Amikor a Szepességről olvasunk, leginkább a nagy múltú, több száz éves felső-szepességi német városokról kapunk újabb és újabb ismereteket, pedig a szlovákiai és a szepességi németeknek van egy másik, kevésbé ismert és némileg elfeledett csoportja, akik az ún. Alsó-Szepességben (Unterzips) élnek, és gründlereknek hívják őket. A Szepességnek 1945 előtt jelentős történelmi irodalma volt, amint ezt Ábrahám Barna összefoglalta,105 mostanában pedig a régiónak egy másik szeletét kutatja Ilyés Zoltán.106 A Szepességnek azonban van egy kevésbé ismert, de figyelemre méltó vidéke, amelyet eddig nem fedeztek fel eléggé a kutatók. Valamivel később és más vidékről, más nyelvjárással érkeztek a hét szepesi bányavárost alapító németek, akik a vármegye déli érchegységeinek völgyeiben telepedtek le. Ők virágoztatták fel több évszázadra itt a bányászatot, és Gölnicbánya, Szomolnok, Korompa, Svedlér, Stósz, Szepesremete, Merény városokban laktak. Ezeknek nem volt egységes, közös önkormányzatuk, ezért a középkorban mind földesúri uralom alá kerültek. A Szepességet azonban hét nemzetiség (szlovák, német, magyar, zsidó, rutén, lengyel, roma) szülőföldjének írják le még ma is, ezért a terület társadalomtörténelme lehetőséget nyújt az interetnikus kapcsolatok kutatására. Ennek egyik próbálkozása lehet ez a dolgozat, amelynek az a célja, hogy megvizsgálja régió különböző népcsoportjainak vallási és etnikai megoszlását az 1873-tól 1913-ig terjedő időszakban.