Válts MeRSZ+ -ra!

MeRSZ online
okoskönyvtár

Több száz tankönyv egy helyen.
Online. Bárhol. Bármikor.

Mátyás Szabolcs

Szemelvények a magyar kriminológia történetéből

a kezdetektől 1990-ig

2.1. Eötvös Loránd Tudományegyetem és elődintézményei

A Kárpát-medencében a jelenlegi ELTE elődintézményeiben folyt legkorábban jogi képzés (1667), ami a kolozsvári egyetem megalapításáig (1872) kizárólagosságot is jelentett. A karon tanuló diákok és a tanárok létszáma az egyetem Pestre történő költözését (1783) követően kezdett el jelentősen emelkedni. A 19. század második felétől kezdve már európai viszonylatban mérve is színvonalas volt a képzés, ahol neves jogtudósok oktattak (pl. Balogh Jenő, Concha Győző, Fayer László, Grosschmid Béni, Plósz Sándor, Szászy-Schwarz Gusztáv). Ezt mutatja az is, hogy az új tudományterületnek számító kriminológia is ebben az időben honosodott meg az egyetemen (URL7).
 
A kriminológia tárgy megjelenése a budapesti Tudományegyetem jogi fakultásán nem tekinthető előzmény nélkülinek, ugyanis a tárgy meghirdetését megelőzően már évekkel előtte tanítottak olyan tárgyakat, amelyeknek van kriminológiai vonatkozása. Az 1861/1862. tanév II. félévében már Konek Sándor meghirdette „Az austriai birodalom statistikája kiváló tekintettel a magyar szent korona tartományaira” című tárgyat, később szintén Konek tárgya volt a „Szegényügy statisztikája Európa több államaiban”. A későbbiekben Földes Béla a „Magyarország statistikája” és a „Bűnügyi statisztika”, Földes és Dobránszky Péter a „Morálstatisztika”, Somogyi Manó a „Socialpolitika”, az „Angol sociálpolitika” és a „Társadalmi politika”, Szeless József pedig a „Bűnügyi statisztika” című tárgyakat.
Az 1896/1897. tanév tanrendjének „Gyarapodási Czimjegyzékében” tudományterületenként olvasható az, hogy milyen új szakirodalmi művekkel gazdagodott az egyetem könyvállománya. A „Jogtudomány” fejezetnél az alábbi bejegyzés olvasható: „Lombroso, C. – Die Anarchisten. Eine kriminalpsychologische und fociologische Studie. Nach der zweiten Auflage des Originals deutsch herausgegeben von H. Kurelia. Hamburg, 1895. Bg. 2058.”1 Néhány oldallal később, az „Államtudomány” terület könyvgyarapodásai között pedig az alábbi bejegyzés szerepel:
„Statistik des auswärtigen Handels des oesterreicliisch-ungarischen Zollgebiets im Jahre 1893. I. III. Bd. Wien, 1895. – 1894. II. Bd. Wien, 1895. Cc. 325. – des deutschen Reichs. Neue Folge. Bd. 71. Kriminalstatistik für das Jahr 1892. 2. Heft. Berlin, 1895. Cc. 4r. 148.” („Az osztrák–magyar vámterület külkereskedelmének statisztikája 1893-ban. I., III. kötet, Wien, 1895., 1894. II. kötet, Wien, 1895. Cc. 325.”)
 
A fenti források jól mutatják, hogy bár órarendszerű kriminológiaoktatás ugyan még nem volt a 19. század végén a fővárosi egyetemen, azonban a kriminológiai gondolkodás már jelen volt, a jogásztársadalom pedig már igyekezett magát kriminológiai tudással felvértezni. Ezt támasztják alá Lévay Miklós kutatásai is, aki szerint a dualizmus időszakában a Büntetőjog című tárgy keretében voltak már kriminológiai témájú előadások. Ezeket többségében Vámbéry Rusztem tartotta (Lévay é. n.).
Az ezt követő években rohamosan szaporodnak a kriminológiával kapcsolatos bejegyzések az almanachokban és a tanrendekben. Az 1897/1898. évi almanachban a kari jelentések között többek között két büntetőjogi témájú pályaműről írnak, melynek során kiemelik a szerzők által írt dolgozatból Lombroso, Ferri, Garofalo, Liszt stb. nevét (lásd: következő ábra). A tanrendben számos új könyvbeszerzésről is említést tesznek, többek között a kriminálpolitika témaköréből. (A szövegben szereplő „kriminalista” kifejezés itt nem a kriminalisztika művelőjére utal.)
 
Részlet a jogtudományi kar kari jelentéséből (A Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Almanachja 1897–1898 1897, 48.)
 
A jelenlegi és a korábbi magyar országterületen lévő jogi felsőoktatási intézmények tanrendjei alapján azt állapíthatjuk meg, hogy Balogh Jenő (1864-1953) volt az, aki hazánkban elsőként, az 1908/1909. tanév II. félévében önálló tárgyként kriminológiát tanított (lásd az alábbi ábrát). Az egykori miniszter „Hetenkint” 1 óra időtartamban tanította a kriminológiát.
 
1908/1909. tanév II. félév – a Jog- és Államtudományi Kar órái között (A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem 1909, 7.)
 
Balogh Jenő kriminológiai munkássága sokrétű volt, a legtöbb róla szóló forrás – mint az alábbi 1907-ből származó idézet is – a gyermekvédelemmel kapcsolatos erőfeszítéseit és eredményeit emeli ki.
„Balogh Jenő, aki a patronage ügynek egyik legkiválóbb zászlóvivője, és akinek köszönhetjük a Btk. novellájának a gyermekbűnözés tekintetében oly nyomatékos és sikerrel biztató számos intézkedését, előadása elején egybevetette a régi embertelen és okszerűtlen jogszabályokat (pl. még a 19. század harmadik évtizedében 12 éven aluli bűntettes gyermekre is lopás miatt halálbüntetést alkalmaztak) a kriminológia és poenológia reformeszméivel, és kimutatta az utóbbiak fölényét. Vizsgálván a fiatalkorúak kriminalitásának okait, az előadó kimutatta azt, hogy büntetőtörvényünknek éppúgy, mint a legtöbb jelenkori jogrendszernek idevágó szabályai (a fiatalkorú bűntettesekkel szemben alkalmazott rövidtartamú fogház, elzárás és tolonczházba való elhelyezés) nemcsak hatástalanok és czélszerűtlenek, hanem igen gyakran egyenesen ártalmasak is” (sz. n. 1907, 361).
 
Balogh Jenő, a budapesti Tudományegyetem tanára volt az első hazánkban, aki önálló tárgyként – nem más tárgy keretében – kriminológia (Kriminologia) tárgynév alatt oktatta a kriminológiát (URL8)
 
Balogh Jenő a felsőfokú tanulmányait a győri jogakadémián, majd Budapesten és Berlinben folytatta. Jogi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen fejezte be 1887-ben. Változatos életútja során volt ítélőtáblai bíró, államtitkár, országgyűlési képviselő, a felsőház tagja, 1913-től pedig igazságügy-miniszter. A Tanácsköztársaság idején letartóztatták és fogvatartották. A négy nyelven beszélő Balogh – mint az MTA rendes tagja és volt miniszter – 1919-ben az orvosi egyetemre is beiratkozott, ahol két félévet végzett el azért, hogy a bűnügyi embertanban járatosabb legyen. Tudományos munkáiban sokat foglalkozott a fiatalkorú elkövetőkkel, a bűncselekmények megelőzésével és az elkövetés okaival (Czine 2025). Legfontosabb kriminológiai témájú munkái a Nyomor és bűntettek (1908), illetve a Fiatalkorúak és büntetőjog (1909) című művek.
 
A budapesti Tudományegyetem időrendjében haladva, a következő jeles dátum az 1913-as esztendő, amikor Vámbéry Rusztem Büntetőjog című könyve megjelent.2 A mű címe kissé félrevezető, hiszen nem csak büntetőjogról szól, hanem jóval sokrétűbb, jelentős mennyiségben tartalmaz kriminológiai ismereteket is. A könyv első részében (Társadalomtudományi bevezetés) foglalkozik a kriminológiával; meghatározza a fogalmát és a tárgyát, elhelyezi a tudományok között, elhatárolja a büntetőjogtól, foglalkozik kriminológiai elméletekkel stb. (Lévay 2016).
„Tankönyv, mely rendkívül élvezetes módon, a laikusnak is hozzáférhetőleg tárgyalja az anyagi büntetőjog általános részének első felét. A munka alapjait a társadalomtudományi, jogbölcsészeti és történeti bevezetésben foglalt fejtegetések fektetik le, s úgy itt, mint a büntetőjog fogalmi részének s tételeinek tárgyalásánál szerzőjük széles terjedelemben értékesíti a tudomány megnyilatkozásait, amelyeket helyes mérséklettel és kritikai éllel használ fel. A munka nemcsak módszerének, hanem több helyen gondolatainak eredetiségénél fogva is értékes könyv” (sz. n. 1915, 335).
 
Az első világháborút követően a Kolozsvárról Budapestre menekült Irk Albert tanított egy szemesztert a kolozsvári és pozsonyi összevont jogi képzésen („az átmenetileg Budapesten együttműködő Kolozsvári M. Kir. Ferenc József Tudományegyetem és Pozsonyi M. Kir. Erzsébet-Tudományegyetem”), majd ezután az 1921/1922. tanév II. félévében már a Pázmány Péter tudományegyetemen tanította Irk a Kriminológia tárgyat, heti 2 órában.
Az 1925/1926. tanév II. félévében és az 1926/1927. tanév I. félévében a biológia szakosoknak Bartucz Lajos (1885–1966) antropológus az „Emberméréstan különös tekintettel a kriminológiára” címmel hirdetett tárgyat, melyet heti 1 órában szombatonként tartott. A tárgy tartalmára vonatkozólag nem érhető el semmilyen információ.
A második világháborút követően a Pázmány Péter Tudományegyetemen legelőször Schäfer István (1911–1976) oktatott kriminológiát. A tanrendek tanúsága szerint, ez az 1947/1948. tanév I. és II. félévében volt (heti 2 óra).
 
 
A tanrendek alapján kriminológia néven ezt követően éveken keresztül nem oktattak tárgyat, Schäfer István viszont 1951-ig között a Büntetőjog tárgy keretében oktatott kriminológiát.
Az 1950-es évek a Rákosi korszak legsötétebb időszaka, amikor a kriminológiát és számos egyéb tárgyat „burzsoá áltudománynak” nyilvánították, így azt más tárgy keretében sem lehetett oktatni (Lévay é. n.).
 
Schäfer István neve itthon sajnos alig ismert, holott élete első három évtizedét itthon töltötte, és sikeres egyetemi oktatói és kutatói múlttal rendelkezett. Schäfer 1947-ben habilitált, és „a büntetőjognak ’Kriminológia’ c. tárgyköréből képesített magántanára” lett. Sajnos sok idő nem adatott meg neki, hogy tudását a magyar felsőoktatásban kamatoztassa, a kommunista rezsim az egyetemi karrierjét ellehetetlenítette, ezért a forradalmat követően elhagyta az országot (1957).3 Először az Egyesült Királyságban (1957–1961), majd az Egyesült Államokban élt, ahol több egyetemen is tanított, számos szervezet vezető tisztségviselője és elismert kriminológus volt (Lévay 2022). Tiszteletére és emlékezetének ápolására Lévay Miklós szerkesztésében egy Schäfer-kötet jelent meg, melyben Schäfer István fia is osztott meg emlékeket édesapjával kapcsolatban (2021).
 
Az 1945 utáni kriminológiai témájú munkái közül a róla szóló források A kábítószerek és a nemzetközi büntetőjog feladatai (1946) és A fehérgalléros bűntettes (1948) című műveit emelik ki. Előbbi munkája az első olyan hazai műnek tekinthető, amely összefoglalóan mutatja be a kábítószer-bűnözés kérdéskörét, egyes részei pedig kriminológiai aspektusból is vizsgálják a kérdést. Utóbbi műve szintén komoly tudományos értékkel bír, mivel nemzetközi kitekintésben is megvizsgálta a fehérgalléros-bűnözés problémáját és az okait (Lévay 2016).
A politikai enyhülés következtében, hosszú várakozást követően, csak az 1963–1964-es tanév II. félévében lehetett először kriminológiai témájú tárgyat hirdetni. A Statisztikai Tanszék által meghirdetett speciálkollégium „A bűnözés és a társadalom (kriminológiai alapvetés)” címet viselte, s heti két órában Vígh József egyetemi docens tartotta (Lévay é. n.).
 
Vígh József (Dr. Vígh András archívuma)
 
Az ELTE kriminológia oktatásának és kutatásának évtizedeken keresztül Vígh József (1930–2011) egyetemi docens (később egyetemi tanár) volt a motorja. Ő volt az, aki évtizedeken keresztül irányította a tanszéket és felfigyelt azokra a hallgatókra (pl. Gönczöl Katalin, Tauber István), akiknek utána átadhatta a stafétabotot. S kijelenthetjük, hogy nemcsak az ELTE úttörő tanára volt, hanem országosan is kimagasló életművet hagyott maga utána.
 
Vígh József a mezőkövesdi gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett jogi végzettséget. 1954-től az ELTE Statisztikai Tanszék adjunktusa, majd docense volt. 1975-ben egyetemi tanárnak nevezték ki, 1979-ben pedig ő lett az első és máig egyetlen magyarországi jogi egyetemi Kriminológiai Tanszék vezetője. Kutatásai során elsősorban a korszerű bűnözési statisztikák bevezetésének lehetőségével, az erőszakos bűnözéssel, a fiatalkorúakkal és a hátrányos társadalmi helyzetű csoportokkal foglalkozott (URL9, Lévay 2011).
 
Az általa írt tankönyvekből generációk tanultak évtizedeken keresztül a jogi felsőoktatási és rendészeti intézményekben egyaránt.4
Az 1964/1965-ös tanévben a IV. éves hallgatók számára heti 2 órában, két féléven keresztül oktatta Vígh József a tárgyat, míg az 1966/1967. tanévtől kezdve az esti tagozatos diákoknak szintén heti 2 órában.5
Kisebb fajta tudománytörténeti mérföldkőnek tekinthető, hogy a Büntető Eljárásjogi Tanszék keretein belül 1965-ben megalakulhatott a Kriminológiai Tanszékcsoport, ami részben a haladó gondolkodású dékánnak, Király Tibornak köszönhető. A vezető Vígh József volt, a beosztottja pedig Gönczöl Katalin gyakornok.
A kriminológia oktatásában Vígh mellett az 1976/1977. tanév II. félévétől kezdve Gönczöl Katalin aspiráns és Tauber István (1949–2003) tanársegéd is részt vett. Mindketten hallgatói, majd tanszéki munkatársai lettek Vígh Józsefnek. Tauber később a tanszékvezetői székben is követte Vígh professzort, Gönczöl Katalin pedig számos magas szakmai, egyetemi és politikai beosztást töltött be.
Tauber 1973-ban csatlakozott a tanszékcsoporthoz, az 1973/1974-es tanévtől kezdve pedig mellékfoglakozású oktatóként Vermes Miklós (1914–1984) is.6 Az 1978/1979. tanév I. félévétől Bócz Endre (1937–2021) szintén megbízott előadóként vett részt a tanszéki munkában. A későbbi fővárosi főügyész „A személyi társadalomra veszélyesség a büntetőjogban és a kriminológiában” című tárgyat oktatta.
Ha az ELTE óraadó tanárairól említést teszünk, akkor említsük meg Gödöny József (1925–1993) nevét is. Az OKRI-alapító egykori igazgató az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának címzetes egyetemi tanára volt (1976) (Kozák 2013a). A tanrendek szerint Gödöny nem tanított kriminológiát, azonban ennek ellenére jelentős a kriminológiai témájú cikkeinek a száma (Mátyás 2025).
„Ebben az időszakban úgy az oktatásban, mint a kutatásban a tanszékcsoport a pozitivista, determinista kriminológiai paradigmát, mégpedig annak szociológiai irányát követi” (Lévay é. n.).
 
Az újonnan bevezetett tárgy népszerűségét jól mutatja a diákok között, hogy már az 1965-ös Országos Tudományos Diákköri Konferencián is volt több olyan diák, aki kriminológiai témával jelentkezett (Boross 1965).
1979-ben az ELTE-n alakult meg hazánk első, önálló kriminológiai tanszéke. Az állam- és jogtudományi karokon mindmáig az egyetlen önálló kriminológia tanszék (egyedül a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán működik még önálló szaktanszék). Az első tanszék vezetője Vígh József egyetemi tanár volt, aki 1996-ig, nyugdíjba vonulásáig vezette azt. A tanszék alapításának évében, 1979-ben jelent Vigh József–Földvári József Kriminológia alapismeretek című egyetemi tankönyve (Lévay é. n.).
1 Lombroso, C. – Az anarchisták. Kriminálpszichológiai és szociológiai tanulmány. Az eredeti 2. kiadása alapján németül kiadva H. Kurelia által. Hamburg, 1895. Bg. 2058.
2 Vámbéry Rusztem (1913): Büntetőjog. Budapest
3 Érzékeltetendő Schäfer István korabeli tudományos súlyát, a habilitációs előadásának a meghívójában szereplő tudományos címei az alábbiak voltak: „Schäfer István, a jogtudományok doktora, ügyvéd, a budapesti fiatalkorúak Felügyelő Hatósága elnöke, a Comission Internationale Pénale et Pénitentiaire magyar képviselője, a Society for the Study of Social Psychology tb. alelnöke, a Societa Internazionale di Criminológia tb. tagja…” (Pázmány Péter Tudományegyetem almanachja, 1947–1948, 27.)
4 Vigh József (1975): Szakkriminológia. Vigh József (1979): Kriminológiai alapismeretek.
5 „’Kriminológia’ névvel az 1966–1967-es tanévben vált kötelező tantárggyá a diszciplína. A tárgy oktatása a Statisztikai Tanszékhez tartozott. A IV. éven nappali tagozaton két féléves, heti kétórás, esti tagozaton egy féléves, heti egyórás tárgyat ugyancsak Vigh József oktatta” (Lévay é. n.).
6 Vermes Miklós egyik legfontosabb kriminológiai témájú műve A kriminológia alapkérdései (1971).
Szemelvények a magyar kriminológia történetéből

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 235 8

Történelem

Bár a magyar kriminológiai gondolkodás kétszáz, a képzés pedig több mint százéves múltra tekint vissza, a hazai kriminológia fejlődését részletesen bemutató, történeti jellegű összefoglaló művekből eddig meglehetősen kevés született. A leginkább meghatározó elmélettörténeti áttekintést Lévay Miklós készítette el a 2016-ban megjelent Kriminológia tankönyvben, ám az a munka elsősorban az elméletekre koncentrált. Ezzel szemben jelen tanulmány főként a tudománytörténeti megközelítésre fókuszál. A mű elsődleges célja a kriminológia hazai fejlődésének áttekintése, valamint a legfontosabb fordulópontok bemutatása. A címben tudatosan szerepel a „szemelvények” kifejezés, ami egyértelműen jelzi, hogy ez az írás nem egy minden részletre kiterjedő monográfia. Ez sokkal inkább egy olyan rövid, összefoglaló jellegű tanulmány, amely strukturált áttekintést nyújt a kriminológia hazai múltja iránt érdeklődőknek. Emellett kiváló szakmai segédanyagként szolgálhat a rendészettudományi és jogtudományi hallgatók számára, érdemben hozzájárulva a kriminológia mint önálló tudományág sokkal mélyebb megértéséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/matyas-szemelvenyek-a-magyar-kriminologia-tortenetebol-a-kezdetektol-1990-ig//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero
Kivonat
fullscreenclose
printsave