A hetedik plébánia, Szomolnok (Smolník, Schmölnitz) sokáig mezőváros volt Szepes vármegyében. A 14. században ez volt a bányászkamara székhelye, a 19. században azonban a termelés fokozatosan csökkent. Ez vezetett a kivándorlás növekedéséhez.142 A több mint 900 főt foglalkoztató dohánygyár nem tudta ezt megakadályozni, és az 1905-ös tűzvész csak súlyosbította a helyzetet. 1891-ben 2220, 1910-ben 2345 lakosa volt, 68% német, 24% magyar, 7% szlovák és 1% egyéb, 84% római katolikus, 11% evangélikus, 2-2% görög katolikus és izraelita, valamint 1% református. A plébánia 1310 előtt már létezett. 1691-től vannak anyakönyvek. Az új plébánia épületét 1908-ban építették. A Szent Katalin vértanú tiszteletére szentelt templomot 1804-ben építették a középkori fallal és árokkal körülvett templom helyén, 1897-ben restaurálták. 1905-ben leégett, de 1908-ban újjáépítették. A Szent Lélek-templomot 1666-ban építették, és 1863-ban újították fel, de a tűzvész azt is elpusztította. A Fájdalmas Szűzanya-kápolnát 1830-ban restaurálták. A stószi hegyekben álló Szűz Mária látogatása (más néven Sarlós Boldogasszony) templom 1735-ben épült, és kedvelt búcsújáróhely volt, a királyhegyi Szent József-kápolna 1805-ben épült, de 1903-ban lebontották, mert egy új utat építettek a helyén. Német és szlovák egyházközség volt 1913-ig, amikor is a magyar nyelv került az első helyre. Kegyura a 1892-ben a pénzügyminisztérium volt, 1897-ben azonban már a mezőgazdasági minisztérium. Az evangélikus templom 1787-ben épült barokk-klasszicista stílusban.143 Patrónusa 1873-től 1897-ig a pénzügyi főigazgatóság, majd a földművelésügyi minisztérium volt.