Az 1330-as évekre végleg berendezkedett Anjou-hatalom számos előnyt jelentett Magyarországnak. A francia viszonyokat, kormányzati rendet hazánkba átültető Károly a kor legkorszerűbb vívmányait alkalmazta: francia közigazgatást, olasz pénz- és bankrendszert. Leghívebb magyar munkatársával, az Aba Sámuel nemzetségéből származó Nekcsei Dömötörrel kidolgoztatott egy új és hatásos pénzügyi rendszert, adó- és devizapolitikát, mely a külkereskedelem lehetőségeit szinte korlátlanná fokozta. A firenzei pénz mintájára Nekcsei bevezette az aranyforintot, majd később egy ezüst pénzfajtát is. Nekcsei húsz éven át volt a magyar pénzügyek korlátlan hatalmú és, tegyük hozzá, rendkívül sikeres irányítója. A magyar aranyforint kiváló nemzetközi fizetési eszközzé vált; olasz bankok sorra nyitották meg fiókjaikat Budán és az ország más városaiban. „Örökké tartó, az egész országban mindenütt forgalomba hozandó, jó új pénz verését” rendelte el az 1323-ban megkezdett pénzügyi reform. Érdemes eltűnődnünk afölött, hogy a XIV. század első felében egy ősi magyar nemzetség fia – őse, Aba Sámuel, Szent István nádora és magyar király volt! – kiváló pénzügyi tehetséggel, az akkor legmodernebb elvek szerint rendezi az ország pénzügyeit. Ez az olasz egyetemen tanult művelt magyar főúr pazar kiállítású bibliát festetett-másoltatott, mely nemrégen hasonmás kiadásban jelent meg. Eredetijét New Yorkban őrzik.