Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.3.4. Melanchthon

Philipp Melanchthon (1497–1560), a reformáció humanizmusának meghatározó személyisége, az oktatás céljára újrarendszerezte a humán tudományokat (dialektika, görög és latin grammatika, világi és egyházi retorika). Évszázadokon keresztül az ő tankönyveit használták Európa-szerte a protestáns iskolákban. Latin alaktana először 1525-ben, a szerző neve nélkül jelent meg.1 A következő, 1527. évi kiadás2 és az azt követők már a mondattant is tartalmazták.
Melanchthon grammatikájához kapcsolódik az a korábban többször is említett, magyar kiegészítésekkel ellátott latin nyelvtan (Krakkó, 1526), amire Kiss Farkas Gábor hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy – eddigi ismereteinkkel ellentétben – ez az első olyan nyomtatvány, amelyik magyar szövegrészeket is tartalmaz.3
Melanchthon felosztásának alapja a nyelv felépítésének logikája. A legkisebb egység a betű, a betűkből állnak a szótagok, ezekből lesznek a szavak, a szavakból kell megszerkeszteni a mondatot. Ennek megfelelően grammatikájának négy fő része, az orthographia, a prosodia, az etymologia és a syntaxis az egyes összetevők tudnivalóival foglalkozik. Poétikatörténeti szempontból figyelemre méltó, hogy Melanchthon a prosodia szabályait az orthographia és az etymologia között csak vázlatosan említi, különös tekintettel a hangsúly problémáira. A syntaxis után viszont bővebben visszatér a prosodiára, legnagyobb teret a szótagok időtartamának szentelve. Ehhez kapcsolódnak az időmértékes verselés hagyományos kérdései. Melanchthon prozódiájáról a Honter-fejezetben a poétikákkal kapcsolatban még lesz szó.
A grammatika a későbbi kiadásokban különböző irányokba fejlődött tovább. Egyrészt igyekeztek egyre magasabb szintre emelni az anyagot. Melanchthon tanítványa, Jacobus Micyllus jelentősen szaporította a klasszikus idézeteket és hivatkozásokat (1540).4 Később ennek alapján további átdolgozások készültek. Joachim Camerarius saját szerkesztésű ortográfiai összefoglalóval egészítette ki a kötetet (1555).5 Ezt a változatot már az egyetemeken tanulták. A bővítésekkel szemben a változtatások másik iránya az egyszerűsítés, rövidítés volt. Ennek a vonulatnak első képviselője Lucas Lossius (1544), aki kérdés-felelet formában adta elő az anyagot.6 Melanchthon latin grammatikájának különböző átdolgozásai a szerző életében közel száz alkalommal láttak napvilágot, később is több száz kiadásban jelentek meg.7
Az erdélyi redakciók a Mícyllus–Camerarius-féle átdolgozásokon alapulnak. Melanchthon nyelvtanának ez a változata először Brassóban jelent meg 1554–1556 között.8 Ebben még nincs benne Camerarius ortográfiai összefoglalója, amit a Molnár Gergely által gondozott kolozsvári kiadások9 már tartalmaznak.
Mint már említettem, a kolozsvári Culmann- és Melanchthon-kiadásokban a német párhuzamok mellett legfeljebb egy-egy magyar példa található. Melanchthon latin grammatikájában a latin magyarázatokat időnként német értelmezések is megvilágítják. Az 1570. évi kiadásban a nyelvtan jelentéséről megtudhatjuk: „Nomen [grammatiké] Germanis significat ein schreibkunst. Habet enim appellationem a primis artis initiis, videlicet a literis.” Mellette a margón ez áll: „Hungar. Irásnac tudománya”.10
Kolozsváron nyilván nem tudhattak Sylvester évtizedekkel korábbi, öntudatos megállapításáról, amelyben Melanchthonnal vitázva büszkén szögezi le, hogy a görög mellett nemcsak a németben, hanem a magyarban is van névelő.11 A kolozsvári kiadásokban Melanchthon állítása olvasható.12
 
1 Elementa Latinae Grammatices (Wittembergae: Lotheros Iunior, 1525), VD16 ZV 25502.
2 Melanchthon 1527.
3 Kiss F. G. 2016a.
4 Grammaticae Latinae partes, Orthographia, Prosodia, Etymologia, et Sytaxis… (Coloniae: Ioannes Gymnicus, 1540), VD15 S 7825, S 8019, S 8045.
5 Grammatica Philippi Melanchthonis Latina iam denuo recognita […] Accesserunt annotationes recentes, de consilio Ioachimi Camerarii […] Item Tractatus de Orthographia recens (Lipsiae: Valentinus Papa, 1555), VD16 M 3379, C 537.
6 Erotemata Grammaticae. Grammatica Philippi Melanthonis, ad usum puerorum in breves interrogationes contracta per Lucam Lossium Luneburgensem (Witebergae: Georgius Rhaw, 1544), VD16 ZV 10700.
7 Keen 1988, 68–73; Jensen 1997.
8 Melanchthon 1554–56.
9 Melanchthon 1556; Melanchthon 1570.
10 Melanchthon 1570, A5v.
11 „Nihil enim dici poterat absurdius, si haec ita accipiantur, ut sentiat nullam orbis terrae nationum linguam habere articulum, nisi Germanicam et Graecam. Habet enim et sermo noster Hungaricus, perinde ac Graecus.” Sylvester 1539/1989, Dij v–Diij r.
12 „Latinum exemplum proponi nullum potest. Nam Latinus sermo in universum caret Articulis, Germani vero habent articulos, quemadmodum et Graeci, sine articulo est, cum particula Ein utuntur, ut: Es ist ein Man da. Articulatum est, cum particulae Der, Die, Das et similes nullo proprio accentu adduntur, ut: Der Man ist da. Ich hab dem Man das Gelt geben.” Melanchthon 1570, P2r–v.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave