Fenyő István

Az irodalom respublikájáért

Irodalomkritikai gondolkodásunk fejlődése 1817-1830


A feudális népiesség újjáéledése — és az elmélet

Már nem egy ízben említettük, hogy 1817-ben az eredetiség-program és a nemzeti irodalom eszméjének hatékony jelentkezése maga után vonja a rendi nacionalizmus írói táborának aktivizálódását, a Kazinczy-ellenes nemesi originalitás híveinek ideiglenes előretörését is. E groteszk, jóllehet fejlődéstörténetileg nem mindenben negatív csoportosulás a kezdeményezője ugyancsak 1817-től kezdődően — jellegzetesen a nemesi hagyománymentés, a feudális régiségek kultusza jegyében — reformkori irodalmi népiességünk áramlatának is. Ennek első dokumentumai látszólag alig is különböznek a felvilágosodás korszakának hasonló felhívásaitól, cikkeitől. Az ekkor induló Hasznos Mulatságok beköszöntő cikke például A Magyar Nemzeti Tánczról Kultsár István tollából, nagyjában-egészében hasonló módon méltatja a hazai kultúrának e jellegzetességét, miként Sándor István tette a századfordulón, a Sokfélében közölt cikkeiben.227A megnevezett táncok — vitézi tánc, társasági tánc, sereges tánc — arról vallanak, hogy a nemzeti táncok pártolásán Kultsár is változatlanul a nemesi hagyományok kultuszát érti.

Az irodalom respublikájáért

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 898 9

Fenyő István könyve több mint "kritikatörténet": az irodalom önszemléletének, önnön létéről, funkciójáról kialakított képzeteinek fejlődéstörténeti elemzése. A szerző megvizsgálja a kor hazai kritikai elvrendszereit, irodalmi eszméit, programjait, kategóriáit, követelményeit, értelmezi, értékeli és rendszerezi az egyes kritikusi felfogásokat, ítéleteket, ítélkezési normákat - és mindenekelőtt az irodalmi gondolkozás egykorú fogalomkészletét.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fenyo-az-irodalom-respublikajaert//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave