A szakdolgozat tényleges megírásához a fentiekben kifejtett munkafolyamatok után célszerű csak nekilátni, illetve a szakirodalmi áttekintés rész kidolgozására és megszövegezésére már a gyakorlati vizsgálatot megelőzően vagy azzal egyidejűleg sor kerülhet. A legfontosabb, hogy csak akkor ajánlott elkezdeni az anyag fogalmazását, amikor a hallgató tisztázta magában, tartalmilag, logikailag, szerkezetileg hogyan szeretné felépíteni dolgozatát, mi lesz a kiindulópont, és hova szeretne eljutni. Ha ugyanis nem tervezi meg valaki előre írásművének gondolatmenetét és struktúráját, akkor egyrészt már viszonylag kevés oldal megírása után elakadhat, vagyis előfordulhat, hogy nem tudja, miként folytassa munkáját. Másrészről nagy valószínűséggel nem lesz jó bizonyos szempont(ok)ból a dolgozat struktúrája; például „mozaikszerűvé” válhat, ami azt jelenti, hogy a kisebb-nagyobb szerkezeti egységek illeszkedése tartalmilag nem következetes, a feldolgozott szűkebb-tágabb témák nem kapcsolódnak megfelelően egymáshoz. Harmadsorban pedig, a nem tudatosan felépített dolgozatot át lehet ugyan később alakítani, azonban ez rendkívül munka- és időigényes, és megköveteli a hallgató részéről mind a megírt, mind a tervezett tartalom rendkívül jó átlátását. Mindezek miatt nagyon fontos a szakdolgozat gondolatmenetének, felépítésének alapos átgondolása a megírás megkezdését megelőzően, és ennek egy jól elkészített tartalmi-szerkezeti vázlat formájában történő rögzítése.