Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.3.3. Molnár Gergely Donatus–Culmann-kiadásai

A 4. században élt Aelius Donatus Szent Jeromos és talán későbbi kommentátora, Servius tanítójaként ismert. Latin nyelvtana, „a Donatus” évszázadokon keresztül Európa-szerte az alapfokú latintanítás legelterjedtebb tankönyve volt. Az oktatásban betöltött meghatározó szerepére utal, hogy a kisiskolásokat „donatistáknak” is nevezték. Donatus a latin grammatika oktatását pedagógia meggondolásból két részre osztotta: Ars Minorra és Ars Maiorra. Az Ars Minor elemi szintű, tömör összefoglaló, vezérfonala az „octo partes orationis”, a beszéd nyolc része, azaz mai fogalmaink szerint a szófajok. Alapvető tudnivalóikat és ragozásukat a kisdiákok kérdés-felelet formájában gyakorolhatták. Az Ars Maiort az oktatás magasabb fokán használták, három részből áll. Az első a részletes hangtan, azaz a betűk, szótagok, verslábak, hangsúlyok, írásjelek tárgyalása. A második rész az alaktan, a nyolc beszédrész jellemzése. A beszéd erényeiről és hibáiról szól a harmadik rész.
Donatus sikerének első előmozdítója Servius, aki a mestert mint „Grammaticus urbis Romae”-t tisztelte. Az 5. és a 6. században igen sokan kommentálták. Népszerűsége a 7. században hanyatlani kezdett. A humanisták fedezték fel újra, a 15. század közepétől vált a klasszikus latin grammatika mintaképévé.
Hazánkban sokáig idegenben készült példányokat használtak.
 
A magyar iskolák számára először budai könyvkereskedők külföldön a XVI. század elején nyomattak Donatusokat: Johannes Pap 1509-ben Velencében, majd Urbanus Kaym 1509-ben Nürnbergben és 1517-ben Strassburgban. De más külföldi kiadások is eljutottak a magyarországi tanulók kezébe. 1519-ben például Laurentius Wolff eperjesi iskolamester végrendeletében 18 még ki nem fizetett Donatusról történik említés (Magyar Könyvszemle, 1911. 303. 1.); 1583-ban pedig Johann Gallen kassai könyvkereskedő hagyatéki leltárába írtak össze 47 darab különféle Donatust, köztük német (Lipscher Donát) és cseh (Drey bomisch Donát) kiadásokat is (uo. 1895. 310–320. 1.). A század közepétől azután már a magyarországi nyomdák is gyakran adták ki ezt a nélkülözhetetlen tankönyvet.”1
 
1 Holl 1970, 379.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave