Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.4.3. „Okossagomual igyekezem ualamit meg bizonjttanj”: a magyar értelmezések típusai

A források alapos megfigyelése során nemcsak a fentebb ismertetett, tartalmi szempontok alapján elkülöníthető csoportok bontakoznak ki, hanem a magyar megfeleltetések főbb típusai is. A latin terminusok értelmezésének módja, különböző fajtái értékes adalékokkal szolgálhatnak az idegen szakszókincs nemzeti nyelvű meghonosításához. A következőkben a különféle eljárásokat, módszereket tekintem át, jellemző példákkal szemléltetve az egyes megoldásokat.
Előfordul, hogy a görög vagy latin kifejezés ismétlődik változatlanul vagy kismértékben eltérő írásmóddal; vagy egy másik idegen kifejezés jelenik meg magyar szóként:
 
doctor: doctor (Pesti)
Soluta oratio: Prosa (Murmellius-szójegyzék)
Syllaba: Sillaba (Murmellius-szójegyzék)
 
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint a „doctor” 1372 óta, a „prosa” és a „sillaba” éppen a Murmellius-szójegyzék óta magyar szó.
Máskor egy másik, a forrás használója számára nyilván ismertnek feltételezett latin szó vagy szókapcsolat hivatott világossá tenni a jelentést:
 
Bibliator: venditor librorum (Gyöngyösi Szótártöredék)
Hypodidascalus: Resumptor (Murmellius-szójegyzék)
 
Az értelmezés hosszabb latin magyarázat is lehet, magyar megfelelő nélkül, vagy éppen a már magyarnak tekinthető szóval együtt:
 
Panegyricus, liber laudes continens, quae in conuentu hominum recitantur (Szikszai)
Soluta oratio quae prosa dicitur, ut est oratorum (Szikszai)
 
Értelmezésről igazán akkor beszélhetünk, ha az nem az idegen szó átvétele, hanem magyar szakkifejezés vagy körülírás, magyarázat, néha a görög vagy latin mintával együtt, gyakrabban azonban anélkül:
 
Litera: Jegy, litera (Murmellius-szójegyzék)
Litera: Bötü (Szikszai)
 
Rhetor: Ekessen solo (Murmellius-szójegyzék)
Rhetor: Rhetor, Ekessen szolo (Szikszai)
 
A magyar jelentést sokszor egy szó vagy több rokon értelmű szó adja vissza:
 
amplificatio: Bövites, nagiitas (Veszprémi Calepinus)
arbitrium: bizonysagh (Kolozsvári Glosszák)
argumentum: ok, bizonsag (Kolozsvári Glosszák); Erössegh (Veszprémi Calepinus)
Carmen: Vers (Murmellius-szójegyzék); Vers (Szikszai)
ratiocinatio: okoskodas (Kolozsvári Glosszák)
similitudo: Hasonlatossagh (Veszprémi Calepinus)
 
Máskor egy szókapcsolattal sikerül megragadni az adott szó, kifejezés jelentését:
 
argumentosus: Okoson czinaltatott (Veszprémi Calepinus)
causa probabilis: alkolmas okk (Kolozsvári Glosszák)
Syllaba: Töb öszue szörköztetöt bötü (Szikszai)
 
Bizonyos szószerkezeteket a magyar fordítás a tartalmat leginkább tükröző, de a latinizmust kerülő, a magyar nyelvhasználatnak megfelelő fordulattal tolmácsol:
 
propositum habeo scopium: fel töttem az czelt
ratio habenda est: rendet kel tartani
vinciendus est: meg kell czafolny (Kolozsvári Glosszák)
 
Sok idegen szó több forrásban is szerepel. Némelyeknek mindegyikben ugyanazt a jelentése:
 
Bibliopola: Könue arus (Murmellius-szójegyzék)
Bibliopola: Könyu aros (Szikszai)
Bibliopola: konyu aaros (Gyöngyösi Szótártöredék)
 
Másoknak azonban különböző forrásokban vagy akár ugyanabban a forrásban több különböző magyar jelentése található:
 
librarius: kewthew (Pesti)
librarius: Könyu iro, Köniu aaros (Szikszai)
 
Amint a fenti példákból is látható, előfordul, hogy ugyanaz a magyar definíció különböző vagy azonos forrásokban több latin szóhoz is kapcsolódik:
 
Bibliopola: Könyu aros (Murmellius-szójegyzék, Szikszai, Gyöngyösi Szótártöredék)
librarius: Köniu aaros (Szikszai)
 
definire: meg magiaraznj
manifestare: meg magiarazny
prodere, tradere: meg magiarazni, eleibe adni (Kolozsvári Glosszák)
 
cognitio: tudomany, tudakozas
disciplina: mesterseg, tudomany
doctrina: mesterseg, tudomany (Kolozsvári Glosszák)
 
Verbum: Ige (Pesti); Ighe (Szikszai)
Dictio: Ighe (Murmellius-szójegyzék); Ighe (Szikszai)
 
Ugyanakkor van példa a rokon értelmű szavak magyar jelentéseinek elkülönítésére is:
 
Prudentia: Eszesseg
Sapientia: Bölczeseg
Scientia: Tudomany (Murmellius-szójegyzék)
 
Dicere: mondanij
Loqui: zollnij
Narrare: bezellenij (Pesti)
 
explanatio: magiarazat
explicatio: magiarazas, fejtegetes (Kolozsvári Glosszák)
Argumentacio est explicatio: et enarracio argumenti: as bizonjtaasnak ky
Jelentese. ky mondaasa (Gyöngyösi Szótártöredék)
 
Az alábbi példában egy latin kifejezéshez többféle jelentés kapcsolódik, és a különbség magyarázata latinul és magyarul olvasható:
 
Anologia: similium Comparacio: Egyenlöknek: Egybe hasonlassa
Anologia: similitudo locutionis: szolasnak Egyenlöseghe (Gyöngyösi Szótártöredék)
 
Nemcsak egyszerűbb szókapcsolatoknak, hanem terjedelmesebb latin magyarázatoknak is készült fordítása. Bizonyos esetekben hosszabb magyar kifejtés írja körül a fogalom tartalmát, rövid terminus nem szerepel:
 
Annalis: liber in quo facta anni scribuntur: Az könyw: kyben esztendonkend walo dolgok be Irattatnak (Gyöngyösi Szótártöredék)
Argumentor: rationibus nitor ad aliquid probandum: okossagomual igyekezem ualamit meg bizonjttanj (Gyöngyösi Szótártöredék). Ugyanezt a Veszprémi Calepinus bejegyzője lényegesen egyszerűbben oldotta meg: argumentor: Okoskodom.
Cauilla: irrisio quaedam iocosa: pakocha szerent valo megh meuetes (Gyöngyösi Szótártöredék)
 
Máskor a latin magyarázat lényegét egyetlen magyar szakkifejezés foglalja össze:
 
Didascalicus, qui doctrinam continet: Tanito könyu
Fasti, liber in quibus totius anni descriptio continetur: Vaaros könyue (Szikszai)
 
Az is előfordul, hogy a magyar kifejtés mellett a forrásban nem szerepel latin minta. Ennek akár az is lehet az oka, hogy a magyar változat a fordító önálló leleménye:
 
Auctoritas: Az doctornac eröss: alhatatoss mondassa: eertelme (Gyöngyösi Szótártöredék)
thesis: Disputalasra, vetekedesre ki iratot kerdes (Veszprémi Calepinus)
 
Időnként egy-egy fogalomhoz egész szócsoport kapcsolódik a főnévi, igei, melléknévi, határozói származékokból:
 
Suavis: Edes, kedves
suavitas: Edesseg, kedvesseg
suaviter: Edessen, kedvesen
suaviloquens: Edes beszedü
suaviloquentia: Edes beszed, kedves szolas (Veszprémi Calepinus)
 
venustare: czifrazni, Ekesetheni (Kolozsvári Glosszák)
venustas: czifrazas: (Kolozsvári Glosszák); Ekessegh, szepseg (Veszprémi Calepinus)
venuste: Ekessen, szepen (Veszprémi Calepinus)
űvenusto: Megh ekesitem (Veszprémi Calepinus)
venustus: Ekes, szep (Veszprémi Calepinus)
 
Versus: Vers
versiculus: Verseczke
versificatio: Vers iras
versificator: Vers iro
versifico: Verset szerzek (Veszprémi Calepinus)
 
A logikai, retorikai, poétikai terminusok jelentős része görög eredetű. Leggyakrabban csak magyar értelmezésük olvasható:
 
apodixis: Erös bizonsagh, erössegh (Veszprémi Calepinus)
Apophthegma: ekes mondas (Veszprémi Calepinus)
epimythion: Értelme a fabulának (Szamosközi)
Epitaphium: Koporso fölöt valo iras (Szikszai)
Poëtica: Vers szerzesnek tudomania (Szikszai)
Rhetorica: Ekessen szolasrul valo tudomani (Gyöngyösi Szótártöredék)
satyra: corpazo bezed (Kolozsvári Glosszák)
 
Néha azonban a kifejezés eredeti formája is szerepel. Ennek feltüntetése többféleképpen történhet. Olykor a magyar jelentés mellett csak a görög szó található:
 
Grammatistes: Grammatica tudo, iu ez görög igheböl γράφεω az az iruk
Poéta: Vers serzö iu az görög igheből ποιεω czeleködőm (Murmellius-szójegyzék)
 
Máskor a latin fordítás is megjelenik, akár több szinonimával:
 
Aenigma: obscura: mese beszed (Gyöngyösi Szótártöredék)
Antigraphium: latine exemplar: pelda (Gyöngyösi Szótártöredék)
charientismos; lat. urbanitas, lepos, sermonis venustas: Ertelmes bezedewseg (Szamosközi-szótártöredék)
Chronica latine temporalia: proprie annuales: Leot dolgoknak eztendeonkent walo be irasa (Gyöngyösi Szótártöredék)
Hypodidascalus: Resumptor iű ez görög buttö tül διδάσκω az az tanittok (Szikszai)
Paraeneticus, dicitur admonitorius, paraenesis enim significat admonitionem: Valamire intö könyu (Szikszai)
Tomus, a τέμνω seco: egy resze az könyunek (Szikszai)
 

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave