Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.3.2. Molnár Gergely kolozsvári tankönyvprogramja

Molnár Gergely gondozásában, a Hoffgreff- majd a Heltai-nyomdában több kiadásban is megjelent négy latin grammatika. Ezekből három a korszakban Európa-szerte elterjedt nyelvtan: Leonhard Culmann Donatusátdolgozása,1 Philipp Melanchthon2 és Thomas Linacre3 egy-egy népszerű kompendiuma, továbbá Molnár Gergelynek egy saját szerkesztésű, ma már csak – jó esetben – rekonstruálható munkája.4 Az újabb kutatások fényében mindegyikről lehet mondani olyasmit, ami az eddigi szakirodalomban nem jelent meg, viszont fontos adalék a kritikatörténet számára.5
A három külföldi szerző munkáinak megjelenése azt mutatja, hogy a kolozsvári könyvkiadás összhangban volt a kortárs európai tendenciákkal. A szóban forgó kézikönyvek legfőbb kritikatörténeti jelentősége az adott darabok kiválasztásában áll: a korszak legelterjedtebb nyelvtani összefoglalói váltak itthon is könnyen hozzáférhetővé. A három kiadvány az alapfokú tudnivalóktól elindulva egyre magasabb szintű ismereteket tartalmaz.
Fontos szempont még a népnyelv használata; e vonatkozásban viszont a nyugat-európai helyzethez képest némi fáziskésés állapítható meg. Különösen Culmann, de Melanchthon nyelvtana is a latin anyaghoz kapcsolódó német, később más nyelvű értelmezések révén fontos szerepet játszott a népnyelvek felértékelésében. Culmann és Melanchthon mintául szolgáló külföldi kiadásaiban – főleg az előbbinél – a latin szövegrészek mellett következetesen ott állnak német megfelelőik: a definíciók és szabályok fordításai, magyarázatok és párhuzamos paradigmasorok. A kutatás Culmann szerepét különösen nagyra értékeli a német nyelvtani szakszókincs megalkotásában.
A kolozsvári kézikönyvekben a német szövegrészek meg-megjelennek, de jóval kisebb számban, mint az eredeti redakciókban. Magyar értelmezésekre a vizsgált korszakban a Culmann- és Melanchthon-kiadásokban legfeljebb egy-egy példát találhatunk, a Linacre-műben egyet sem. Úgy tűnik, a 16. század második felében Kolozsváron az oktatásban a latin nyelv tökéletes elsajátítását tartották a legfontosabb célnak. Ennek érdekében – ellentétben a korszak egyre jobban terjedő nyugat-európai gyakorlatával – nem tartották szükségesnek az anyanyelv segítségét. A Sylvester-kutatás újabb eredményeiről szólva a corycaeusokkal kapcsolatban utaltam már az 1600. évi kolozsvári Culmann-kiadásra. Az abban olvasható iskolai törvények 10. pontja szerint súlyos hibát követ el az a tanuló, aki az iskolában a kötelező latin helyett németül merészel megszólalni.6 Hasonlót a német szabályzatokban is lehet olvasni, de ez nem volt akadálya az anyanyelv módszeres művelésének. Erdélyben viszont az ismert 16. századi grammatikai kézikönyvek nem utalnak az élő nyelvek számottevő szerepére a latin iskolákban. Annál tanulságosabbak ebben a vonatkozásban a későbbi munkák.
A népnyelvű kiegészítések a Culmann-grammatikához nagyobb számban Magyarországon és Erdélyben a 17. században jelentek meg. Szélesebb körben a század második felétől terjedtek el a párhuzamos latin–népnyelvű feldolgozások. Rendkívül fontos a Kolozsvári Grammatika néven számontartott kézirat. A század végén keletkezett munka magyarul tárgyalja a latin nyelvtant, bőséges példaanyagot szolgáltatva arra nézvést, hogyan használták az anyanyelvet a latin tanításában.7 Culmann mellett más szerzők (Emmanuel Alvarus, Johannes Rhenius) latin nyelvtanai is sokszor jelentek meg német, magyar és cseh kiegészítésekkel, némelyek még a 19. század közepén is.
A kritikatörténet számára még nagyobb figyelmet érdemelne Molnár Gergely saját szerkesztésű latin grammatikája, különös tekintettel poétikai vonatkozásaira. A munka a kolozsvári iskolamester neve alatt csaknem három évszázadon keresztül újra meg újra megjelent, egymástól igencsak eltérő változatokban. Különböző városokban 1830-ig legkevesebb 33 kiadást ért meg.8
Az 1530–1580 közti időszakból példányt nem ismerünk. Az első, 1556. évi megjelenés9 időpontja az 1661. évi sárospataki kiadás előszavából ismert. Az 1575. évi edícióra egy későbbi adatból következtethetünk. 1651-ben Nürnbergben látott napvilágot Molnár Gergely neve alatt egy latin grammatika, amelynek élén a kiadó, Enyedi György Nádasdy Ferencnek címzett, 1575-ben keltezett ajánlása áll.10 Az 1651-es redakció jó esetben megegyezhet az 1575. évi, talán bécsi kiadással, ami azonban rövidebb lehetett az eredetinél.
További elveszett kiadás feltételezésére ad okot egy bártfai nyomtatványokat felsoroló, 1579-ben kelt jegyzék, amelyben a Gutgesell-nyomda termékei között szerepelnek bizonyos latin nyelvtanok. Ezek egyike akár a Molnár-grammatika is lehetett. Ezt valószínűsítheti Alvinczi Péter 1602. évi kiadásának előszava, mely szerint a munka korábban Bártfán is megjelent.11 Ugyanitt említi Alvinczi a szebeni kiadást is.12
Bizonyosan Molnár nyelvtanának valamelyik megjelenéséből származik az a néhány lapnyi töredék, amelynek keletkezése az 1577–1602. közti időszakra tehető.13
Az első kiadás tartalmára tehát így csak következtethetünk.14 Ez azonban nem tűnik reménytelennek. Ha a későbbi átdolgozásokat összevetjük a feltételezhető előzményekkel, közelebb juthatunk Molnár Gergely elveszett szövegéhez. Lőrinczi Réka feltételezése szerint15 a Kolozsvári Grammatika Molnár Gergely Elementája alapján készülhetett. A minták között a Kolozsváron kiadott latin grammatikák igen nagy valószínűséggel számításba vehetők. Az összehasonlításokon alapuló rekonstrukció még a jövő feladata. Ez alkalommal a továbbiakban Molnár Gergely Donatus-, Melanchthon- és Linacre-kiadásairól lesz szó.
Mielőtt azonban ezekre rátérnénk, érdemes hangsúlyozni Molnár Gergely tankönyvprogramjának jelentőségét. A grammatikák mellett ide tartozik később tárgyalandó dialektikája is. Tevékenysége a vizsgált korszakban csak Honter és Wagner törekvéseivel vethető össze, akik ugyancsak városuk iskolája számára adták ki a legfontosabb tankönyveket. A görög vonatkozású kiadványokról már volt szó, említettem Honter latin grammatikáját is. Annak poétikai vonatkozásai, valamit további brassói tankönyvek később kerülnek sorra. Hasonló esetre legközelebb 1619-ből ismerünk példát, amikor Elias Ursinus a lőcsei iskola használatára prozódiai és grammatikai kézikönyveket szerkesztett.16
 
1 Első ismert kolozsvári kiadása: Culmann 1554.
2 Első ismert kolozsvári kiadása: Melanchthon 1556. E kiadás egyetlen meglévő példányának az eleje hiányzik; címére az 1570. évi redakcióból (RMNY 291) lehet következtetni.
3 Linacre 1566. Példány ma már csak ebből az egy kiadásból ismert. Szabó Károly még tudósított egy példányról a munka 1578-ban megjelent, javított és bővített változatából. RMNY 412.
4 *Elementa grammaticae Latinae (Claudiopoli: [Hoffgreff], 1556), RMNY 136.
5 Varga András röviden érinti Molnár Gergely vonatkozó kiadványait: Varga 1983, 34–36.
6 „Germana, non Latina cuiquam colloquens”, Culmann 1600, H7v.
7 Kolozsvári Grammatika 17. sz./1998; Lőrinczi 2011.
8 Szinnyei 9, 185–186. Vö. Constantin 2018, 147.
9 RMNY 136.
10 RMK III. 6311 (pótlás).
11 RMNY 397.
12 RMNY 621.
13 RMNY 628.
14 A munka 16–17. századi kiadástörténetéről: Bartók I. 1998, 48–57. A 17. század végéig ismert vagy feltételezhető kiadások táblázatos összefoglalása: BarTók i. 1995, 359.
15 Lőrinczi 2011.
16 RMNY 1189, 1190, 1191.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave