Kiefer Ferenc (szerk.)

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Fonológia


Összefüggés a harmóniával

A nyitótövek viselkedése a magánhangzó-harmónia keretében is leírható. Ebben a pontban erre látunk egy vázlatos példát. Akárcsak a 2.3. pontban, a magánhangzó-hosszúság ebben az elemzésben is a CV-tengelyen jelenik meg, vagyis a hosszú-rövid párok egy-egy magánhangzóként szerepelnek, csak egyszer V-hez, másszor VV-hez társítva. Így a rendszer a hátsó /u o a/, az elülső /ü ö/ és a semleges /i e/ magánhangzókból áll. Viszont az eddigiektől eltérően archiszegmentumok is fognak szerepelni az elemzésben. Az archiszegmentum (másnéven archifonéma) két vagy több, egyébként szembenálló szegmentum közös jegyeit tartalmazza. A magyarban például az a („nyílt rövid hátsó magánhangzó”) és e („nyílt rövid elülső magánhangzó”) általában szembenállnak (kartkert), de bizonyos helyeken, így például toldalékokban (-ban ∼ -ben) nem, ugyanis itt váltakozásuk szabályszerű. Ezért lehet azt mondani, hogy a -ban/-ben rag magánhangzója se nem a, se nem e, hanem ezek közös része, archimagánhangzó („nyílt rövid magánhangzó”), melyet mondjuk A-val vagy a/e-vel jelölhetünk.

Strukturális magyar nyelvtan 2.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 803 3


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

A Strukturális magyar nyelvtan jelen második kötete a fonológiával foglalkozik, tehát a beszéd hangjelenségeit a nyelvi rendszerben betöltött helyük és szerepük, vagyis nyelvi funkcióik szerint vizsgálja. Kötetünkben a legkülönbözőbb „posztgeneratív" fonológiai elméletek vonulnak fel: ezeket a Bevezető röviden bemutatja. Ma nem áll mindent átfogó fonológiai elmélet a rendelkezésünkre: mindegyik elmélet a fonológia egy-egy meghatározott jelenségcsoportjára összpontosítja a figyelmét, s így az ismert tényeket is meglepő, új összefüggésekbe tudja állítani. Az öt törzsfejezet (A magánhangzók, A mássalhangzók, A szótag, A hangsúly, A hanglejtés) áttekinti a magyar fonológia minden területét: mindazonáltal célunk a legizgalmasabb kérdések elméleti igényű tárgyalása volt - gyakran több elmélet fényében is megvilágítva -, nem pedig egy egységes elméleti keretű, teljes magyar fonológia kidolgozása. A két utolsó fejezet már a fonetika felé tekint ki: a gyors vagy lezser beszéd szabályszerűségeit vizsgálja a Túl a gondozott beszéden, míg A fonetikai háttér a legszükségesebb fonetikai fogalmakat foglalja össze.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kiefer-strukturalis-magyar-nyelvtan-2//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave