Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.3.3.2. Leonhard Culmann munkássága, hatása, utóélete

Visszatérve Molnár Gergely kolozsvári tankönyvprogramjához, először szólnunk kell az alapul vett Donatus-átdolgozás szerzőjéről. Annál is inkább érdemes röviden áttekinteni Leonhard Culmann (1497?–1561?) életét és munkásságát,1 mert ahhoz képest, hogy a reformáció korának egyik legnépszerűbb szerzője volt, a magyar szakirodalomból nem sokat lehet megtudni róla. Munkáinak kiadásai, átdolgozásai, fordításai évszázadokon keresztül megőrizték nevét – amint a továbbiakból kitűnik, nemcsak Európában, hanem Amerikában is.
1525. július 18-án a nürnbergi Szent Sebald-templomban Barbara Purstenpinderin polgárleány örök hűséget esküdött „Leonhardus Kulman Schulmaisternek.” Ezzel hosszú, boldog házasság vette kezdetét: az évtizedek során 12 gyermekük született. Az iskolamester munkássága hasonlóan termékeny volt, mint házassága. Tankönyveinek száma csak eggyel volt kevesebb, mint gyermekeié: 11 kapcsolódó munkát írt, ebből hat latin nyelvtankönyv. Ezek egyike, a Methodus Donati nemcsak Nyugat-Európában, hanem Magyarországon és Erdélyben is az alapfokú latintanítás egyik legelterjedtebb kézikönyve volt, mégpedig az azonos címek ellenére sokféle változatban. A szövegvariánsok közti eltérések regisztrálása első megközelítésben textológiai feladatnak tűnik; ám a különböző redakciók létrejöttének okát keresve kritikatörténeti érdekű megállapításokat tehetünk.
 
1 Culmann életéről és munkásságáról: Senger 1982.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave