Magdalena Roguska-Németh: Mozgásban, múltban, nyelvben, tányéron
›
III. A múltban: emlékezet, posztemlékezet és múltfeldolgozás
›
3.3. Posztemlékezeti narratívák és traumafeldolgozás

3.3. Posztemlékezeti narratívák és traumafeldolgozás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti értelmezések során bemutattuk, hogy a transzkulturális szerzők milyen stratégiákkal dolgozhatják fel traumatikus múltjukat. A jelen fejezetnek az a célja, hogy feltárjuk, hogyan kezelhetik az öröklött traumákat és hogyan számolnak el őseik múltjával. A központi fogalom, amely elméleti viszonyítási pontként fog szolgálni, az úgynevezett „postmemory” kategóriája.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A „postmemory” (más szóval az utóemlékezet vagy posztemlékezet) a második generáció emlékezete, vagyis a kollektív traumát átéltek leszármazottainak az emlékezete. A kifejezést főként a holokauszt áldozatainak gyermekeivel összefüggésben használják, de utalhat olyan társadalmakra is, amelyek a történelem során valamilyen ponton kollektív traumát szenvedtek el.1 A jelenséget először Marianne Hirsch írta le,2 aki így határozta meg:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az utóemlékezet a kulturális vagy kollektív traumát túlélők gyermekeinek a szüleik tapasztalatához fűződő viszonya, amely tapasztalatokra a leszármazottak csupán a növekedésüket végigkísérő elbeszéléseken és képeken keresztül „emlékeznek”, miközben ezek mégis olyan erősek és monumentálisak, hogy saját emlékeket is képesek generálni.3
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az ebben a fejezetben tárgyalt regények szerzői, Sacha Batthyany és Charlotte Mendelson mindketten magyar származású emigránsok leszármazottai, akik Közép- és Kelet-Európa lakosságának egy jelentős részéhez hasonlóan a 20. században többféle, de legtöbbször politikai okok miatt kényszerültek hazájuk elhagyására. Többségük Nyugat-Európában (főként Ausztriában, Franciaországban, Svájcban, Nagy-Britanniában) telepedett le, néhányuk később a tengerentúlra, főként az Egyesült Államokba, Kanadába és Argentínába emigrált. A szülőföld elhagyása gyakran olyan traumát eredményezett, amely mind az otthon, mind a fogadó országban szerzett élményeket meghatározta. Utólag ez a trauma gyakran kapott visszhangot az utódaik életében is, akikről kiderült, hogy képtelenek egy stabil identitást kialakítani a múlttal való elszámolás nélkül. Ráadásul egy olyan múlttal voltak kénytelenek elszámolni, amely nem volt része a tapasztalataiknak és amelyhez gyakorlatilag semmi közük sem volt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az alábbiakban bemutatott értelmezések célja annak megállapítása, hogy egy-egy műnek a főszereplői hogyan kezelik a szüleik és nagyszüleik feldolgozatlan traumáját, illetve hogy ez milyen hatással van saját identitásépítési folyamatukra. Mindkét elemzett mű egyértelműen a posztemlékezet kérdésköréhez irányít: Sacha Batthyany regénye esetében ez közvetlenül történik, míg Charlotte Mendelson regényében csak közvetett utalásról lehet szó.
 

3.3.1. A gyökértelenség traumája (Charlotte Mendelson, Törtmagyar)

3.3.2. Az öröklött trauma terhe (Sacha Batthyany, És nekem mi közöm ehhez?)

1 A posztemlékezetről bővebben lásd például: Dominick LaCapra, History in Transit: Experience, Identity, Critical Theory (Ithaca, NY: Cornell University Press, 2018), https://doi.org/10.7591/9781501727467; Anna Mach, Świadkowie świadectw. Postpamięć zagłady w polskiej literaturze najnowszej, I (Toruń: Uniwersytet Mikołaja Kopernika, 2016), https://doi.org/10.12775/978-83-231-5697-0; Magdalena Saryusz-Wolska és Robert Traba, szerk., Modi memorandi: leksykon kultury pamięci, Wyd. 1 (Warszawa: Wydawn. Naukowe Scholar, 2014); Szostek et al., szerk., Od pamięci biodziedzicznej do postpamięci.
2 Marianne Hirsch két legfontosabb, a posztemlékezetről szóló munkája: Marianne Hirsch, Family Frames; Marianne Hirsch, The Generation of Postmemory: Writing and Visual Culture after the Holocaust, Gender and Culture (New York: Columbia University Press, 2012).
3 Marianne Hirsch, „Túlélő képek: holokausztfotók és az utóemlékezet munkája”, in Transznacionális politika és a holokauszt emlékezettörténete, szerk. Szász Anna Lujza és Zombory Máté (Budapest: Befejezetlen Múlt Alapítvány, 2014), 190.
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave