Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.3.3.2.3. A Methodus Donati
Culmann legnépszerűbb grammatikájának alapja a humanizmus korában újra felfedezett késő antik szerző, Aelius Donatus elemi nyelvtana. 1534-ben Lipcsében és Frankfurtban bizonyosan, feltételezhetően Nürnbergben is megjelent.1 Ezeket Európa-szerte a 16. század végéig mintegy 50 újabb kiadás követte. Német területen Georg Rollenhagen Deutscher Donatjának megjelenése (1579)2 után már nem sokszor adták ki, Európa keletebbi részein viszont, különféle népnyelvű megfelelőkkel kiegészítve, még sokáig újra meg újra napvilágot látott. Népszerűségének okát a kutatás világosságában és egyszerűségében látja. A szemléletes példák és a párbeszédes forma ugyancsak könnyen tanulhatóvá tette.
A 16–17. század legtöbb alapfokú latintankönyve Donatusra hivatkozik.3 Mivel a szóban forgó kézikönyv is címe szerint Donatus módszerét adja, érdemes röviden kitérni arra, hogyan viszonyul az Ars Minorhoz. Culmann az alapul szolgáló munka Heinrich Glarean-féle kritikai kiadását4 használta fel, de sokat alakított rajta. A folyamatos szöveget kisebb egységekre bontotta, megtartva az eredeti kérdés-felelet formát. Az egyes részek tartalmát a margón címszavakban összefoglalta. A latin szövegrészek mellett következetesen ott állnak német megfelelőik: a terminusok, definíciók és szabályok fordításai, magyarázatok és párhuzamos paradigmasorok. A kutatás Culmann szerepét különösen nagyra értékeli a német nyelvtani szakszókincs megalkotásában.5
A Methodus Donati forrásait illetően eltérnek a vélemények. Erika Ising szerint mintája tanárának, Hegendorffnak Rudimentája6 volt. Culmann monográfusa, Senger azonban lényeges különbségeket fedezett fel a két mű között: Hegendorff csak részleteket vesz át az Ars Minorból, többet változtat rajtuk, viszont több klasszikus és bibliai idézetet használ, mint Culmann. Senger úgy véli, sokkal inkább számításba vehető minta Cochlaeus Dialogus Donati című munkája, ami a Quadrivium Grammaticesben7 található. A hasonlóság nemcsak a tartalomban, hanem a tipográfiai kivitelezésben is szembeötlő.8
Figyelemre méltó, hogy Culmann, habár alapfokon a grammatikai ismeretek legkönnyebb megértetésére törekedett, ha beleillett elképzeléseibe, a kor legigényesebb szerzőinek megoldásait is felhasználta. Többször hivatkozik például Thomas Linacre-ra. Ilyen hivatkozás már a legkorábbi kolozsvári kiadásokban is megjelenik.9 Itt még csak mechanikus átvételről van szó. A kolozsvári diákok számára igazán indokolttá 1566 után válik, mert Molnár Gergely akkor adta ki Linacre egyik, később ismertetendő grammatikájának egyszerűsített változatát.10
Magyar nyelvterületen a 16. század közepétől a 18. század elejéig 11 olyan Donatusra visszamenő elemi latin grammatika jelent meg, amelyiknek megvan a címlapja, és szerepel rajta, hogy a Culmann-feldolgozás. 7 teljes példányt ismerünk, 3 csonka, 3-ból csak töredékek maradtak fenn. Egy eddig pontosan nem azonosított töredék és egy hiányos példány ugyancsak lehet egy-egy Culmann-kiadás maradványa. További legalább három, de akár annál is több edíció egykori meglétét is több vagy kevesebb okkal feltételezhetjük. Így tehát közel egy, de lehetséges, hogy legalább két tucatnyi kiadással kell számolnunk.11 (Lásd a Függelék 1. táblázatát!)
Pusztán a számolgatás alapján is láthatjuk, hogy a szóban forgó kiadványok jelentős részét teszik ki a régiség grammatikai irodalmának. A régi nyomtatványok bibliográfiái számontartják a különféle edíciókat, de kritikatörténeti szempontú elemzésük még nem történt meg. A magyar változatok tartalmi vizsgálata, összevetése egymással és a különféle külföldi kiadáscsoportokkal hasznos adalékokkal szolgálhat a nyelv- és irodalomszemlélet történetének alaposabb megismeréséhez.
A német kiadások között kis különbségek figyelhetők meg, amelyek a tartalmat általában nem érintik, de lehetővé teszik a különféle csoportok elkülönítését. Ezek alapján válik világossá a magyar edíciók mintája.
A legtöbb kiadás címlapján vagy annak verzóján Thomas Venatorius versikéje olvasható. A szerző eredeti neve Jagauff (Nürnberg, 1488 k.– Nürnberg, 1551. febr. 4.), a korabeli nürnbergi szellemi élet meghatározó személyisége volt. Evangélikus lelkész, Dürer barátja. Matematikát és teológiát tanult szülővárosában és Padovában. 1519-től Nürnbergben egyházi szolgálatot látott el. Jelentősek teológiai művei. A De virtute Christiana (Nürnberg, 1529) az első evangélikus etikai kézikönyv. 1533-tól prédikátor, 1534-ben a város oktatásügyének irányításával bízták meg. Iskolai használatra kiadott számos latin költeményt, görög drámák latin fordításait, asztronómiai munkákat.
Culmann nyelvtanának ajánlásaként a korabeli elemi grammatikák gyakran ismételgetett tanácsát verselte meg: érdemes gondot fordítani az alapvető tudnivalók elsajátítására, hiszen minden további ismeret arra épül:
 
Rivulus e tenui ducit primordia tofo
Cuius nunc rapido fonte feruntur aquae.
Surgit et immensus modico thesaurus ab aere,
Qui passim Croesi vincere possit opes.
Et puer e parvis studiorum exordia poscit,
Donec sufficiat grandia scripta sequi.
 
Az egyik példa szerint kevéske pénzből kiindulva is nagy vagyont lehet összegyűjteni. Az erre vonatkozó sor a két első kiadásban különbözik:
 
Frankfurt, 1534
Lipcse, 1534
Surgit et immensus modico thesaurus ab aere
Surgit in immensum modico thesaurus ab aere
 
Mindkét változatnak ugyanaz az értelme: a kis pénz is mérhetetlen kinccsé gyarapszik. A különbség a nyelvtani eszközök használatában van: az első esetben az „immensus” melléknévként a kincs jelzője, míg a második változatban főnévként az „in immensum” szerkezetben a vagyon növekedésének mértéket kifejezve határozói szerepet tölt be.
A jelen idő német magyarázata másképpen van megfogalmazva a két említett kiadásban:
 
Frankfurt, 1534
Lipcse, 1534
Tempus praesens, Zeigt an ein ding, das ist gegen wertiglich geschicht, wenn man eyn ding ist thut.12
Tempus praesens, anzeygt ein ding, das ist gegen wertiglich geschicht, wen man eyn ding ist thut.13
 
Tartalmi kérdésben tér el az interiectio meghatározása:
 
Frankfurt, 1534
Lipcse, 1534
Interiectio quid est? Pars orationis significans mentis affectum, voce incondita.14
Interiectio quid est? Pars orationis, significans mentis affectum voce incognita.15
 
Az apró eltérések figyelembevételével megállapítható, hogy a magyarországi és erdélyi redakciók legnagyobbrészt a lipcsei kiadás által meghatározott csoportot követik. Egyik-másik redakció azonban bizonyos pontokon mégis a frankfurti mintával egyezik meg.
A hazai kiadások a donatusi metódusnak a crailsheimi Leonhard Culmann-féle átdolgozását ígérik. A címek azonossága alapján megegyező szövegeket várnánk, ám, mint már említettem, szembetűnőek a különbségek.
A kolozsvári kiadásokból német szövegrészeket is lehet idézni, ugyanis sok mindent szó szerint átvettek mintájukból. A helybeli német anyanyelvű diákokra gondolva ezen nem is kell csodálkoznunk. Idővel a német anyag fokozatosan visszaszorul, a magyar egyre szaporodik. A magyar kritikatörténet számára ezek a legfontosabbak, ezért a továbbiakban arra hozok néhány jellemző példát, hogyan egészítik ki és váltják fel a német párhuzamokat.
 
1 Lipcse: Culmann 1534a. Frankfurt: Culmann 1534b. A frankfurti kiadás a VD16-ban nem szerepel, pedig egy példánya megtalálható a wolfenbütteli Herzog August Bibliothekban, jelzete: Alv.: Bc 409 (5). További példányai: Universitäts- und Landesbibliothek Sachsen-Anhalt, Staatsbibliothek zu Berlin, Württembergische Landesbibliothek, Universitätsbiblothek Freiburg. A szakirodalom számon tart egy erősen valószínűsíthető nürnbergi edíciót is, bár példány nem maradt fenn belőle. Vö. Senger 1982, 39–43.
2 Deutscher Donat. Aelii Donati declinandi coniugandique paradigmata Latinogermanica. Pro Schola Magdeburgensi (Magdeburgi: Ioannes Franckus, 1579), VD16 D 2323.
3 Vö. Puff 1995: Quellenrepertorium, 338–398.
4 Donati methodus cum scholiis utilissimis D. Henrici Glareani, Poëtae Laureati, postremo iam auctis & recognitis (Augustae Vindelicorum: Alexander Weissenhorn, 1533), VD16 D 2264.
5 Ising 1970, 82–89.
6 Rudimenta Grammatices Donati, cum nonnullis novis praeceptiunculis, tum optimis quibusqe exemplis locupletata. Accessit commentariolus de usu pronominum reciprocorum, Sui et Suus. Autore Christophoro Hegendorphino (Hagenoae: Ioannes Secer, 1527), VD16 ZV 4665.
7 Quadrivium Grammatices Joannis Coclaei Norici compendiosa brevitate perspicuum, velox ad mensuetiores elucubratum, Deo auspice, denuo chalcographiae demandatum (Tubingae: Thoma Anselmus Badensis, 1513), VD16 C 4366.
8 Senger 1982, 81–82.
9 Culmann 1554, F6v.
10 Linacre 1566.
11 Holl 1970. Egy feltételezhető kiadásról: Bartók I. 2010b.
12 Culmann 1534b, C6r.
13 Culmann 1534a, C7v.
14 Culmann 1534b, E3v.
15 Culmann 1534a, E5v. Az interiectio meghatározásának problémáiról részletesen: Lőrinczi 2008.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave