2.8. A kriminológia jogakadémiai oktatása

A jogakadémiák létrejöttének alapját az 1777-ben kiadott Ratio Educationis teremtette meg. Ezeknek az intézményeknek egyik fő céljuk az volt, hogy a végzett hallgatókat az államigazgatásban való elhelyezkedésre felkészítsék, illetve előkészítsék őket a jogi egyetemi tanulmányokra. A mai oktatási rendszerben a jogakadémiák képzési szintje leginkább a BSc-nek, korábban pedig a főiskolai szintnek feleltethető meg. Az ország számos városában alakultak jogakadémiák: többek között Kassán, Nagyváradon, Nagyszombaton, Pozsonyban, Máramarosszigeten, Eperjesen, Nagyszebenben, Győrben, Pécsett, Kecskeméten, Egerben, Miskolcon, Sárospatakon és Debrecenben. Fontos megjegyezni, hogy ezek az intézmények nem azonos időszakban működtek, hanem időben részben átfedték egymást.

A határon túli településeken az első világháború után a megszálló hatalmak gyorsan felszámolták az oktatást, Magyarországon pedig 1949-ben szűntek meg végleg a jogakadémiák. Az első háborút követően már csak három városban – Egerben, Miskolcon és Kecskeméten – működtek ilyen intézmények (Mezey 2007, Mátyás 2022, Nagy-a, Nagy-b). Ezek közül a Kecskeméti Református Jogakadémia esetében a szerző nem talált olyan levéltári forrást, amely bizonyítaná a kriminológia oktatását, ezzel szemben Eger és Miskolc esetében erre vonatkozó dokumentumok fellelhetők.

 

A Felvidék csehszlovák megszállását követően az eperjesi evangélikus jogakadémia tanárainak el kellett hagyniuk az elfoglalt városokat. Az épület tantermeit cseh katonák vették birtokba, a magyar nyelvű oktatást betiltották, és több pedagógust rövid időre le is tartóztattak. A kialakult helyzet miatt a tanárok végül a menekülés mellett döntöttek. Mikler Károly (1872–1955) dékán azt indítványozta, hogy az oktatás folytatását Miskolcon kezdjék újra (Bruckner 1996). Miskolcon szívesen fogadták az intézményt, és a két világháború közötti időszakban pezsgő jogi élet bontakozott ki a városban. Gyakoriak voltak a szakmai előadások, valamint különböző jogi témájú rendezvények, amelyekről a korabeli sajtó cikkei is beszámoltak.

A miskolci jogakadémia tanrendjében az 1933/1934. tanév I. félévében lehet a kriminológiával találkozni. A speciálkollégiumok között található a Kriminológia című tárgy. Az előadó Hacker Ervin (1888–1945) volt, aki heti 2 órában oktatta a tárgyat.

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1441samkt_464/#m1441samkt_464 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1441samkt_464/#m1441samkt_464)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1441samkt_464/#m1441samkt_464)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

Hacker Ervin (URL15)

 

Említésre érdemes, hogy a tárgy neve után zárójelben a „Vetített képekkel” megjegyzés olvasható (A tiszai ág. h. ev. egyházkerület miskolci jogakadémiájának tanterve az 1933–34. tanév I. félévére).

 

Hacker egyike volt azon oktatóknak, akik haladó gondolkodású pedagógusként, már a második világháborút megelőzően is használták az oktatástechnika legújabb vívmányait, így többek között a diapozitíveket. Hacker az 1935/1936. tanévben már több mint 5000 diát használt az oktatásban, ami országosan is kimagaslónak tekinthető (Mátyás 2024).

Hacker büntetőjogász volt, azonban a tételes büntetőjogot a kriminológiával együtt oktatta. A kriminológiai jellegű írásai (könyvek és tanulmányok) kifejezetten tőle jelentek meg a két világháború közötti időszakban.1 A lábjegyzetben felsorolt művekből is látható, hogy rendívül sokrétű volt az érdeklődése, így a börtönüggyel, a bevándorlással, a bűnözés térbeliségével, Budapest kriminalitásával, kriminálstatisztikával és krimináletiológiával is foglalkozott.

 

Hacker Ervin egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végezte. 1909 és 1911 között német és francia egyetemeken bővítette tudását. 1919-ben a pozsonyi egyetemen kezdett tanítani, azonban Pozsony cseh megszállása miatt menekülnie kellett az egyetemnek és az oktatóknak egyaránt. 1923-tól Pécsett lett az Erzsébet Tudományegyetem büntetőjog és büntető eljárásjog tanára. A későbbiekben szélesedett az oktatási palettája, és jogbölcseletet, magánjogot, büntetőperjogot és kriminalisztikát is tanított. A bűnügyi tudományok számos ágával foglalkozott, így kriminológiával, kriminálstatisztikával és büntetés-végrehajtással. 1920–1942 között a miskolci evangélikus jogakadémián, 1943-tól pedig a debreceni Tisza István Tudományegyetemen tanított (itt a háború kitörése miatt csak egy tanévet tudott oktatni).

 

Miskolc mellett a másik város Eger volt, ahol a jogakadémián kriminológiát oktattak. A jogi oktatás jóval nagyobb múltra tekintett vissza Egerben, mint a hajdani Borsod vármegyei központban, ugyanis itt már 1740 óta folyt jogi képzés. Miután Unger Jenő (1897–1967) jogakadémiai magántanár elhagyta az egri jogakadémiát, Szathmáry Róbert (?–?) fővárosi detektívfelügyelőt nevezték ki a helyére, aki kriminalisztikát és kriminológiát is tanított a jogakadémián (1943–1944).2

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1441samkt_484/#m1441samkt_484 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1441samkt_484/#m1441samkt_484)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1441samkt_484/#m1441samkt_484)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

Szathmáry Róbert (Borbély–Kapy 1942)

 

Erről számos korabeli napilap is beszámolt, többek között a Független Magyarország és a 8 Órai Újság (sz. n. 1943a). Szathmáry a források alapján mindössze két éven keresztül tanított Egerben. Szathmáry Róbertről rendkívül pozitív hangvételű cikkek születtek a korabeli sajtóban. Azt írták róla, hogy egyike a detektívtestület legképzettebb tagjainak és nevéhez igen sok sikeres, nagy nyomozás fűződik. A szerzők szerint Szathmáry volt az első olyan személy, akit a detektívtestület tagjaként magántanárrá neveztek ki” (sz. n. 1943b, 6).

 

A legutolsó rendelkezésre álló információ a jogakadémiai tanárról 1944-ből érhető el róla.

 

Szathmáry Róbert detektívfelügyelő nevével elsőként 1927-ben találkozhatunk, amikor A detektív munkája (1926) című könyvéről írnak, amelyet 6 pengőért árultak. Ezt követően A Magyar Detektív című folyóiratban jelent meg cikke 1928-ban, A terrorfiúk vérkrónikája címmel, amely a Lenin-fiúkról szólt. Ezután folyamatosan jelentetett meg kriminalisztikai és kriminológiai témájú cikkeket. Az életének főbb mérföldköveiről sajnos nem érhető el semmilyen információ.

 

A korabeli folyóiratokban számos kriminológiai témájú cikket jelentetett meg (pl. A Magyar Detektív /1931/– Bűn. Természet. Társadalom; Magyar Rendőr /1938/ – Elméleti és gyakorlati nyomozás), és gyakran vállalta tudományos ismeretterjesztő előadások tartását. 1944-ben „A kriminológia szerepéről a rendőri gyakorlatban” címmel tartott előadást a budapesti Tudományegyetemen a büntetőjogi továbbképző tanfolyamon (sz. n. 1944).

 

Harvard

(): . : . : /hivatkozas/m1441samkt_490/#m1441samkt_490 ()

Chicago

. . . : . (: /hivatkozas/m1441samkt_490/#m1441samkt_490)

APA

(). . . (: /hivatkozas/m1441samkt_490/#m1441samkt_490)

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

search

Szathmáry Róbert detektív főfelügyelő jogakadémiai magántanári kinevezéséről szóló újságcikk (sz. n. 1943b, 3.)

 

Mint arról a fentiekben említést tettem, a Kecskeméti Református Jogakadémia esetében nem sikerült a kriminológioktatással kapcsolatos anyagokat felkutatni, azonban az 1916-ban szervezett Munkásegyetem tantervében szerepelt a kriminológia. A tárgyat Kováts Andor (1884–1942) jogtanár tartotta, a Munkásegyetem alapítója pedig a jogakadémia igazgatója, Kovács Pál (1855–1915) volt (sz. n. 1916b).

∗

A 2. fejezet egy intézménytörténeti utazásra invitálta az olvasót, bemutatva, hogy a kriminológia mint önálló diszciplína hol és milyen körülmények között intézményesült a Kárpát-medence magyar egyetemein. A fejezet feltárta, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és elődintézményeiben voltak a kriminológiaioktatás legelső és hosszú ideig legmeghatározóbb centrumai. Bemutatta továbbá mindazon intézményeket, ahol az elmúlt egy évszázad alatt kriminológiát oktattak vagy kriminológiai jellegű kutatást folytattak, kiemelve azon kutatókat, akik a legnagyobb hatást gyakorolták korukra, illetve a későbbi nemzedékek gondolkodására.

Az alfejezet külön kiemelte a határon túli magyar nyelvű, illetve a méltatlanul elfeledett jogakadémiai kriminológia-oktatást. Előbbi esetében megállapítást nyert, hogy tovább lehetett a kolozsvári egyetemen magyarul kriminológiát tanulni, mint az anyaországban, utóbbi kapcsán pedig azt konstatálhatjuk, hogy egyes években kizárólag a jogakadémiákon volt meghirdetve a Kriminológia tárgy.

1

Egyénesítés a szabadságvesztésbüntetések végrehajtása során (1921) Börtönügyünk reformkérdései, különösen törvényhozási szabályozása (1922) A világháború hatása a kriminalitásra (1925) A kor kriminalaetiologiai jelentősége a bevándorlás szempontjából (1928) A visszaeső bűntettesek kriminalitása és szigorított dologházba való utalásuk (1929), Kriminalitásunk az 1921–1927. években (1929), Kriminalitás és bevándorlás. Tanulmány a kriminalaetiológia és kriminalpolitika köréből (1929), Kriminológiai adalékok (1929), Budapest hatása a kriminalitásra (1931), A statisztikai képviseleti módszerek alkalmazása a bűnügyi aetiológiában (1930), Budapest hatása a kriminalitásra (1930), Újabb kriminológiai adalékok (1934), Nemzetközi bűnügyi statisztika (1935), Társadalmi kapillaritás és kriminalitás (1936), Magyarország kriminalitása az 1925–1934. években (1937), A nemzetközi bűnügyi statisztika módszerei (1938), A visszaeső bűntettesek kriminalitása és szigorított dologházba való utalásuk (1938), Kriminálpolitika (1941), Büntető igazságszolgáltatásunk az utolsó években és kriminálpolitikai teendőink (1941),

2

Az 1942/1943-as tanév iktatókönyvének tanúsága szerint, Szathmáry már a fenti tanévben kérelmezte tanári kinevezését („Magántanári kinevezést kér a jogakadémián” /az iktatókönyv 483. tétele/). Tanári esküjét ebben a tanévben tette le (1943. március).

Tartalomjegyzék

• Szemelvények a magyar kriminológia történetéből
• Impresszum
• Előszó
• chevron_right1. A magyar kriminológiatörténet főbb mérföldkövei
  • 1.1. A kriminológia hazai hajnala
  • 1.2. A kriminológia szó első hazai megjelenésétől 1922-ig
  • 1.3. 1923-tól a második világháború végéig
  • chevron_right1.4. 1945-től a rendszerváltozásig
    • 1.4.1. A második világháború végétől az ötvenes évek végéig
    • 1.4.2. 1957-től a rendszerváltozásig
    • 1.4.3. Kriminológiai témájú konferenciák és rendezvények
• chevron_right2. A kriminológia magyarországi oktatási helyei
  • 2.1. Eötvös Loránd Tudományegyetem és elődintézményei
  • 2.2. Kolozsvár – Szeged
  • 2.3. Pozsony – Pécs
  • 2.4. Debrecen
  • 2.5. Rendőrtiszti Főiskola
  • 2.6. Miskolc
  • 2.7. Határon túli kriminológia oktatás
  • 2.8. A kriminológia jogakadémiai oktatása
• 3. A kriminológia fogalmának változása
• 4. Idézetek a könyvben szereplőktől
• 5. A könyvben szereplő személyek sírhelyei
• Felhasznált irodalom
• Záró gondolatok
• Melléklet

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 235 8

Bár a magyar kriminológiai gondolkodás kétszáz, a képzés pedig több mint százéves múltra tekint vissza, a hazai kriminológia fejlődését részletesen bemutató, történeti jellegű összefoglaló művekből eddig meglehetősen kevés született. A leginkább meghatározó elmélettörténeti áttekintést Lévay Miklós készítette el a 2016-ban megjelent Kriminológia tankönyvben, ám az a munka elsősorban az elméletekre koncentrált. Ezzel szemben jelen tanulmány főként a tudománytörténeti megközelítésre fókuszál. A mű elsődleges célja a kriminológia hazai fejlődésének áttekintése, valamint a legfontosabb fordulópontok bemutatása. A címben tudatosan szerepel a „szemelvények” kifejezés, ami egyértelműen jelzi, hogy ez az írás nem egy minden részletre kiterjedő monográfia. Ez sokkal inkább egy olyan rövid, összefoglaló jellegű tanulmány, amely strukturált áttekintést nyújt a kriminológia hazai múltja iránt érdeklődőknek. Emellett kiváló szakmai segédanyagként szolgálhat a rendészettudományi és jogtudományi hallgatók számára, érdemben hozzájárulva a kriminológia mint önálló tudományág sokkal mélyebb megértéséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/matyas-szemelvenyek-a-magyar-kriminologia-tortenetebol-a-kezdetektol-1990-ig//