Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.3.3.2.1. Teológia és iskoladráma
Culmann születésének idejét pontosan nem lehet tudni; különféle számítások alapján egyesek 1497–1498, mások 1500–1501 körülre teszik. Crailsheimben, a Nürnbergtől délnyugatra fekvő kisvárosban látta meg a napvilágot. A kor szokása szerint származását műveinek címlapján is feltüntette. Az újabb és újabb kiadásokon még a 17. század végén is mint Leonhardus Culmannus Craylsheimensis szerepel. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Schwäbisch Hallban, Dinkelsbühlben és Nürnbergben folytatta. Néhány évig Saalfeldben időzött, 1514–17-ben Erfurtban, majd Lipcsében tanult. Tanárai közül később Richard Crocust (Croke), Petrus Mosellanust és Christoph Hegendorffot említette.
Az egyetem elvégzése után a bambergi katedrálisban teljesített szolgálatot, majd Ansbachban töltött be valami hasonló hivatalt. Ezután Kazimir ansbachi őrgróf szolgálatában Bayreuthba ment. Innen hazatért Crailsheimbe, ahol súlyosan megbetegedett. Felgyógyulása után, 1518-ban Nürnbergben segédtanítói állást (coadjutor) kapott a Kórházi Iskolában. Mint már Heyden Sebalddal kapcsolatban említettem, 1521-ben, amikor Sebaldot az iskola rektorává nevezték ki, Culmannt rendes tanárrá (ludimagister) léptették elő. 1525-ben Heydent a Szent Sebald-iskolába helyezték át rektornak, és a helyére Culmann került. Ezt a tisztséget viselte 1546-ig. Így összesen 28 évig tanított.
A rektori állás betöltésének évében alapított családot. Nürnbergi tanárságának ideje a város történelmének egyik legvirágzóbb korszaka. A település fontos kereskedelmi utak találkozásánál feküdt, lakossága meghaladta a 40 000 főt. Így a német nyelvterület egyik legnagyobb és leggyorsabban fejlődő városa volt. Nyomdászata kiemelkedő lehetőséget biztosított a humanizmus és a reformáció terjesztésére. Kulturális szerepének jellemzésére híres polgárai közül elegendő Albrecht Dürer és Hans Sachs vagy akár a krónikaíró Hartmann Schedel nevét említeni.
Különös gondot fordítottak az ifjúság nevelésére. A gimnáziumot maga Melanchthon alapította 1526-ban. A városban négy alsóbb fokú latin iskola működött. Felügyeletüket a városi tanács látta el; a testület nevezte ki a rektorokat, és rendszeres vizitációk során ellenőrizte az oktatás színvonalát. A négy intézmény egyike volt a Kórházi Iskola, ahol Culmann tanított. A másik három a Szent Sebald-, a Szent Lőrinc- és a Szt. Egidius-kolostor iskolája volt. Ezek mellett német iskolák is voltak.
1546-ban Culmann búcsút mondott a tanításnak, és a Szent Sebald-templom prédikátora lett. Az 1550-es évek első felében belekeveredett az Andreas Osiander (1498–1552) radikális teológiai nézetei körüli vitákba. Bár folyamatosan igyekezett elhatárolódni a szélsőséges álláspontoktól, mégis voltak, akik elítélték felfogását. 1556-ban végképp megelégelte az állandó szellemi csatározással együtt járó vádaskodásokat, és elhatározta, hogy elhagyja Nürnberget. Kapott egy tanúsítványt a városi tanácstól, amelyben rögzítették, hogy az Osiander körüli vitákban nem marasztalható el, és egyébként is minden tekintetben a legnagyobb mértékben meg voltak elégedve a szolgálataival. Az irat záradéka Sebastian és Ulrich von Helfenstein grófok jóindulatába ajánlotta. Így a Helfensteinek székhelyén, Wiesensteigben kapott prédikátori állást. 1558-ban olyan dokumentumok jutottak el a grófokhoz, amelyek fényében jónak látták ismét megvizsgálni Culmann szerepét az Osiander-ügyben. Ennek eredményeként úgy döntöttek, hogy nem tartják kívánatosnak további tartózkodását Wiesensteigben. Ezután az Ulm közelében fekvő Bernstadtban kapott lelkészi állást. Itt is halt meg, pontosan nem tudni, mikor. Bizonyosan 1561. november 7-e előtt, mert akkor nevezték ki utódját, Jörg Maiert.
Culmann munkásságának három fő területe a teológia, a színműírás és a tankönyvírás. A reformáció kibontakozásának és elterjedésének évtizedei bőségesen szolgáltatnak témát a mentalitástörténet számára. Culmann felfogásának elemzése a kérdés szakértőire tartozik. Teológiai nézeteit egyes részterületekre vonatkozóan is kifejtette egy-egy művében; ezek mellett összefoglaló áttekintést is készített.1 Átmenetet alkotnak a teológia és a tankönyvírás között az ifjúság számára szerkesztett hit- és erkölcstani munkái.
Erkölcsi és vallási tanítást fogalmazott meg iskoladrámáiban is. 1539 és 1547 között jelent meg öt német nyelvű iskolai színjátéka, amelyeket a kutatás irodalmi értékük és szerkezetük tekintetében egyaránt a korszak és a műfaj jellegzetes darabjainak tart. Bibliai és antik témákat dolgozott fel.
A Bűnösben2 a lutheri kegyelemtant mutatja be, amely szerint a bűnös ember csak az egyedüli isteni kegyelem – sola gratia – által igazulhat meg. Az Izsák és Rebekka házasságában3 vázolja a reformátorok által követendőnek ítélt házasságmodellt. Ugyancsak bibliai tárgyú az Özvegyasszony.4 A mitológiából meríti témáját a Pandora.5 Az Asszonyok6 alapja egy ókori történet, amely Gelliusnál maradt fenn (Noctes Atticae, 1, 23.). A római Papirius Praetextatus hazugsággal akart segíteni magán, amikor anyja a szenátus titkos határozatáról faggatta, amit a nőknek nem volt szabad megtudniuk. Azt mondta: elrendelték, hogy minden férfinak két felesége legyen. Erre aztán nagy felháborodás tört ki az asszonyok között, akik a szenátus elé vonultak, és azt követelték, hogy döntsenek fordítva: minden asszonynak két férje legyen. Ezen a szenátorok igencsak meglepődtek. Iskoladrámáinak magyarországi hatása is feltételezhető.7
Culmann legszélesebb körű és legtovább tartó hatását grammatikai kézikönyveinek köszönhette. Említett 11 tankönyve közül hármat a német iskolák használatára írt, nyolcat a saját iskolája számára. Ezek közül kettő az olvasmányokhoz fűzött magyarázatait tartalmazza: Vergilius Bucolicájához8 és Pál apostol Titus-leveléhez.9 A többi hat latin nyelvtankönyv; a továbbiakban ezekről szólok részletesebben.
Mint látni fogjuk, a magyar recepció szempontjából legfontosabb Methodus Donati egy átfogó nyelvtanítási programba illeszkedik: az alaktan elemi szabályaitól kezdve a helyesírás, a prozódia, a mondattan és – mai fogalmaink szerint – a stilisztika tudnivalóit összegző tankönyvek sorozatába. Érdemes megfigyelni, hogyan fonódik össze a latin és a német tárgyalása, jellemző példájaként a humanizmus nyelvszemléletének, ami a népnyelvek felértékeléséhez vezetett. A német kiadások mintául szolgáltak más nyelvű, így magyar párhuzamok alkalmazásához, a népnyelv szabályainak rendszerezéséhez.
 
1 Thesaurus locorum communium copiosissimus, ex veteri et novo testamento, cum fideli ac perspicua interpretatione, evangelii professoribus admodum utilis atque necessarius (Nerobergae: Ioannis Daubmannus, 1552), VD16 C 6298.
2 Ein Christenlich Teutsch Spiel, wie ein Sünder zur Buß bekärt wirdt, Von der sünd Gsetz und Evangelion, (Nuernberg: Hans Guldenmundt, 1539), VD16 C 6233. Culmann színműveinek modern kiadása: senger 1982.
3 Von der Hochzeyt Isaacs und Rebecce, ein spil nützlich und tröstlich den eheleuten, auch jungen gesellen, unnd Junckfrawen, so ehelich wöllen werden, [Nürnberg: Georg Wachter, 1547], VD16 C 6302.
4 Ein schön Teutsch geistlich Spil von der Witfraw, első ismert kiadása: Nuernberg: Valentin Neuber, é. n. [1575], VD16 ZV 4165.
5 Ein schoen weltlich spil von der schoenen Pandora auß Hesiodo dem Kriechischen Poeten gezogen durch Leonhardum Culman von Krailßheim (Nuernberg: Georg Wachter, é. n. [1544]), VD16 C 6289.
6 Ein teutsch spil, von der auffrur der Erbarn weiber zu Rom wider jre männer (Nuernberg: Georg Wachter, é. n. [1545]), VD16 C 6244.
7 Culmann darabjainak esetleges magyar hatásáról: Bartók I. 2010a, 102–104.
8 Publii Vergilii Maronis Bucolicorum libellus, à quo Fabio teste, lectio Iuvenum est incipienda, scholiis in margine adiectis, quibus obscuriores loci explicantur illustratus, [Nürnberg: Friedrich Peypus, 1528], VD16 V 1471.
9 In Divi Pauli Ad Titum Epistolam quaestiones pro triuialibus scholis, & in Christianae iuventutis usum collectae per Leonhardum Culmannum Craylsheymensem (Norimbergae: Georgius Wachterus, 1546), VD16 C 6256.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave