Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.3.5.1. Thomas Linacre és George Buchanan

A kolozsvári Linacre-grammatika forrásáról Berg Pál írt először egy 1944-ben megjelent angol nyelvű tanulmányában. Nincsenek kétségei afelől, hogy Molnár Gergely kiadásának alapja a híres angol humanista, Thomas Linacre Rudimenta Grammatices című munkája. Az eredetileg angolul írt elemi latin nyelvtan George Buchanan latin fordításában1 terjedt el Európa-szerte, Berg Pál meggyőződése szerint egészen Kolozsvárig. A tekintetben viszont, hogy vajon Linacre műve volt-e Molnár Gergely tíz évvel korábban megjelent, és később nagyon sokszor kiadott saját szerkesztésű nyelvtanának mintája, óvatosabban fogalmaz: a további kutatástól reméli annak igazolását, hogy az egyik legnépszerűbb magyarországi latin grammatika forrása valóban angol szerző munkája.2 Ugyanezeket a gondolatokat az angol hatásokról szóló híres könyvébe is beépítette.3 Berg Pál nyomán a későbbiekben tényként kezelték, hogy Molnár Gergely Linacre-kiadása a Rudimenta alapján készült.
Horváth János A reformáció jegyében című munkájában részletesen ismerteti Buchanan Jephta-tragédiájának Illyefalvi-féle változatát, majd megjegyzi:
 
Buchanan közvetítésével különben még egy mű került forgalomba nálunk: Linacre angol humanista Rudimenta Grammatices-e, melyet az ő átdolgozása alapján alkalmazott iskolai használatra Molnár Gergely kolozsvári tanító s adott ki 1568-ban [!] Heltai nyomdáján.4
 
A régi magyarországi nyomtatványok bibliográfiájában a következőt olvashatjuk:
 
Thomas Linacre angol humanista orvosnak nyelvtana a XVI. században sok kiadást ért meg, amelyet a címlap szerint Molnár Gergely iskolai használatra átalakított. Az eredetivel való összehasonlításból kitűnik, hogy a kérdés-felelet formába való rendezés Molnár munkája volt.5
 
Mivel a tételben csak a forrás szerzője szerepel, a mintául szolgáló munka címe nem, így csak feltételezhetjük, hogy a leírás készítői – a szakirodalomra támaszkodva – Linacre Rudimentájának Buchanan-féle latin átdolgozását tekintették „az eredetinek”, és az ismertetett kolozsvári példányt azzal hasonlították össze. Vitathatatlan, hogy a Rudimenta mind az angol, mind a latin változatban folyamatos szöveg, Molnár viszont párbeszédes formában adja elő anyagát.
Molnár Gergelyről szóló egyetemi doktori értekezésében Varga András röviden érinti a nevéhez kapcsolódó nyelvtankönyveket is. A Linacre-grammatikáról ezt írja:
 
A kolozsvári kiadás nem az angol nyelvű eredeti, hanem annak George Buchanan latin fordításában először 1533-ban közzétett változata alapján készült.6
 
A kapcsolódó jegyzetben azonban Varga nem a Buchanan által lefordított munka, a Rudimenta címét adja meg, hanem egy másik címet idéz:
 
Linacre először 1524-ben közzétett „De emendata structura Latini sermonis” című tankönyve Melanchthon előszavával 1531-ben Wittenbergben is napvilágot látott. Ez utóbbit Molnár Wittenbergben bizonyára maga is haszonnal forgatta: az egyetem Melanchthon által 1546-ban módosított statútumai szerint a bölcsészeti fakultáson Linacre nyelvtankönyvét tanulmányozták.7
 
Hogy ezt az újabb információt hogyan lehetne szorosabb kapcsolatba hozni a kolozsvári Linacre-kiadással, arról nem esik szó.
Áttérve az angol szakirodalomra: Buchanan monográfusa, MacFarlane Berg Pál 1944-es angol nyelvű publikációjára hivatkozva megállapítja, hogy a kolozsvári Linacre-kiadás a Buchanan-fordítás alapján készült, sőt ez befolyásolhatta Molnár Gergely saját szerkesztésű grammatikáját is.8 A Rudimenta mint Molnár Linacre-átdolgozásának forrása és saját neve alatt kiadott latin nyelvtanának lehetséges mintája MacFarlane nyomán az angol Linacre-szakirodalomba is bekerült.9
 
1 Rudimenta Grammatices Thomae Linacri ex Anglico sermone in Latinum versa, interprete Georgio Buchanano Scoto (Parisiis: Robertus Stephanus, 1533). Hasonmás kiadása: Menston, The Scolar Press, 1971. Buchanan fordításáról részletesen: Furno 2013.
2 Berg 1944, 102–106. A dolgozat különlenyomatban is megjelent (Pécs: a szerző kiadása, 1944), a később idézendő angol szakirodalomban ennek a lapszámaira hivatkoznak.
3 Berg 1946, 57, 191–192.
4 Horváth J. 1953, 455.
5 RMNY 221.
6 Varga 1983, 36.
7 Uo., 56.
8 „[…] an expanded edition by Gregory Molnar was published posthumously in Hungary under the title Thomae Linacri grammatices compendiosa per quaestiones … in 1566. Even more surprisingly, the spirit of the work managed to survive in another work of Molnar’s, Elementa grammaticae Latinae, which went through many editions until 1800 or so and was last printed in 1830.” MacFarlane 1981, 46.
9 „This version [Kolozsvár, 1566], apparently a text with commentary, reprinted in 1578, may have been the original form of Molnar’s Elementa grammatices Latinae of which there were fifteen edition in the seventeenth century. See P. Berg, George Buchanan and his Influence in Hungary, Budapest, 1944, pp. 8–11. I am indebted to Professor I. D. McFarlane for this reference.” Barber 1977, 325.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave