Bartók István

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1530–1580 között


3.5.2. Magyar kézikönyvek; elméleti megjegyzések és a kitűzött cél gyakorlati megvalósítása

Hogy a magyar régiségben a sokat emlegetett nyelvművelő törekvések eredménye hogyan valósult meg, kialakult-e valamiféle stílusnorma, az a korban keletkezett szövegekből állapítható meg. A modern kutatás a 16. századi nyomtatványok nyelvi jelenségeit vizsgálva fogalmazta meg következtetéseit.
 
Az átlagot tekintve […] majd minden tekintetben a mai sztenderd írásbeliség normái láthatók, ám a következetes egység igénye még a távoli jövő alig felsejlő jelensége. Ez egyben azt is jelenti, hogy a nyomtatott könyvek nyelvének ebben a korszakban még nincs saját stílusnormája: ezek a konvergens folyamatok egyelőre csak a beszélt nyelvtől (és elsősorban annak is a területi kötöttségeket mutató megoldásaitól) választják el az írottat.
A különböző műfajok nyelvét vizsgálva azonban már ekkor megragadható egy kezdetleges stílusrétegződés: egyes nyomtatványtípusok gyakorisági értékeinek jelentős különbségeiben megmutatkoznak az adott műfajra jellemző nyelvi megoldások. Ez esetben is a beszélt nyelvi–írott nyelvi kettősségről, a beszélt nyelviség (esetenként nyelvjárásiasság) kisebb-nagyobb mértékű megjelenítéséről vagy háttérbe szorításáról lehet számot adni.1
 
A nyelvtudomány szempontjai szerint számos nyelvi sajátosság megragadható, amelyek megalapozzák a fenti megállapításokat. A kritikatörténet számára azonban fontosabbak a kortársak elméleti megnyilvánulásai. Akár konkrét szabályokat rögzítenek, akár általánosabban vázolják a követelményeket, a korszaknak a nyelvhasználatra vonatkozó gondolkodásáról ezek alapján alkothatunk képet. Ezért a továbbiakban ilyen adatokat ismertetek.
 

„Tőlünk telhetőleg művelni és gazdagítani”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 210 5

Jelen kötet a magyar irodalom kritikatörténeti szempontú feldolgozásához kapcsolódik, az 1530-1580 közti időszak vizsgálatával. A régiség irodalmi gondolkodását jelentős részben a trivium három területének - grammatika, retorika, logika - követelményrendszere határozza meg. A külföldi kézikönyvek ismeretének nyomai vagy hazai kiadásaik alapján következtethetünk az európai irányzatok recepciójára. Különösen fontosak a magyar szerzők által szerkesztett, idegenben vagy itthon megjelent kompendiumok. A humanizmus legkiemelkedőbb alakjai mellett tudomást kell vennünk azoknak a szerzőknek hatásáról is, akikről széles körű elterjedtségük és jelentőségük ellenére a hazai szakirodalomban nem sok szó esett. Ezekben az esetekben a források ismertetésére is szükség van, hogy megállapíthassuk: gépies utánközlésről vagy alkotó átdolgozásról beszélhetünk.

A praeceptum-irodalom mellett oda kell figyelnünk azokra a megjegyzésekre is, amelyekből az egyes szerzők szövegalkotásról vallott nézeteiről alkothatunk képet. Leginkább a különböző kötetek ajánlásaiban, előszavaiban bukkanhatunk ilyenekre. Más forrásokban, mint például glosszákban, szójegyzékekben és szótártöredékekben is számos adat árulkodik a nyelvekre, nyelvhasználatra vonatkozó elképzelésekről. A nemzeti nyelvek előtérbe kerülésének európai folyamatához kapcsolódnak az anyanyelvű olvasás és írás kérdései. Mindezek alapján jobban megismerhetjük a korszak nyelvművelő törekvéseit, a magyar nyelvű irodalom alakulásának elméleti hátterét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-tolunk-telhetoleg-muvelni-es-gazdagitani//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave