. Deskripció és spekuláció

A könnyebb áttekinthetőség kedvéért a grammatikai kézikönyveket két fő csoportra oszthatjuk: leíró és spekulatív nyelvtanokra. Az előbbiek elsősorban iskolai használatra készültek, céljuk a legfontosabb szabályok, a helyes nyelvhasználat elsajátítása. A spekulatív grammatikáknál viszont előtérbe kerültek az elvontabb, elméleti szempontok. Az ide tartozó munkák mai fogalmaink szerint inkább az általános nyelvészet, a nyelvfilozófia vagy éppen az ismeretelmélet kapcsolódó területeivel mutatnak szoros rokonságot; jórészt tudományos elméletek megfogalmazásának tekinthetők. Mindkét csoport eredete az ókorig vezethető vissza. Természetesen nem lehet őket mereven elkülöníteni egymástól: a kifejezetten oktatási célra készült nyelvtankönyvekből is következtethetünk a szerzők elvi meggondolásaira, mint ahogy a filozofikusabb grammatikák sem nélkülözték a pedagógiai szándékot.
A humanista tudományosság olyan szaktekintélyei, mint például Erasmus vagy Melanchthon az ideálisnak tartott stilisztikai eleganciát kívánták megvalósítani, az antik előképek mintájára. Így a helyes nyelvhasználat szabályait rögzítő, deskriptív grammatikákat részesítették előnyben; a filozófiai-logikai ihletettségű elméleteket gyanús spekulációknak tartották. Az időben előrehaladva látható, hogyan alakul a kétféle szemlélet viszonya: a hagyományokkal szembeforduló, elméleti igényű rendszerezések megjelenése, hatásuk megerősödése, majd az egyeztető törekvések.
 

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave