Mátyás Szabolcs

Szemelvények a magyar kriminológia történetéből

a kezdetektől 1990-ig

1.3. 1923-tól a második világháború végéig

A trianoni országcsonkítást követően jelentősen átrendeződött a honi felsőoktatás, a pozsonyi és a kolozsvári egyetemet Szegedre, illetve Pécsre menekítették.

A két világháború közötti időszakkal kapcsolatban Lévay professzor megjegyzi, hogy „A korszakban Hacker Ervin – akkoriban a miskolci jogakadémia, majd a debreceni egyetem tanára – volt az egyetlen olyan szakember, aki rendszeresen folytatott kriminológiai kutatásokat” (Lévay 2016). A tanrendek ezt maradéktalanul alátámasztják. Irk Albert a budapesti Tudományegyetemen az 1921/1922. tanév II. félévében tanított utoljára kriminológiát, ezt követően Pécsre ment, ahol csak az 1946/1947. tanév I. félévében hirdette meg újból a tárgyat. A debreceni egyetemen az 1918/1919. tanév II. félévétől (Kriminál politika, Bernolák Nándor) az 1943/1944. I. félévéig (Kriminológiai problémák, Hacker Ervin) nem volt kriminológiaoktatás. A tanrendek tanúsága alapján az 1921/1922. tanév I. félévtől a szegedi egyetemen sem volt kriminológia tárgynév alatt oktatás. A miskolci jogakadémián Hacker Ervin volt az, aki több-kevesebb rendszerességgel meghirdette a tárgyat, az egri jogakadémián pedig Szathmáry Róbert tanított kriminológiát (1943–1944).

A két világháború között a baloldali érzelmű társadalomtudósok kisebb szerepet kaptak a tudományos életben (egy részük külföldre távozott), így a dualizmus időszakához képest mérsékeltebb volt a tudomány fejlődése. Ennek ellenére a húszas évek szakmai folyóirataiban és napilapjaiban, továbbra is számos érdekes, kriminológiai vonatkozású hírt lehet találni.

A Színházi Élet című folyóirat például adott hírt arról, hogy Vámbéry Rusztem Kriminológia című művét eszperantó nyelven is kiadták (h. 1924), majd ezt követően Madách Az ember tragédiája című munkáját fordítják le a nemzetközi nyelvre (vagyis a már akkor is híres, nemzetközileg elismert irodalmi művet megelőzte a kriminológiai könyv!).

Számos folyóirat beszámolt Kármán Elemér (1876–1927) temetéséről.

„(Eltemették Kármán Elemért, „a jó bírót”) Ma délután négy órakor temették el a Kerepesi úti temető halottasházából Kármán Elemér nyugalmazott törvényszéki bírót. Kármán 1873-ban született. A bírói pályán főleg gyermekkriminológiával foglalkozott. Pesterzsébeten, ahol működött, megalapította az elhagyott gyermekek otthonát. Áldásos működése mindenütt nagy elismerést váltott ki és ő volt a gyermekkriminalisztika »jó bírája«. Nagy tekintélyével 1917-ben megalakította a gyermekjóléti szövetséget, majd a következő évben a bíróságok keretében a kriminál-pedagógiai intézetet, amely nálunk először viszi keresztül a gyermek lelki életének tudományos elemzését. Gyakorlati munkásságán kívül hatalmas és nemzetközileg elismert, tudományos irodalmi működést is fejtett ki. Temetésén igen sokan jelentek meg” (sz. n. 1934, 9).

A rendőri szakirodalomba csak kis fáziskéséssel szivárgott be a kriminológia tudománya. Mutatja ezt a rendőri folyóiratoknál, az Arcanum adatbázisban, a „kriminológia” kulcsszóra történő keresés eredménye is. Meglehetősen kevés találat van csak, a meglévők pedig sok esetben a kriminalisztikára utalnak.

A Magyar Detektív folyóirat „Börtön vagy nevelőintézet” című 1927-es cikke viszont már határozottan kriminológiai tematikájú, a büntetés-végrehajtási intézetek nevelő hatásával foglalkozik (Heindl 1927). Ezt követően már viszonylag nagy számban lehet kriminológiai témában cikkeket találni. Néhány évvel később elindult a folyóiratban a „Kriminállexikon” rovat is, ahol kriminológiai fogalmakat, illetve neves hazai és külföldi kriminológiával foglalkozó személyek életrajzát ismertetik.

A Magyar Tanítóképző folyóiratban érdekes felvetés olvasható, amely egy tervezetet fogalmaz meg a tanárképzésre vonatkozólag (1928). Ennek során „függelékképen” a kriminológia tanárképzésben történő oktatását is megemlítették.

„Csak azt akarjuk hangsúlyozni, hogy tanári oklevelet csak az a jelölt kaphat, aki az Apponyi-kollégiumban való tanulmányait sikeresen elvégezte. A jelöltek főtárgyaikon kívül tartozzanak az egyetemen általános embertant, szociológiát, kriminológiát és patológiát is hallgatni és azokból kollokválni, miután ezek a nevelés kérdéseinek megoldását több vonatkozásban támogathatják.” (Frank 1929, 53.)

A szerző tudomása szerint ilyen jellegű tárgy nem került bevezetésre a tanárképzésben sem a két világháború között, sem a későbbiekben.

A két világháború közötti időszak egyik legnagyobb horderejű, s nemzetközi visszahangot is kiváltó gyilkosságsorozata volt a tiszazugi arzénes asszonyok ügye. Valójában az ország többi részén is történtek hasonló gyilkosságok, azonban a Tiszazugban elkövetett emberölések kapták a legnagyobb publicitást. Ennek kapcsán számos kriminológiai kérdés is felmerült az átlagemberben, a tudóstársadalomban és a nyomozóhatóság tagjaiban egyaránt. Ezzel kapcsolatban Vámbéry Rusztem is tollat ragadott és tett néhány pikírt megjegyzést a problémakör kapcsán:

„Voltakép hálásak lehetünk a tiszazugi megéráknak.1 Oportet ut fiant scandala.2 Nekik köszönhető, hogy a hivatalos és nem hivatalos közvélemény, legalább néhány napra, fölfedezte a kriminológiát. Ilyen tudomány ugyan még nincs Magyarországon, mert ha volna, úgy bizonyára tanszéke is akadna az egyetemeken, de abból a visszhangból, amelyet a férjgyilkos asszonyok rémségei a sajtóban kiváltottak, mégis dereng némi remény, hogy talán egyszer lesz majd idő, amikor a repülőrekordokra, futballmeccsekre és színpadi dívák illegitim szeretkezéseire fordított érdeklődésből egy kis töredék jut a kriminalitás tényezőivel foglalkozó tudománynak is. Egyelőre azonban a kriminalitás elleni küzdelem stratégiájával csupán a kávéházi Konrádok foglalkoznak.” (Vámbéry 1929, 524.)

∗

Az alfejezet a két világháború közötti időszak jelentősebb kriminológiai vonatkozású eseményeit mutatta be. A kriminológia fejlődésére nagy (negatív) hatással volt az ország területének feldarabolása, a nagy egyetemi városok elvesztése és a gazdasági válságok időszaka. A pozsonyi és a kolozsvári egyetemek Pécsre és Szegedre menekültek, azonban a kriminológia oktatása az évek többségében nem volt jellemző. Ez mondható el a vizsgált időszak nagyrészéről, számos korábbi kutatónak jóval kisebb lett a tudományos aktivitása, s egyedül Hacker Ervin volt az, aki viszonylagos rendszerességgel művelte és oktatta a kriminológiát. Hacker mellett Kármán Elemér és Vámbéry Rusztem neve emelhető ki, akik intenzívebben foglalkoztak a területtel. Az 1920-as évektől kezdve viszont a rendőri folyóiratok is „felfedezték” a kriminológiát és egyre több tanulmány jelent meg a kriminológia témakörében.

1	Jelentés: házsártos, gonosz asszony
2	A latin mondás fordítása: Szükség, hogy botránkozások történjenek.

Szemelvények a magyar kriminológia történetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 235 8

Történelem

Bár a magyar kriminológiai gondolkodás kétszáz, a képzés pedig több mint százéves múltra tekint vissza, a hazai kriminológia fejlődését részletesen bemutató, történeti jellegű összefoglaló művekből eddig meglehetősen kevés született. A leginkább meghatározó elmélettörténeti áttekintést Lévay Miklós készítette el a 2016-ban megjelent Kriminológia tankönyvben, ám az a munka elsősorban az elméletekre koncentrált. Ezzel szemben jelen tanulmány főként a tudománytörténeti megközelítésre fókuszál. A mű elsődleges célja a kriminológia hazai fejlődésének áttekintése, valamint a legfontosabb fordulópontok bemutatása. A címben tudatosan szerepel a „szemelvények” kifejezés, ami egyértelműen jelzi, hogy ez az írás nem egy minden részletre kiterjedő monográfia. Ez sokkal inkább egy olyan rövid, összefoglaló jellegű tanulmány, amely strukturált áttekintést nyújt a kriminológia hazai múltja iránt érdeklődőknek. Emellett kiváló szakmai segédanyagként szolgálhat a rendészettudományi és jogtudományi hallgatók számára, érdemben hozzájárulva a kriminológia mint önálló tudományág sokkal mélyebb megértéséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/matyas-szemelvenyek-a-magyar-kriminologia-tortenetebol-a-kezdetektol-1990-ig//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero