Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.3.3.1. Donatus a magyarországi grammatikai irodalomban: korábbi és későbbi, Donatusra visszavezethető kiadványok

A Donatus-átdolgozások közűl a legtöbb figyelmet európai elterjedtsége és számos magyarországi megjelenése miatt a Leonhard Culmann-féle Methodus Donati érdemli. A Molnár Gergely kolozsvári tankönyvprogramjával elindított kiadássorozat részletesebb vizsgálata előtt azonban a teljesség kedvéért meg kell említenünk néhány korábbi és későbbi latin nyelvtant, amelyek bizonyosan vagy feltételezhetően ugyancsak az Ars Minorra vezethetők vissza.
Ide tartozik az a kiadvány, amelyet sokáig Sylvester János első grammatikai munkájának tartottak: krakkói tanulóévei alatt egy alapfokú latin nyelvtanhoz magyar értelmezéseket készített. Az alapul szolgáló Rudimenta Donatus Ars Minorának kivonata, amelyet a lüneburgi iskola tanára, Christian Hegendorff szerkesztett.1 A könyvecske gerince a hagyományos nyolc beszédrész tárgyalása, ehhez csatlakozik a Commentariolus de usu Pronominum Reciprocorum apud Latinos című függelék. A szabályokat a klasszikus latin szerzőktől és a Bibliából vett példák illusztrálják. A nemzeti nyelvű grammatikai irodalom szempontjából különösen fontosak a német, lengyel és magyar nyelvű értelmezések. Ezek többségükben a latinnal párhuzamos nemzeti nyelvű paradigmasorok és alkalmanként nyelvtani műszavak.
A négynyelvű kiadás ötlete a híres krakkói nyomdásztól, Hieronymus Vietortól ered, amint erről az ajánlásban beszámol. A német kiegészítések bizonyára Hegendorfftól származnak. A lengyel értelmezések szerzője lehet maga Vietor, a magyar részeket pedig bizonyosan Sylvester János írta. Ezt a mű végére illesztett ajánlóversben ő maga mondja el.
Az 1527-es krakkói négynyelvű Rudimenta magyar vonatkozásait erősíti az utolsó lapon a magyar Miatyánk és az Üdvözlégy. A kiadványban a három nemzeti nyelv közül egyedül magyarul olvashatók hosszabb összefüggő szövegek. Amíg fel nem merült annak lehetősége, hogy az 1526-ban, Krakkóban megjelent Melanchthon-grammatika magyar kiegészítéseit Sylvester készítette,2 úgy lehetett tudni, hogy a Rudimenta a legrégebbi ismert nyomtatvány, amelyik magyar szövegrészeket tartalmaz. A munkának nemcsak hogy több kiadásáról nincs tudomásunk, hanem a gdański akadémiai könyvtárban őrzött unikumon kívül más példányról sem.
A vizsgált korszak kezdetét megelőző évből, 1529-ből maradt fenn egy adat egy bizonyos Libellus grammaticusról, ami a szebeni iskola számára készült latin nyelvtankönyv lehetett.3 Szerzője feltehetően az a Thomas Gemmarius, aki 1520–1526 között a bécsi egyetemen tanult, és 1528-ban a szebeni iratokban „Thomas artium liberalium baccalaureus ludimagisterként” szerepel. Más feltételezés szerint:
 
A szebeni iskolában használatos tankönyvecskét […] Gemmarius halála után Markus Pemphlinger szebeni királybíró János nevű fia szintén kinyomtathatta elhunyt tanítómestere emlékére, minthogy az e munkáját éppen neki ajánlotta. De az is lehet, hogy e nyelvtan összeállítójának nem az 1526-ban elhunyt Thomas Gemmarius tekintendő, hanem egy másik hasonló nevű személy, aki esetleg fia volt az előbbinek.4
 
A vizsgált korszak végéről ismeretes a bártfai tanácsnak a helyi nyomda kiadványait felsoroló, az előző fejezetben említett irata. Eszerint 1578-ban többek között Compendia grammatica címen említett kiadványok is láttak napvilágot.5 Ezek a korban használt bármilyen latin nyelvtanok lehettek, amelyek legnagyobb része Donatuson alapult. Ugyanebben a feljegyzésben szerepel a konkrét Donatus megnevezés is.6 Alighanem olyan kézikönyvre kell gondolnunk, amelyiknek a címében is ott állt a mester neve. Ez lehetett akár a későbbiekben tárgyalandó Methodus Donati is, ami Magyarországon Aelii Donati […] methodus címen ért meg több kiadást.
 
1 Hegendorff, 1527/1977. Vö. BaLázs J. 1958a, 59–65; Szathmári 1968, 70–76; Nagyné 1987, 21–25.
2 Kiss F. G. 2016a.
3 *Thomas Gemmarius, Libellus grammaticus (Cibinii: Lukas Trapoldner, 1529), RMNY 9.
4 Jakó 1976, 180.
5 *Compendia grammatica (Bartphae: David Gutgesell, 1578), RMNY 397.
6 *Donatus (Bartphae: David Gutgesell, 1578), RMNY 398.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave