Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


A koartikuláció lehetőségei

A koartikuláció lehetőségei igen sokfélék. A magánhangzók elmozdíthatják a mássalhangzók jellemző képzési helyét, tehát palatalizálják vagy velarizálják őket (pl. király/kutya, ez tükröződik a locusfrekvencia mozgásában, vö. 8.3.2.2.), rákényszeríthetik a mássalhangzókra ajakállásukat, tehát labializálják vagy illabiálissá teszik őket (pl. tíz/tűz), továbbá mennyiségi változásokat idézhetnek elő a mássalhangzó képzésmódjában: szorosabbá teszik vagy lazítják a zárt, szűkítik vagy tágítják a rést stb. A mássalhangzók is hatnak a magánhangzókra, pl. a saját képzéshelyükhöz húzzák őket, ezért a magánhangzók formánsai kisebb-nagyobb mértékben fel- vagy lehajlanak a mássalhangzó lokuszához (vö. 20. ábra), továbbá kiterjesztik rájuk orrhangúságukat (pl. vénség [vẽ:še:g]), lerövidítik vagy megnyújtják időtartamukat (különösen erőteljes a [l], a [r] és a [j] nyújtó hatása, vö. tol [to:1], kormány [ko:rma:ny). Mássalhangzók között szintén sor kerülhet a képzéshelyek egyeztetésére (pl. honvéd [hoɱve:d]), megváltoztatására (pl. azonban [ɔzombɔn]), képzési mozzanatok elmaradására (pl. a kaptár szó [p+t] kapcsolatában az első mássalhangzó zárfelpattanása elmarad), képzési mozzanatok eltolódására (a nazális mássalhangzók előtti zárhangok zárja hátul, az uvulánál pattan föl, pl. az adni, satnya szóban), a hangszalagműködés és az uvulamozgás befolyásolására. A zengőhangok alkalmilag elveszíthetik a zöngéjüket, különösen hangsor végén, szünet előtt, ugyanakkor a zöngétlen gégeréshang, a [h] két magánhangzó közötti helyzetben többnyire átveszi ezek zöngéjét. Sokkal gazdaságosabb ugyanis, ha pl. a lehet szóban a hangszalagok a /h/ tartamára nem szakítják meg a zöngeképzést, azaz nem veszik föl a 10°-os rést igénylő h-állást. Ekkor azonban a /h/ is a folyamatosan képzett zöngéből jön létre, [ɦ]-ként. Ez az ún. átívelő koartikuláció. Lehetőség van továbbá a képzésmódban való közeledésre, pl. amikor a játszik szóalakban a dentális zárhang, a [t] és a dentális réshang, a [s] azonhelyi (homorgán) hangok lévén közelednek egymáshoz a képzés módjában, és az eredmény egy hosszú, dentális zár-réshang, amelynek a képzése annyival kényelmesebb az összetevők külön-külön történő képzésével szemben, hogy a kétféle mozzanat egyetlen konfigurációban van jelen, a hangzás tartamában tehát csak meg kell őrizni a képzés kezdetén kialakított konfigurációt. Sőt a képzésmódban való azonosulásra is van lehetőség, pl. amikor a /n/ a rákövetkező /r/ és /l/ hatására képzésmódban azonosul ezekkel a hangokkal: kínrím [kĩ:r:i:m], kínlódik [kĩ:l:o:dik]. Számtalan apróbb-nagyobb igazítást hajtunk tehát végre, amiről – ha nem hívják fel külön a figyelmünket – tudomást sem veszünk, mert beszédhallásunk eltompult a nyelvileg lényegtelen képzési automatizmusokra (vö. a beszédészlelés nyelvspecifikus jellegéről mondottakat a 8.2.3. pontban). Akkor figyelünk fel rájuk, amikor a magyarul tanuló külföldiek – nem ismervén a megfelelő finomszabályokat – nem hajtják végre a szükséges igazításokat.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave