Ha a viszony az összetevő rezgések frekvenciája között a fenti értelemben nem harmonikus, az eredő rezgés aperiodikus, szabálytalan (8. ábra), tehát nem lehet alaphangot meghatározni. Ennek megfelelően a keletkező hangjelenség fizikai értelemben nem zenei hang, hanem zörej, amelyet úgy írhatunk le, mint határozatlan számú, nem harmonikus összetevőkből álló, periódusos tulajdonság nélküli (vagy nehezen felismerhető periódusos tulajdonsággal rendelkező) hangot. A zörej a hangforrás szabálytalan mozgásának az eredményeként keletkezik. A beszédtevékenységben zörejes hangok akkor jönnek létre, amikor a képzési levegő a hangrésen átáramolva egyenesen a toldalékcsőbe jut, ott beleütközik a beszédszervek által állított akadályba (zörejes hangforrás) és az akadály jellegétől (szűkület, zár), helyétől és méretétől függően különböző típusú zörejek keletkeznek. Minél szűkebb a csatorna, amelyen a levegőnek át kell haladnia, illetőleg minél feszesebb a zár, amelyet fel kell oldania, annál inkább a magas rezgésszámú összetevők erősödnek fel. Tehát a zörejes hangszerkezetben meg lehet határozni a részhangoknak egy vagy több olyan nyalábját, amelyek a többihez képest intenzívebbek (zörejgóc), de nem lehet fellelni azt a szabályos felhangszerkezetet, amely a zenei természetű zöngét jellemzi (l. a 9. ábrában a szerencsés szó magán- és mássalhangzóit). A beszédben lehetőség van arra is, amire a többi hangjelenség esetében nincs, hogy ti. a zenei típusú zönge ütközik bele a zörejkeltő akadályba, a keletkező hangjelenség pedig kevert típusú, egyszerre zenei és zörejes. Ennek megfelelően a zöngés mássalhangzók akusztikai szerkezetét a zöngés komponens formánsai és a zöngére rátelepedő zörej frekvenciaadatai együttesen határozzák meg. Minél erősebb a zöngés komponens a zörejkomponens rovására, annál nyilvánvalóbb a formánsszerkezet, azaz a magánhangzós jelleg és másodlagos a zörejes, azaz mássalhangzós jelleg. Ez a magyarázata annak, hogy a zöngés mássalhangzók olykor kategóriát válthatnak, és a nyelvi szerep tekintetében egyenrangúvá válnak a magánhangzókkal, pl. a szótagmag pozíciójában.