Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.4.1.3. Szótártöredékek

A mai értelemben vett szótárak legfőbb ismérve, a szócikkek betűrendbe sorolása a kéziratos és nyomtatott szótárakban (vocabularium) jelenik meg. Az 1530 és 1580 közötti időszakból két ilyen kéziratot ismerünk.
Az egyik a latin–magyar megfeleltetéseket tartalmazó kéziratos Gyöngyösi Szótártöredék.1 A fennmaradt, 1560 körülre datálható másolat forrása 1525–1556 között keletkezhetett, feltehetően pálos szerzetesek készítették. A 39 lap 5 kéz munkája, A-tól C betűvel kezdődő 4671 latin szót sorol fel, az értelmezések és a fordítások mintegy 10 400 magyar szót tesznek ki. Melich János megállapítása szerint:
 
[…] a Gyöngyösi latin–magyar szótártöredék főleg három középkori szótárból van összeróva. Ezek: 1. Joannes Balbus de Janua: Catholicon; 2. Papias: Vocabularium; 3. Calepinus: Dictionarium.2
 
A középkorban ezek voltak a nyomtatásban leginkább elterjedt alfabetikus szótárak. Johannes Balbus de Janua Catholiconja több tucat, kisebb-nagyobb mértékben eltérő kiadásból ismert. Melich bebizonyította, hogy a latin anyag forrása az az 1487. évi redakció,3 amelynek egy példányához kötve a kézirat fennmaradt. Hogy Papias szótárának melyik kiadásából merítettek, azt nem sikerült pontosan meghatároznia.4
A Calepinus először 1502-ben látott napvilágot. Melich vizsgálatai alapján bizonyosra vehető, hogy a Gyöngyösi Szótártöredék összeállítói egy 1544 előtt megjelent példányt használtak, ugyanis csak 1544-től tartják meg a kiadások a szoros alfabetikus besorolást, és a szótártöredék Calepinusból eredeztethető latin anyaga a korábbiak lazább rendjét követi.
Mivel csak az A, B betűs és a C betű elejére sorolható latin szavak megfelelői között is közel félszáz magyar retorikai és poétikai vonatkozású meghatározás található, ebből következtethetünk a kritikatörténeti érdekű teljes anyag mennyiségére – bár nem tudhatjuk, vajon elkészült-e a folytatás. Az értelmezés gyakran hosszabb körülírás, magyarázat.
A Szamosközi-szótártöredék néven ismert kézirat5 a Veszprémi Calepinus glosszái mellett szintén a magyar megfelelőkkel kiegészített Calepinus előkészítő munkálataihoz kapcsolódhat. Ez is, akárcsak a Gyöngyösi Szótártöredék, a mai értelemben vett szótárak felé mutat, amennyiben a szavakat nem fogalomkörök szerint csoportosítja, hanem ábécérendben sorolja fel. Lényeges eltérése a korábbi hasonló munkáktól, hogy az egyes címszavak nem a latin, hanem a magyar szavak betűrendjében követik egymást, így egy magyar–latin szótár töredékének tekinthető. A kézirat az egykori feltételezések szerint Szamosközi István munkája. Az előkerült két rész mintegy 200 E betűvel kezdődő magyar szó latin megfelelőit tartalmazza, gyakran terjedelmes magyarázatokkal, példákkal. Az is előfordul, hogy a latin magyarázatot magyar értelmezés előzi meg, akárcsak egy egynyelvű értelmező szótárban: „Ep kybe semmy fogiatkozas ninch. Syncerus. syncere, et synceriter unde synceritas. Quasi sine carie, pro puro incorrupto immaculate contrarium.”6
Az elsőként megtalált töredéket közreadója, Nagy Gyula hozta összefüggésbe a Lyonban, 1585-ben megjelent tíznyelvű Calepinus-szótár magyar kiegészítéseivel. Feltételezése szerint Szamosközi István is részt vett ezek elkészítésében, ehhez kapcsolódhatott a magyar–latin rész összeállítása.
 
Összevetve a töredéket Calepinus szótárával, első pillanatra felötlő, hogy szerzője ennek a mintájára dolgozott. Hasonló berendezés, hasonló fejtegetések, ugyanazok a grammatikai jelek, ugyanazok a latin classicusok idézve leggyakrabban, mint Calepinusnál. Önként az a gondolatunk támad, hogy Calepinus magyar munkatársának kézirata van előttünk, ki az Európaszerte elterjedt nagy hírű latin dictionariumnak megfelelőleg egy magyar–latin szótár dolgozását is elhatározta, a munkához hozzá fogott, abban kétségkívül előre haladt, talán el is végezte; ki tudja?7
 
Négy évvel később Szilágyi Sándor újabb töredéket talált, amelyik pontosan illeszkedik a korábban közölt rész közepébe. A körülmények alapján Szilágyi már bizonyosra vette, hogy Szamosközi a szerző.
A kézirat mindössze néhány kritikatörténeti érdekű kifejezést tartalmaz, de ezek máshol nem fordulnak elő. A szerkesztő a magyar terminust görög és latin megfelelőivel, klasszikus idézetekkel értelmezi, például:
 
Értelmes bezedewseg: charientismos; lat. urbanitas, lepos, sermonis venustas. Értelmes: Literae gravissimis verbis atque sententiis. Cic. 10. l6. – Literae magna verborum sententiarumque gravitate. 10. 12. – Literae pleni consilii, summaeque cum benevolentiae, tum etiam prudentiae. 9. 4. Att. – Prudentes et multi officii et consilii literae. – Literae amantissime et honorificentissime scriptae. – Literae humanitatis sparsae sale. Cic. 1., 10. Att.8
 
1 GyöngySzt. RMGl, 39.
2 GyöngySzt, XVI–XVII.
3 Catholicon, seu Vocabularius universalis et prosodia vel grammatica, Velence, 1487.
4 A Vocabularium először Milánóban jelent meg, 1476-ban.
5 SzköziSzt. RMGl, 46.
6 Szilágyi 1891, 229.
7 Nagy 1887, 101.
8 Uo., 107–108.

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave