Kuczmann Miklós

Lineáris rendszerek és szabályozások Arduino UNO mikrovezérlővel


II.2.2.2. Komplex frekvenciatartománybeli analízis

Az időtartománybeli számítások elvégzése nagyban egyszerűsödik, formalizálódik, ha bevezetjük az időfüggvények Laplace-transzformáltját:
 
(II.38)
 
ahol a belépő időfüggvény Laplace-transzformáltja, pedig az ún. komplex frekvencia. A (II.38) integrált rövidítve a következő operátorral szokás jelölni (írott L betű):
 
(II.39)
 
A komplex frekvenciatartományt szokás s-tartománynak is nevezni.
A jel Laplace-transzformáltjának ismeretében az időfüggvény az inverz Laplace-transzformációval állítható elő:
 
(II.40)
 
Erre a műveletre a könyvben számos alkalmazást találunk.
A következőkben bizonyítás nélkül felsoroljuk a Laplace-transzformáció azon tételeit, amelyeket a könyvben alkalmazunk.
A Laplace-transzformáció és inverze is lineáris művelet, azaz bármely , konstans esetén fennáll, hogy
 
(II.41)
 
Ez a szuperpozíció elve, és azt jelenti, hogy a transzformáció és inverze tagonként elvégezhető.
Ha létezik a belépő jel Laplace-transzformáltja, akkor a idővel eltolt (késleltett) jel Laplace-transzformáltja az eltolási tétel értelmében a következő:
 
(II.42)
 
azaz az időbeli eltolás az s-tartományban exponenciális függvénnyel végzett szorzásnak felel meg.
Ha létezik a szakaszonként folytonos és differenciálható, nem belépő jel Laplace-transzformáltja, akkor az derivált jel Laplace-transzformáltja a következő:
 
(II.43)
 
azaz a pontban kell hogy létezzen az bal oldali határérték. Ha az jel belépő, akkor , azaz az időtartományban végzett deriválás az s-tartományban -sel végzett szorzásnak felel meg:
 
(II.44)
 
Az összefüggés belépőjelekre a következőképp általánosítható:
 
(II.45)
 
Ha létezik az jel Laplace-transzformáltja, akkor az integrált jel Laplace-transzformáltja a következő:
 
(II.46)
 
azaz az időtartományban végzett integrálás az s-tartományban -sel való osztást jelent.
Az időtartományban végzett (II.30) konvolúció Laplace-transzformálható belépő gerjesztés és Laplace-transzformálható belépő impulzusválasz esetén az s-tartományban szorzattá egyszerűsödik:
 
(II.47)
 
ahol és a belépő gerjesztés és a belépő válaszjel Laplace-transzformáltja, pedig az impulzusválasz Laplace-transzformáltja, amit a rendszer átviteli függvényének nevezünk:
 
(II.48)
 
Az átviteli függvény kifejezhető a rendszer állapotváltozós leírása alapján. Képezzük a (II.24) egyenletek Laplace-transzformáltját és alkalmazzuk a derivált jel Laplace-transzformáltjának (II.44) kifejezését:
 
 
Az első egyenletből az állapotvektor Laplace-transzformáltja kifejezhető, amit az kifejezésébe helyettesítve kapjuk az átviteli függvényt:
 
(II.49)
 
Az átviteli függvény az változó racionális törtfüggvénye valós együtthatókkal, más szóval egy polinom per polinom alakú kifejezés.
Az átviteli függvény felírható gyöktényezős alakban is:
 
(II.50)
 
ahol a számláló gyökei alkotják a zérusokat, a nevező gyökei pedig a pólusokat, egy kiemelhető konstans. A zérusok nullává, a pólusok végtelenné teszik az átviteli függvényt.
Az állapotváltozós leírás és az átviteli függvény kapcsolatából látható, hogy az átviteli függvény nevezőjének polinomja az determináns, ami alakban, a karakterisztikus polinomként jelenik meg az időtartománybeli analízis során. Utóbbi alakban adja a sajátértékeket. Ebből kiderül, hogy a sajátértékek és a pólusok megegyeznek, tehát a pólus-zérus elrendezésből következtetni lehet a rendszer gerjesztés-válasz stabilitására: a rendszer akkor és csakis akkor gerjesztés-válasz stabilis, ha átviteli függvényének minden pólusa negatív valós részű:
 
(II.51)
 
azaz, ha minden sajátérték a komplex számsík bal oldalán helyezkedik el.
Hangsúlyozzuk, hogy ha egy rendszer aszimptotikusan stabil, akkor biztosan gerjesztés-válasz stabil is, fordítva azonban az esetleges pólus-zérus kiejtés miatt ez nem biztos, hogy igaz. Ha egy rendszer aszimptotikusan nem stabil, akkor még lehet gerjesztés-válasz stabil, ami a oszlopvektortól és a sorvektortól függ.
A csillapítási tétel azt mondja ki, hogy egy belépő és Laplace-transzformálható jel és egy exponenciálisan csökkenő jel () szorzatának (amely csillapítja az jelet) Laplace-transzformáltja a következő:
 
(II.52)
 
A Laplace-transzformációnak van két tétele, melyek segítségével meghatározhatjuk az jel kezdeti értékét a -ban és végértékét esetén az Laplace-transzformált ismeretében, ha ezek a határértékek léteznek:
 
(II.53)
 
Ezen tételeket akkor kényelmes alkalmazni, ha a jel Laplace-transzformáltja ismert és az időfüggvény határértéke a kérdés. A határértékek meghatározásához tehát nem kell meghatározni az időfüggvényt.
A Laplace-transzformáció alkalmazását példákkal illusztráljuk, itt csak az elvet foglaljuk össze. Első lépésben meg kell határozni az gerjesztés Laplace-transzformáltját, valamint a rendszert jellemző átviteli függvényt. Néhány tipikus jel és Laplace-transzformáltja a II.2. táblázatban található. Az átviteli függvény vagy adott, vagy az impulzusválaszból vagy az állapotváltozós leírásból meghatározható. Ezután a kettőt össze kell szorozni a (II.47) összefüggés értelmében, ami a válaszjel Laplace-transzformáltját adja. Ezen transzformáltat inverz Laplace-transzformálni kell, melynek eredményeképp kapjuk a válaszjel időfüggvényét. Elemi függvények által leírt jelek Laplace-transzformáltja általában egy tört, melynek számlálója konstans, nevezője pedig egy polinom -ben. Eltolt függvények esetében megjelenik még egy exponenciális szorzótényező is. Ennél bonyolultabb összefüggésekkel nem foglalkozunk. Az átviteli függvény mindig egy polinom per polinom alakú kifejezés. A válaszjel Laplace-transzformáltja tehát két tört szorzata, mely szorzat mindig polinom per polinom alakú kifejezésre vezet az esetleges exponenciális tényezővel. Végeredményben tehát egy polinom per polinom alakú kifejezés inverz Laplace-transzformáltját kell meghatározni, amely ezen esetekben nagyon egyszerű szabályok segítségével elvégezhető (l. II.5., II.6. fejezetek).
 
II.2. táblázat. Néhány, a könyvben használt jel Laplace-transzformáltja.
1
 

Lineáris rendszerek és szabályozások Arduino UNO mikrovezérlővel

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 238 9

A könyv a lineáris rendszerek és lineáris szabályozások témaköreit dolgozza fel azzal a céllal, hogy az elméleti ismereteket egyszerűen kivitelezhető gyakorlati problémák megoldásával támassza alá, különös hangsúlyt fektetve ezért az Arduino UNO mikrovezérlő használatára. Fontos célunk, hogy a bemutatott demonstrációs eszközök egyszerűen kivitelezhetőek legyenek, így az eredmények könnyen rekonstruálhatóak, ugyanakkor jó alapot biztosítanak a továbblépéshez, bonyolultabb berendezések építéséhez, és az elmélet helyes alkalmazásához.

Az első rész a felhasznált hardvereket és szoftvereket mutatja be. A Matlab alapvető jelentőségű rendszerek analízisében, szabályozások tervezésében, és a különféle szimulációkban. A könyvbeli példákat Matlab környezetben dolgoztuk ki. Ezek bemutatása nagyon részletes, a példák nagyban segítik az elmélet megértését. Az Arduino UNO mikrovezérlőre és a hozzá kapcsolható egyéb hardverekre egyszerűségük és kedvező áruk miatt esett a választás. A Matlab környezetben tervezett szabályozókat, illetve a méréseket ezzel a mikrovezérlővel valósítjuk meg.

Számos nagyon jó könyv létezik, amelyek a szükséges mélységben vezetik be az Olvasót a Jelek és rendszerek, illetve a Szabályozástechnika témakörökbe. Néhányat a könyv végén található irodalomjegyzékben megadunk. Szándékosan csak magyar nyelvű könyveket sorolunk itt fel, a témakör hazai és nemzetközi irodalma óriási.

A második részben a Jelek és rendszerek témakörét dolgozzuk fel, ahol az elméleti háttér mellett illusztratív példákat hozunk, melyek segítségével könnyebben érthetővé válnak a tárgyalt fogalmak és módszerek. A témában számos kiváló irodalom fellelhető, melyekre hivatkozva tömör összefoglalását adjuk a témakörnek.

A harmadik rész a Szabályozástechnika területét járja körbe, ismét csak nagyon tömören, a klasszikus PID szabályozóktól az állapottér alapú szabályozásokig mutatjuk be a módszereket. Az elméleti alapokat egy konkrét példa illusztrálja.

A negyedik rész két esettanulmányt tárgyal nagyon részletesen. Az első egy egyenáramú motor, melynek modellezését, paramétereinek méréseken alapuló identifikálását és fordulatszámának szabályozását mutatjuk be. A másik egy instabil rendszer, egy lejtőn guruló golyó stabilizálását valósítja meg. Elvégezzük a demonstrációs eszközök aprólékos matematikai modellezését, a szabályozási körök elméleti tervezését, majd gyakorlati megvalósítását.

Reményeink szerint a könyv az Olvasó segítségére lesz a lineáris rendszerek és szabályozások megismerésében, valamint gyakorlatban való alkalmazásukban. A könyv jól használható az egyetemi mérnöki és informatikus oktatásban, különösen a témakörbe vágó szakdolgozatok, diplomamunkák és a hallgatói kutatómunka területén.

A közölt mintaprogramok szabadon felhasználhatók, továbbfejleszthetők.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kuczmann-linearis-rendszerek-es-szabalyozasok-arduino-uno-mikrovezerlovel//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave