Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.3.1.3. Hazai kiadású grammatikák

A hazai helyzetet illetően jellemző az elsajátítandó anyag kérdés-felelet formában történő feldolgozása. Az ókori eredetű, a középkorban virágzó és a kora újkorban is továbbélő párbeszédes előadás megfelelt a memória-központú didaktikai felfogásnak, mnemotechnikai eszközként elősegítette az anyag emlékezetbe vésését. A pedagógia történetében Comenius módszerének elterjedését tartják alapvető fordulatnak, aminek eredményeként az ismeretek mechanikus betanulása helyett előtérbe kerül a szemlélet formálása, az összefüggések felismerése. A régiség magyar szerkesztésű elméleti kézikönyvei sok esetben éppen abban térnek el a klasszikus vagy kortárs példáktól, hogy az alapul vett folyamatos szöveget kérdés-felelet formájában adják elő. Az eljárás kétségtelenül nem mindig számított a legkorszerűbb pedagógiai módszernek, de megfelelőnek bizonyult a tudnivalók könnyebb megértéséhez és megtanulásához.
A hazai megjelenések alapján kitűnik, hogy csaknem kizárólagos a döntően az iskolai oktatást szolgáló, leíró nyelvtanok túlsúlya. Az egyetlen kivétel Molnár Gergely Linacre-kiadása. A kolozsvári iskolamester egyes kiadványainak logikus egymásra épülése alapján nem túlzás átgondolt tankönyvprogramról beszélni. Ezért is célszerű a hazai latin grammatikák kritikatörténeti áttekintését Molnár Gergely munkásságával kezdeni.
Mielőtt azonban erre rátérnénk, meg kell említenünk egy korábbi hazai kiadású latin nyelvtant, Johann Honter grammatikáját. Erről a munkáról verstani és műfajelméleti vonatkozásai miatt részletesen a poétikákat ismertető fejezetben lesz szó.
Az 1539. évi, brassói kiadásáról megbízható korabeli információ áll rendelkezésünkre. Hivatkoztam már Borsa Gedeonra, aki Pesti Gábor egy 1541-ben keltezett előszavából idézi azt a részletet, amelyben a brassói nyomda korábbi termékeit veszi sorra. Eszerint az elsőként megjelent görög nyelvtant a latin grammatika követte.1 Mivel a legtöbb felsorolt nyomtatvány azonosítható, nincs okunk a ma már nem ismertek egykori létezését kétségbe vonni.
 
1 ,,Primum igitur Grammaticam graecam [RMK II. 14.] et latinam [vö. RMK IL 12.] … edidit …]”. Borsa 1963, 266.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave