Mátyás Szabolcs

Szemelvények a magyar kriminológia történetéből

a kezdetektől 1990-ig

4. Idézetek a könyvben szereplőktől

„…nem a kiabáló, de nem is a gyűlölködő szereti igazán hazáját, hanem aki nemzetének problémáit átéli, s legtöbb áldozatot hoz érte.” (Angyal Pál)

„Az igazságkeresés sikerének feltétele a helyes meglátás, a szembenézés. Ám az igazság olyan, mint a Nap. Delelésekor vakít. Csak ha nyugszik vagy kél, van módunk beléje tekinteni.” (Angyal Pál)

„A szocializmus eleinte (kb. 1848-ig) merőben érzületi irányban tevékenykedett: az erkölcsi érzésen keresztül igyekezett az emberre hatást gyakorolni; célja léleknyerés, lélekhódítás volt. A később kifejlődött marxi irányzat azonban már a gyűlöletkeltés eszközeivel dolgozik, mert amidőn minden bajt, szenvedést és nyomort a ragadozók kezében levő társadalomnak tulajdonít, s szembeállítja a bourgeoisie-val a proletariátust, a kizsákmányolókkal a kizsákmányolt osztályokat, harcra tüzeli az elnyomottakat, s az érzületi bázisról politikai térre csap át. Nem az egyes embert ragadja meg, hanem az intézményeket, melyeket hatalmi szóval törekszik megváltoztatni. Egyfelől osztályharcra ingerel, másfelől az államot igyekszik kézbe kapni.” (Angyal Pál)

„A liberalizmus és szocializmus az ellentéteik ellenére két ponton mégis találkoznak. Mindenik irány szükségszerűen az ateizmushoz vezet. A liberalizmus, mert az egyént – a szocializmus, mert a társadalmat emeli a csúcsra, mely fölött más szabályalkotó hatalmat nem ismer el. Ezenfelül mindkét világnézet atomizálja a társadalmat: a liberalizmus anarchisztikus – a szocializmus centralisztikus irányban. Ott az egyén mindinkább izolálódik, itt mind jobban mechanizálódik –, de mindenik esetben magára marad, mert elveszti az Istent.” (Angyal Pál)

„Bizonyos, hogy hazánknak folytonosan haladni kell a korral. Ez azonban semmiképp sem jelenti azt, hogy az átalakulás legyen rohamos, a reform legyen meggondolatlan és merész, a fejlődés hirtelen és kellő feltételek nélkül való. Különösen pedig nem jelenti a haladás azt, hogy egy-egy divatossá váll külföldi jelszónak csodatevő hatást tulajdonítsunk és annak a kedvéért veszedelembe sodorjuk nemzetünket.” (Balogh Jenő)

„Magyarország csak akkor maradhat a magyar nemzet hazája, ha országunkban a nemzeti művelődés jellege ezentúl is a magyar lesz.” (Balogh Jenő)

„Kiirthatatlan nép ez a magyar és úgy látszik a Gondviselés arra rendelte, hogy ezen a földön töltse be világtörténelmi nagy hivatását. Ezért a magyar nemzetért, ennek erősbitéséért akarom áldozni legjobb igyekezetemet és megmaradt munkaerőmnek teljességét.” (Balogh Jenő)

„…tisztességes munkával is lehet érvényesülni, tekintélyt pedig nem a beosztás (és a vele járó hatalom) ad, hanem a hatalom mértéktartó gyakorlása révén szerezhet valaki átmeneti tekintélyt egy beosztásnak.” (Bócz Endre)

„Az ifjúságnak írok, mert mély meggyőződésem, hogy írni az ifjúságnak érdemes. Hiszen az új nemzedék mindent ismerni akar, szellemi hódítása az egész világra kiterjed és térben-időben határtalan.” (Dáné Tibor)

„Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a vezetés és a végrehajtás el van szakadva egymástól, a parancsnok és az utasítások az íróasztal mellett születnek, azok nem mások, mint a vezetők szubjektív benyomásai, vagy spontán spekulációk. Meg kell tehát teremteni a vezetés és a végrehajtás közötti őszinte, nyílt és rendszeres együttgondolkodást.” (Déri Pál)

„Sokan a gazdasági bűnözés elleni határozott fellépést a rendőrségtől várják. Kétségtelen, hogy megfelelő létszámú, jól felkészült munkatársakból álló gazdasági rendőrség eredményes eszköz lehet a gazdasági bűncselekmények néhány fajtájával szemben. Ugyanez mondható el a Vám- és Pénzügyőrség szerveiről. Miért nem értek el eddig látványosabb eredményt? Azért, mert azokban a belső gazdasági folyamatokban, amelyben a bűnös tevékenység képződik, rendőri eszközökkel büntető eljárási törvényben rögzített eszközökkel és módszerekkel nem lehet betekinteni.” (Diczig István)

„Ha az emberi lélekről való tudásunk csak egy lépéssel is előre halad, revízió alá kell venni mindazokat a diszciplínákat, amelyeknek tárgya akármiféle vonatkozásban áll a lelki élettel.” (Ferenczi Sándor)

„Az úttörés legnehezebb munkája már megtéve, rajtunk és a következő nemzedékeken a sor, hogy a nemes munkát tovább építsük s teljesen diadalra juttassuk a modern koreszmét: a gyermekek és fiatalkorúak megmentését a bűn útjától s az elbotlottak erkölcsi átalakítását, a büntetés helyett a javító nevelést.” (Finkey Ferenc)

„A városok nemcsak díszét képezik az országnak, hanem ereje is az ország ereje, szelleme az ország szelleme, erkölcsei az ország erkölcsei és története jóformán az ország története.” (Földes Béla)

„A nők a jövő nemzedékek első és legbefolyásosabb tanítói és nevelői; tőlük hallja a gyermek az első édes szót, tőlük tanulja azt, melyhez aztán későbben is rejtélyes, de erős vonzalommal ragaszkodik.” (Földes Béla)

„Az újságot olvasva azt látja az ember, hogy csupa ártatlan ember kerül börtönbe. Ezek szerint mi nem vagyunk ártatlanok, mert akkor mindannyian börtönben lennénk.” (Földvári József)

„Madarat tolláról, embert barátjáról — a betörőt szerszámjairól ismerhetjük meg.” (Hacker Ervin)

„Az ember az értékvilágba gyökeredzik bele. Ez az értékvilág pedig a keresztény kultúra értékelemeiből épül fel. Homokra épül ezért azon állam büntetőjoga, amely a bűncselekményeknek kialakításában az egyéniség feláldozásával a közösséget emeli bálvánnyá.” (Irk Albert)

„E ferde felfogások veszélyeztetik ma büntető igazságszolgáltatásunk komolyságát s szülik a ferde humanizmust. Csak ennek tulajdonítható a lanyhaság, amivel a büntető hatalom kezeltetik, és aminek egész nyilvánvaló következménye a súlyos bűnesetek szaporodása. A legnagyobb veszedelem azonban épp az, hogy aki a jogrend megőrzése mellett foglal kötelességszerűen állást, az inhumanitás és az ósdiság vádjának teszi ki magát. Úgy hiszem, ezzel szemben sikerült kimutatnom, hogy épp a humanizmus nevében történnek a legnagyobb igazságtalanságok, amikor az erkölcsi ítélkezést nem tudják helyesen alkalmazni. Igazságtalanságot szül, ha nem azt a mértéket és módot alkalmazzuk az egyes emberre, ami az ő erkölcsi állapotának megfelel, amire a történelmi tanúságok adják meg a kulcsot, s igazságtalanságot szül, ha felületesek, elfogultak vagyunk akármi okból, de különösen, ha csak azért, hogy tetszelegjünk divatos eszmékkel.” (Kármán Elemér)

„Mi sem hasznavehetetlenebb mint az olyan jogi munka, ahol az élő jog megismerését minduntalan az óhajtandó jog motívumai zavarják s így tulajdonképpen sem a gyakorlati jogásznak nem szolgál helyesen, sem a törvényhozónak.” (Kenedy Géza)

„Vallom, hogy az élő jog, még a kódexek vaskerete közé szorított jog is, bír bizonyos autonóm fejlődési képességgel a gyakorlatban. Mint ahogyan az élet sincs soha megkövülve, amelynek a jog szolgálni tartozik.” (Kenedy Géza)

„Ha már maga a házasság nem bír is nálunk oly erkölcs óvó hatállyal, mint másutt, legalább várható volna, hogy a gyermekekkel megáldott házasságnak lesz ily kihatása, mert a család becsületének sértetlen fenntartása, az ártatlan gyermeknek megkímélése rendesen visszariasztó hatást gyakorol a bűnpálya felé közeledő, gyakran meg visszarántó hatást a bünpályán haladó szülőre, de fájdalom, még ez a családra való tekintet sem látszik nálunk activnak lenni, mert az évenkint elitéit bűntettes közt több a családos, mint a nem családos ember.” (Konek Sándor)

„Minden Akadémiának joggal büszkeségét képezi az, hogy nemcsak a hazai tudósokat teszi munkásságának részeseivé, hanem körébe választva a külföld hírnevesebb tudósait, ezeknek is némiképp az elismerés adóját igyekszik leróni, s egyúttal látható kifejezést adni azon kapocsnak, mely a különféle nemzetek tudományos búvárait egy közös czél felé való törekvésben egyesíti.” (Lehossék József)

„…az az irat, amely a büntetőeljárásban tartalmával – a benne rögzített emberi gondolattal – bizonyít, írásbeli bizonyítási eszköz, míg az, amely létével, tárgyi bizonyítási eszköz.” (Pusztai László)

„Bármilyen emelkedett erkölcsi vagy jogászi álláspontot foglaljunk is el, a bosszú megszüntethetetlenül ott lappang a bűnre való egyéni és társadalmi reakcióinkban. Abban tudniillik, hogy mit tekintünk bűnnek, és abban, hogy miként büntetünk. A bosszú a legfejlettebb büntetőjogi rendszerben is ott rejtőzik a büntetőjog társadalmi motivációs bázisában.” (Szabó András)

„A bosszúvágy nem elégül ki, ha az ajnározott fekete fedezőmén helyett csak egy szürke kancát lopunk vissza. A saját szemfog elvesztését nem pótolja egy másik kivert szemfog, a harci mén nem helyettesíthető a mégoly kedves poroszkával. A bosszú kiéléséhez szükség van a veszteség pótlására, értékbecslő kompenzációra. A bosszú megtorlássá szelídül, ami már reflektált válasz a bűnre, de a barbárság megszelídítve, racionalizálva sokkal általánosabb, egyetemesebb válasz lehet a sérelemre.” (Szabó András)

„A mértéktartás a büntetőjog civilizálásának és humanizálásának alapelve.” (Szabó András)

„A kriminológusnak – mint minden értelmiséginek – joga van bármilyen értékrendben hinni, és akármilyen világnézethez tartozni. Kutatóként azonban be kell tartania a formális logika szabályait, a megfigyelés és a kísérlet tudományos előírásait, társadalmi és politikai kérdésekben pedig maximálisan tárgyilagosnak kell maradnia.” (Szabó Dénes)

„A nyomozásnál az igazság kikutatása a főtörekvés, ezért a nyomozónak elméleti és gyakorlati, taktikai és technikai, valamint logikai tudásait és ösztönös érzéseit úgy kell igénybe venni, hogy az esetleg ártatlanul gyanúsított személy szerepe tisztázódjék, és hogy az igazi tettes kiléte megállapíttassék.” (Szathmáry Róbert)

„Voltakép hálásak lehetünk a tiszazugi megéráknak. (…) Nekik köszönhető, hogy a hivatalos és nem hivatalos közvélemény, legalább néhány napra, fölfedezte a kriminológiát. (Vámbéry Rusztem)

„A kriminológia – mint általában minden más tudomány – csak akkor tarthat számot továbbra is nagy érdeklődésre, ha megmarad élő tudománynak, ha a jelenlegi elméleti tételek nem merevednek dogmákká, hanem változnak, módosulnak, híven tükrözve vissza a valóságot.” (Vígh József)

Szemelvények a magyar kriminológia történetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 235 8

Történelem

Bár a magyar kriminológiai gondolkodás kétszáz, a képzés pedig több mint százéves múltra tekint vissza, a hazai kriminológia fejlődését részletesen bemutató, történeti jellegű összefoglaló művekből eddig meglehetősen kevés született. A leginkább meghatározó elmélettörténeti áttekintést Lévay Miklós készítette el a 2016-ban megjelent Kriminológia tankönyvben, ám az a munka elsősorban az elméletekre koncentrált. Ezzel szemben jelen tanulmány főként a tudománytörténeti megközelítésre fókuszál. A mű elsődleges célja a kriminológia hazai fejlődésének áttekintése, valamint a legfontosabb fordulópontok bemutatása. A címben tudatosan szerepel a „szemelvények” kifejezés, ami egyértelműen jelzi, hogy ez az írás nem egy minden részletre kiterjedő monográfia. Ez sokkal inkább egy olyan rövid, összefoglaló jellegű tanulmány, amely strukturált áttekintést nyújt a kriminológia hazai múltja iránt érdeklődőknek. Emellett kiváló szakmai segédanyagként szolgálhat a rendészettudományi és jogtudományi hallgatók számára, érdemben hozzájárulva a kriminológia mint önálló tudományág sokkal mélyebb megértéséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/matyas-szemelvenyek-a-magyar-kriminologia-tortenetebol-a-kezdetektol-1990-ig//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero