Mátyás Szabolcs

Szemelvények a magyar kriminológia történetéből

a kezdetektől 1990-ig

1.4.1. A második világháború végétől az ötvenes évek végéig

A háború utáni években remény látszott arra, hogy az ország a demokrácia útján halad tovább, és a kriminológia előtt is biztató jövő áll. Utóbbira reményt keltő próbálkozások is történtek, számos egyetemünkön a háború okozta nyilvánvaló nehézségek ellenére is meghirdették a kriminológia tárgyat (lásd: 2. fejezet). A remény azonban hiú volt, a párt ökle gyorsan lecsapott a kriminológia tárgyat hirdető tanárokra is, így egy-két félévet tudtak csak tanítani.

Az ország életében a fordulópontot az 1948-as esztendő jelentette („a fordulat éve”), amikor az ún. kékcédulás választások (1947) után a kommunisták csalással magukhoz ragadták a hatalmat. Lévay Miklós innentől számítja a proletárdiktatúra időszakát. Ettől kezdve jelentős változások következtek be az élet minden területén, így a köz- és felsőoktatásban is. Néhány év leforgása alatt a korábbi felsőoktatási intézmények és tanszékek élére megbízható pártkatonák kerültek, akik többnyire a tudománnyal korábban nem jegyezték el magukat. A nyugati nyelvek oktatását a legtöbb helyen betiltották, számos tudományterületet pedig burzsoá, ál és reakciós tudománynak minősítettek, így azok oktatását megszüntették, a régi képviselőiket pedig ellehetetlenítették. Így járt a kriminológia is, melynek hivatalos megítélését jól érzékelteti az alábbi idézet is, amely 1952-ben jelent meg a Jogtudományi Közlönyben.

„Jellemző, hogy a bűnözés okainak a feltárására hivatott kriminológia burzsoa ’tudósai’ kezdettől fogva a bűnözés valódi okának az elleplezésén fáradoztak. De nem kevésbbé jellemző az is, hogy e ’tudósok’ művei, amelyek állítólag ’a bűnözés megfékezésére’ javasolt intézkedéseket tartalmazzák, napjainkra éppen azokhoz a szörnyű emberiesség elleni bűncselekményekhez váltak ’forrásmunkává’, amelyeket az imperialista államok tényezői követnek el bírósági vagy bíróságon kívüli leszámolás formájában. Ilyen körülmények között a kriminológia burzsoá ’tudománya’ a legtávolabbról sem alkalmas arra, hogy akár csak megközelítőleg is hű képet adjon az imperialista államok bűnözésének az állapotáról. Csak a marxizmus–leninizmus szilárd talaján álló szocialista büntetőjogtudomány képes, a tőkés országokban folyó bűnözés valóságos helyzetének a feltárására és az imperialista burzsoázia bűntetteinek a leleplezésére” (Péteri 1952, 556).

A fenti idézet jól mutatja a korabeli közállapotokat, amely jelentős hatást gyakorolt a kriminológiára is. A tudomány fejlődését évtizedekkel vetette vissza, s majd csak a hatvanas évektől nyílt lehetőség a kutatások újbóli elkezdésére. A korabeli „nagy nevek” eltűntek, s újakat kiáltottak ki a kriminológia felkent tudósainak. Ilyen volt például Kemény Gábor, akiről a Hírlap című folyóiratban a következőket írták: „Az egyetemen legutóbb dr. Kemény Gábor rendőr vezérőrnagy, a kriminológia legkiválóbb magyar tudósa tartott előadást…” (sz. n. 1949, 4).

Voltak azonban olyanok, akik le merték írni a kriminológiával kapcsolatban a véleményüket, a valós helyeztet, igaz nem Magyarországon, hanem az Egyesült Államokban.

„Közben pedig beszélhetünk azokról az emberi jogokról, amelyek ma úgy látszik csak papíron léteznek a világ egyik részében. A kommunista kriminológia már évtizedekkel ezelőtt belelőtte „sputnikját“ a világba. Ez az igazságszolgáltatási sputnik akkoris és ma is felülmúlta a keringő kutyaól technikaibűvészmutatványát. Börtönökben agyonverések, saját hatáskörben elintézések, titkos perek, gyógyszeres eljárások, a középkor vallatásait méreteiben és technikájában meghaladó kínzások a sajátosságai ennek a „haladó igazságszolgáltatásnak”. A kriminális kriminológia ez! Ennek egyik megnyilatkozása volt csupán a Nagy Imre per” (Töttösy, 1958, 2).

A hivatalos narratíva szerint a szocialista kriminológiának és a burzsoá kriminológiának nincs egymáshoz köze, mivel míg az utóbbi öncélú boncolgatás és kiúttalan rendszerezés, ami a bűncselekmények osztályjellegének elkendőzését szolgálja, addig a szocialista kriminológia tudományosan, a bűnözés osztályjellegének felismeréséből kiindulva vizsgálja a bűnözést (Viski 1959).

A fentiek ellenére néhány „nagy név” megemlítése nem maradhat el, akik a vészterhes időkben is őrizték a tüzet, és a lehetőségekhez képest életben tartották a kriminológiai gondolkodást.

Az ELTE-n Schäfer István tanított néhány éven keresztül kriminológiát, azonban ő 1957-ben elhagyta az országot. Szegeden Illyés Tivadar főállamügyész-helyettes mindössze egy féléven keresztül oktathatta csak a kriminológiát (1947/1948-as tanév I. félév). Pécsett Irk Albert az 1946/1947. tanév I. félévében és az 1947/1948. tanév I. félévében hirdethette meg a Kriminológia című tárgyat. A debreceni egyetemen az 1946/1947. II. félév és az 1947/1948. tanév I. félévében Cséka Ervin, a József Attila Tudományegyetem (JATE) későbbi egyetemi tanára, tanította a Kriminológia tárgyat a volt alma materben.

Mindenképp említésre méltó, hogy Erdélyben évekkel tovább volt kriminológiaoktatás, mint hazánkban, s a magyar nyelvű képzés megszüntetését követően is folyt tovább román nyelven kriminológiaoktatás. A fent említett személyekről az egyes felsőoktatási intézmények bemutatása során teszek részletesen említést.

Szemelvények a magyar kriminológia történetéből

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 664 235 8

Történelem

Bár a magyar kriminológiai gondolkodás kétszáz, a képzés pedig több mint százéves múltra tekint vissza, a hazai kriminológia fejlődését részletesen bemutató, történeti jellegű összefoglaló művekből eddig meglehetősen kevés született. A leginkább meghatározó elmélettörténeti áttekintést Lévay Miklós készítette el a 2016-ban megjelent Kriminológia tankönyvben, ám az a munka elsősorban az elméletekre koncentrált. Ezzel szemben jelen tanulmány főként a tudománytörténeti megközelítésre fókuszál. A mű elsődleges célja a kriminológia hazai fejlődésének áttekintése, valamint a legfontosabb fordulópontok bemutatása. A címben tudatosan szerepel a „szemelvények” kifejezés, ami egyértelműen jelzi, hogy ez az írás nem egy minden részletre kiterjedő monográfia. Ez sokkal inkább egy olyan rövid, összefoglaló jellegű tanulmány, amely strukturált áttekintést nyújt a kriminológia hazai múltja iránt érdeklődőknek. Emellett kiváló szakmai segédanyagként szolgálhat a rendészettudományi és jogtudományi hallgatók számára, érdemben hozzájárulva a kriminológia mint önálló tudományág sokkal mélyebb megértéséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/matyas-szemelvenyek-a-magyar-kriminologia-tortenetebol-a-kezdetektol-1990-ig//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero