Alig egy hónappal a Zalán futása megjelenése után – arról természetesen mit se tudva –, Ferenc császár és király 1825. szeptember tizenegyedikére országgyűlést hirdetett Pozsony városába. Mivel ez a testület már hosszú ideje nem ülésezett, az egybehívás puszta ténye jelentőségteljesnek minősült. Annyira megélénkült a politikai élet, hogy 1825–1848 között, rövid húsz-egynéhány esztendő alatt több jótékony változás történt Magyarországon, mint azelőtt akár egy évszázadig. Ezt a korszakot, melyet reformkorként szokás emlegetni, a történettudomány alaposan feltárta. Talán egy élet sem elég a könyvtárnyi irodalom alapos áttanulmányozására. Szinte minden egyes napról, annak minden egyes eseményéről adataink, emlékezéseink, okmányaink, közleményeink, tudományos és irodalmi igényű összegzések állanak rendelkezésünkre. De aki csak a szépirodalomból tájékozódik szívesen, az is nagy vonalakban megbízható képet kap e korszakról Jókai Mór regényeinek: Egy magyar nábob; Kárpáthy Zoltán (1853–1854) olvasásakor. Jelképesnek tekinthető, hogy a hivatásos huszártiszt Széchenyi István gróf ezen az 1825-ös országgyűlésen lép fel politikusként, és közlelkesedést kiváltó ajánlatával megalapítja a Magyar Tudományos Akadémiát, ahogyan akkor nevezték: Tudós Társaságot, mely 1830-tól kezdi meg rendszeres működését, első (fizetett!) tagokként Kisfaludy Károlyt (aki rövidesen meghalt), Vörösmarty Mihályt, Berzsenyi Dánielt és Kölcsey Ferencet nevezve meg.