Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.4.2. „Ad Bibliothecam pertinentia”: kritikatörténeti vonatkozású fogalomcsoportok

Az áttekintett források – glosszák, szójegyzékek, szótártöredékek – terjedelmes szókészletéből megkíséreltem kigyűjteni azokat a fogalmakat, amelyek a korabeli irodalmi gondolkodás megismeréséhez járulhatnak hozzá. Az anyag kritikatörténeti szempontból is szerteágazó tartalmából következően mind tágabban, mind szorosabban körülhatárolható csoportok körvonalazódnak, amelyekbe a különféle meghatározások besorolhatók. Először a legtágabban értelmezett szellemi tevékenységekhez kapcsolódó fogalmakat rendszerezem, ezeken belül a legáltalánosabbakat, majd a tudás átadásához és elsajátításához fűződő kifejezéseket; tovább szűkítve a kört, a könyvkultúra szakszavait. A vizsgált forrásokban jó néhány magyar műszó a tudományok és művészetek egyéb területeit érinti. Határozottabban eldönthető, hogy mi tartozik a grammatika, a logika, a retorika és poétika szakszókincséhez. Egyes diszciplínákon belül további alcsoportok rajzolódnak ki.
A kiválasztott szócikkeket a vázolt csoportokba rendezve a Függelékben közlöm, táblázatos formában (8. táblázatsorozat). Az egyes csoportokban az anyag logikájából következő fogalomkörök szerint sorolom fel az odatartozó elemeket, az így elkülönülő egységeken belül betűrendben. Mivel a latin műszavak magyarrá válását kívánom bemutatni, a táblázatok első oszlopában a latin terminus áll, a további oszlopokban egy-egy forrás kapcsolódó magyar meghatározásai olvashatók.
Az elmondottak alapján a – tágan értelmezve – kritikatörténeti érdekű 8 forrás szócikkei 270 görög–latin szakkifejezés 314 magyar megfelelőjét tartalmazzák.
 

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave