A cseh felkelés és a Frigyes cseh király segítségére siető Bethlen Gábor reménykeltő helyzete – a magyar országgyűlés 1620 augusztusában magyar királlyá választotta! – hónapok alatt semmivé zsugorodott, mert 1620. november nyolcadikán a császári haderő Prága közelében (Fehérhegy) megsemmisítő vereséget mért a fellázadt csehekre, és Frigyes király, aki „sem pénzt, sem katonát nem hozott magával, csak költséges udvartartást” (Szekfű), fejvesztetten menekült, meg sem állva Hollandiáig. Itt azonnal kapcsolatba lépett apósával, Jakab angol királlyal. Ennek viszont az lett a következménye, hogy a menekült református német fejedelem, rövid ideig cseh király, kedvező hírét keltette a vele szövetkezett Bethlen Gábornak, aki így belekerült Európa nagyhatalmainak érdeklődési körébe, sőt Leopold Ranke, a múlt század nagy német történetírója szerint Bethlen „ist ein machtiges Oberhaupt der Weltbewegung geworden” – a protestestáns világtörténelem hatalmas vezetőjévé vált. Bethlen révén tehát mint Magyarország, mint magyar állam kerültünk vissza Európa köztudatába. És ez még akkor is így igaz, ha ez a köztudat még mindig – egyébként joggal – kedvezőtlen elbírálást is jelent. I. Jakab angol király, Stuart Mária fia, így inti a szerinte politikailag határozatlan lengyel rendeket: